Minden jel erősen arra utal, hogy az Orbán-kormány újfent az agresszor Orosz Birodalom oldalára állt, és nem érdeke a háborús bűnök kivizsgálása.

Így látta ezt a teljes nemzetközi közvélemény is, valamint esetleg talán még a Fidesz-bázison is zavart okozott az újabb oroszpárti akció, ezért menteniük kellett, ami menthető és letagadni a nyilvánvaló tényeket.

A Külügyminisztérium elállt a szómágiával: hazugság, hogy Szijjártó vétózott volna, mindössze csak nem támogatta, hogy az uniós tagállamok közös nyilatkozatát. Hogy ez a kettő – a vétó és a nem támogatás – pont ugyanazt jelenti, attól nem zavartatták magukat, az már esetleg nem férkőzik majd be a célközönség értelmébe.

Ezek után előbb Borrell külügyi főképviselő adott ki saját közleményt, majd az uniós tagállamok igazsági miniszterei is. Természetesen utóbbit csak huszonhatan írták alá, mert Varga Judit, Orbán embere nem tette rá a szignóját.

Ezzel természetesen az orosz diktátor is tisztában van, ezért az ICC-elfogatóparancs és az azt támogató igazságügyminiszteri közös nyilatkozat azt jelenti, hogy kitiltották Putyint az Európai Unió területéről.

Már persze Magyarországot kivéve, mert az Orbán-kabinet – mint közölte – semmilyen formában nem kívánja kommentálni a bírósági határozatot, azaz nem kötelezte el magát, hogy annak érvényt szerez.

Miért is tenné? Orbán maga a háború tizenhárom hónappal ezelőtti elindításának stratégiai nyugalomra szólított fel. Az oroszok gyors győzelmében bízott, és még a háború kitörése előtt feltette Putyinnak a kérdést, hogy azt kéri-e, hogy Magyarország lépjen ki a NATO-ból.

Putyin nem kérte. Aranyat ér neki egy áruló az ellenség táborában, aki bomlasztja az egységet, és megvétózza („nem támogatja”) a közös határozatokat. Megszavaz ugyan szankciókat, de mindig csak utolsóként, és már csak a jelentősen felpuhított változatokat.

Azok után, hogy tavaly májusban nem volt hajlandó hozzájárulni Kirill pátriárka, a penetráns háborús uszító kitiltásához az Unió területéről, igen váratlan lett volna, ha megteszi ezt a háborút elindító Putyinnal.

Nincs itt semmiféle hintapolitika, illetve csak olyan tekintetben van, hogy amit Orbán tesz, az orosz érdekeket szolgálja, és amit mond, az esetleg nem teljesen egyértelműen. Elismeri ugyan, hogy agresszió történt, de felmenti és megérti az okait, és tűzszünetet, meg béketárgyalást indítványoz az orosz érdekek figyelembevételével, azaz az elfoglalt területek megtartásával.

Ehhez képest az Egyesült Államok nem vonult le Európából, az oroszok ellenben nem tudták bevenni Kijevet. Ukrajna körülbelül tizenhat százalékát tartják megszállva, miközben az egész az ország jó részét tervezték elfoglalni napok, legfeljebb hetek alatt.

Legalább ugyanekkora jelentőségű, hogy Nyugat-Európa közben megszüntette az oroszfüggőségét. A háború előtt az EU a földgázszükséglete negyvenöt százalékát vette Moszkvától, Németország egyenesen a hatvan százalékát. Ma már senki nem vásárol gázt Putyintól (ismét csak kivéve természetesen a magyar államot), és Európa mégsem ment csődbe, tönkre, nem lőtte magát térden, pláne nem tüdőn.

Putyin ezt a háborút stratégiai tekintetben elveszítette. Ahelyett, hogy átvette volna a hatalmat és Európa irányítását, kiszorult onnan. A vereség tényén még az sem változtatna, ha – borzasztó áldozatok árán – ki tudná terjeszteni ukrajnai hódításait. A háború tétje nem Kijev volt, az csak az első lépés, hanem Európa, sőt Eurázsia – ez volt Moszkva utolsó lehetősége a Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó eurázsiai dominancia megteremtésére.

Nincs vétó, csak „nem támogatás”, meg nem nyilatkozás, vagy – mint a svéd NATO-csatlakozásról, nem ratifikáció. Ide jöhet Putyin, Magyarország nem tartóztatja le. Ha Moszkvából elűznék még menedékjogot is adunk neki.