Az igazi férfi – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. január 26. 13:44

Az igazi férfi – Sinkovics Gábor
jegyzete

„Ohhh, micsoda férfi!

Ohohohohoho

Öröm őt nézni...”

 

Az igazi férfi természetesen Fideszes szavazó.

Szolnokon ezt pontosan tudják. És ha valaki igazat ad neki, az is teljesen érthető. Marlen Valderrama Alvaréz fotóján a felirat tökéletesen jellemzi mindezt. Merthogy az egykori svájci válogatott labdarúgó, Roman Bürki barátnője ez a gyönyörűséges modell, ő is erősíti a szolnokiak világraszóló, immár történelmi felfedezését. Az a kép, a csábos Marlennel, ahogy néz bele az igéző szemeivel a világba, és ott a felirat, azok a szép, vaskos fehér betűk, az ember beleborsódzik szinte a látványba:

 

„Az igazi férfi a Fideszes szavazó!”

 

Mert a tudatosság, az elköteleződés nagyon is fontos. Megzavarodott, félrevezetett magyar ember számára különösen az. Jó tudni, hogy mi, itt a Kárpát-medencében ezt már jóval korábban felismertük. Mert például két esztendővel az ötvenhatos forradalom leverése után tartották a Kádár-rendszer első „szabad” választását. És hazánk fiai, mintegy túllépve az orosz tankok dübörgésén, a vérbefojtott szabadságharc kitörölhetetlen, szívszaggató képein, voksoltak. Nem is akárhogyan, a jogosultak 99,6 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjére adta a voksát. Elsöprő siker. Így aztán a Parlamentben a 338 képviselő közül mindössze hatvanegy nem volt tagja az MSZMP-nek.

 

Pártállam voltunk – a nép által támogatott pártállam.

A Parlament így nemcsak akkor, hanem az úgynevezett rendszerváltásig engedelmes végrehajtója volt a párt akaratának.

 

Mintha aktuális lenne ez a mondat 2022-ben is...

 

Az igazi férfi nemcsak Fidesz-szavazó, de gondolkodó ember is, aki figyel, les, hallgat, következtetéseket von le, és akinek illik konzervatív módon gondolkodnia, a családot mindenek fölé helyeznie. Így aztán, ha a kamasz fia egy langyos tavaszi napon azt mondja neki, hogy szeretne a bölcsészkarra, avagy a Színművészeti Egyetemre jelentkezni, és közben valamilyen szépirodalmi regényt szorongat a kezében, akkor az igazi férfinak kötelessége aggódva, enyhén felháborodva megkérdezni saját gyermekétől: buzi-e vagy?

 

De az igazi férfi már jóval korábban odafigyel a nevelésre. Már gyanakodva figyeli az óvodából hazahozott gyermekét, esetleg unokáját, és rémülten várja a pillanatot, amikor a kis Pistike, Lajoska, Jenőke leszállva a biliről nagyot ásítva azt mondja neki:

 

„Az óvodában felkeltették az érdeklődésemet a nemátalakító műtétek iránt...”

 

Az igazi férfi okostelefonja már természetesen a Piros volt a paradicsom nem sárga kezdetű népies himnusz hangján szólal meg. Mert talán ez fejezi ki legjobban az összetartozást, a betyáros múltunkat, és a magyaros identitást.

 

Az igazi férfi természetesen a köztévéből tájékozódik, különösen kedveli a híradót, a hír- és magyarázó műsorokat, amiből megtudja, hogy milyen is a világ körülöttünk, hogy kitől kell félnünk, akár kívülről jön, átmászva, átkúszva az új idők vasfüggönyén – vagy akár valamelyik ellenzéki pártból. A haza ellensége mind. A televízió mellett ott van a rádió is, és péntek reggelente óriási élmény hallgatni a miniszterelnök urat, ahogy tisztába teszi a dolgokat, és állja a sarat a kemény kérdések ellenére, nem tér ki egyetlen téma elől sem. Bár az igazi férfi sok mindent nem ért a politikából, például hosszú ideje nem képes megfejteni, mit is jelent az illiberális demokrácia. De ezzel sincs gond, mert a börtönőr sem tudta, a Tanú című filmben, mi az a duma bojkottja, aztán inkább megkérdezte Pelikán József gátőrtől. Nem szégyen az okosabbtól tanulni.

 

Amúgy épp egy ilyen péntek reggeli miniszterelnöki monológ közben sírta el magát legutoljára.

Pillanatok alatt történt minden. A miniszterelnök csak úgy könnyedén, lazán, drámai felhang nélkül ejtette el azt a kifejezést, hogy: „mi, kispénzűek...” És az igazi férfi pontosan tudta, szinte látta maga előtt ezt a kiváló, őszinte politikust, ahogy otthon ül családja körében, hó vége felé, és osztanak, szoroznak, hogy akkor mennyi van még a hitelből, mennyi pénz kéne a gyerekeknek a taníttatásra, és persze új öltönyre, mert hát valahogy csak ki kell nézni, ott, zsebre dugott kézzel a brüsszeli bürokraták között.

 

 

Az igazi férfi, ha kell, megvédi a hazáját. Bármikor és bárkitől. Ha a helyzet úgy hozza, a buszon, egy finompengéjű késsel jelzi az erőszakos, tolakodó, feltűnősködő és egyben irritáló maszkot viselő nőnek, hogy hopp, kisanyám, megváglak, ha legközelebb is így mutatkozol! Aztán, ha valahonnan előbukkan egy ellenzéki szórólapot osztogató nyugdíjas, azt meg jól elagyabugyálja, lehetőség szerint akkor üti meg, ha háttal áll neki – a fair play jegyében. Majd, mint aki jól végezte dolgát, eldicsekszik a feleségének, hogy „lerendeztem egy hazaárulót”. Mert az igazi férfi természetesen házasságban él. Az első pillanattól kezdve tudatosítja az asszonyban, hogy annak hol a helye. És ha mégsem tudja, akkor azt is helyre teszi, és olyankor csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen a közelben egy vak komondor. Az igazi férfi nehezen viseli a házasságot, a kötöttséget, és ha a helyzet úgy hozza, félrelép. Titokban, társkeresőn, húspiacon keres magának alkalmi partnert, aztán – meggyónja a bűneit.

 

A gyónás segít.

A gyónással rendbe lehet tenni lopást, arroganciát, a másik eltiprását, lenézését, gőgöt, hatalomvágyat – minden gazemberséget. Mert az igazi férfi azért nem teljesen hülye, látja ő, hogy van némi turpisság a szerencse mellett abban, hogy például a gázszerelőből nagyságos urat faragtak, de azzal nyugtatja magát, hogy inkább a gázszerelő gazdagodjon és fogyjon, egyre csak fogyjon, mint valamelyik német, vagy francia multi tulajdonosa. Egyébként is: az igazi férfi pontosan érzékeli a dolgok lényegét, az ő általa is támogatott párt kulcsfiguráit, a közvetlen kiszolgálói, a rendszer haszonélvezői is épp olyanok, mint a Nagymenők című film főszereplői, akik hangosan kiröhögték és lenézték azokat, akik kétkezi munkából próbáltak megélni.

 

Az igazi férfi csak legyint, ha a szomszédja próbálja meggyőzni őt a korrupcióról. Ha a miniszterelnök családjának gazdagodásáról hablatyol, ha a zacskóban átadott pénzekről az ilyen-olyan ügyek elintézéséről, az „okosba” módszerekről és a mi bármit megtehetünk filozófiájáról hebeg-habog neki.

 

Azok sem jobbak.

Ezt válaszolja. Az igazi férfi már készül a választásokra. Már várja az áprilist. Legszívesebben bejelentene a két szoba összkomfortos lakótelepi lakásába legalább nyolcvankét ukrajnai honfitársat, hadd szavazzanak ők is, hadd legyünk minél többen a népnemzeti oldalon. Nehogy már ezek a... liberális, vagy libernyák, vagy buzi, vagy tudom is én kicsodák, ezek a hazátlanok nyerjenek és kerüljenek hatalomra.

 

Az igazi férfi irigyli, kissé irigyli a kiválasztottjait, az ő politikai elitje életmódját. Irigyli,

  • ahogy hajókáznak az Adrián,
  • ahogy széplányokat rendelnek,
  • ahogy mulatós zenére ropják,
  • ahogy hátulról élvezik a pillanatot.

És lám, még azt is megtehetik, hogy nem az ajtón, a kapun, hanem az ablakon távoznak, egy ereszcsatornán, csak úgy a hecc kedvéért. Tudnak élni!

 

Tudják, pontosan tudják, mitől döglik a légy!

 

Az igazi férfi arra kéri, sőt utasítja a gyerekeit, hogy ne olvassanak zagyva ideológiával telezsúfolt könyveket, hagyják a francba Philip Rothot, Albert Camus-t, Milan Kunderát, Michel Houllebecq-et Bernard Malamudot. És nehogy a kezükbe vegyenek Esterházyt, mert az is csak megzavarja őket. Ha már mindenáron olvasni akarnak, nem pedig valamiféle szakmára készülnének, villanyszerelőnek, kárpitosnak, kőművesnek, ahogy becsületes magyar emberhez illik, akkor olvassák a nemzet lelkiismeretének írásait. Ha valakit ő elküld a kurva anyjába, akkor az el van küldve a kurva anyjába.

 

És meg is érdemli.

Az biztos, hogy megérdemli, mert az egy mocsok, és hány ilyen mocsok van ebben az országban, alig győzi elküldeni őket. És tőle aztán lehet tanulni a szép magyar beszédet, a kifejezéseit, a mondatformálásait, a gondolatvilága mind-mind magával ragadja az olvasót.

 

Az igazi férfi természetesen futballrajongó és a mai napig azt álmodja, hogy ötvennégyben Bernben a világbajnoki döntőben megadták Puskás Öcsi gólját 3:2-es német vezetésnél. Ezt álmodja, és olyankor megkönnyebbül, felkiált, hogy hohó, megvan a hosszabbítás, és ott már biztosan győzünk – ott már sikerül a fordítás. Meglesz a világbajnoki cím! De mostanában fejlődik, folyamatosan fejlődik a magyar futball megint, szerethető vendégmunkások játszanak hétről hétre falusi csapatokban, és kettőnek, háromnak már meg is jegyezte a nevét.

 

Az igazi férfi nem gondolja túl a dolgokat.

Dolgozni kell, abból van pénz, család, a háttér, a biztos háttér, még ha unja is, még ha másra, egészen másra is vágyna. Fiatalra kerekdedre, izgalmasra. Talán szilveszterkor érzi magát kicsit rosszabbul a szokottnál, amikor éjfél előtt gyalogol, baktat az irdatlan hidegben a tömeg kellős közepén a pezsgősüvegbe kapaszkodva, és idegesíti őt a körülötte sikoltozó, trombitáló örökifjú áradat. Szinte könyörögve néz a pezsgőre, hogy derítse őt jókedvre és a látszatboldogságot, a kényszeredett mosolyt varázsolja igazi mámorrá. Valamelyik nap azt olvasta, hogy már a szex is veszélyes. Hogy már az is végzetes lehet – a hirtelen szívhalál veszélye olyankor felerősödik.

 

Megette az egészet a fene.

 

Ez már neki is sok.

 

Aztán arra gondolt végül: nincs is ennél szebb halál.

 

Mert a temetésén mindenki azt mondaná halkan, vagy azt gondolná: lám, ilyen egy igazi férfi.