Az én tűzijátékom – Dombai Tünde jegyzete

Augusztusban teljesen eltűnt Orbán Viktor, észrevették? Nem, nem aggódtam, inkább azt kívántam, maradna ott, bárhol is van. Megvoltam péntek reggeli szózatai nélkül, inkább az a gondolat zaklatott fel, hogy visszajön.
Az a kormányfő, aki így elhúz hetekre pihenni a háborús veszélyhelyzetben, az energiaválság, a rekordinfláció és rezsiharc közepette, a Brüsszellel vívott küzdelmek és a Covid árnyékában, az nagyon is tudja, hogy nem eszik azt olyan forrón.
Merthogy eddig sem kormányzott, hanem mentette a hatalmát, hogy a többivel mi lesz, nagy ívben lesajnálja. Be van készítve a végtelen számú propagandapatron, abból elég egyet-kettőt elpuffogtatni, mi meg bámuljuk a tűzijátékot földön-vízen-levegőben. Amíg elvakítanak a jól irányzott sziporkák, addig se nézzük, miből fogunk megélni, lesz-e munkánk, ki fogjuk-e tudni fizetni a számláinkat, kifutja-e a fizetés a gyerek tanszerét és menzáját, be tudunk-e fűteni, vagy választanunk kell evés és gyógyszer között.
És mennyire rafinált ez az „oszd meg és uralkodj” elv, mert amíg nem csapunk a homlokunkra, és nem megy ki tüntetni együtt a katás, a tűzoltó, a pedagógus, a meteorológus, a múzeumi dolgozó, a nyugdíjas, a boltos, a benzinkutas, a kormánytisztviselő, a színész, az újságíró, a szociális és egészségügyi dolgozó, a rendőr, és még sorolhatnám, addig simán hülyítik a népet.
Ameddig nem látunk ki a saját szarkupacunk alól, addig bármit megengedhetnek maguknak.
Különben megkérdeznénk, mi a jó büdös fene folyik itt, miért nem azt csinálja mindenki, ami a dolga, és amit teljesen természetesen tőlünk is elvár.
- Miért nem kormányoz egy éve a miniszterelnök,
- miért a belügyminiszter akarja tudni, mi legyen az egészségügyben és az oktatásban?
- Miért a közpénzköltéseket felügyelő Állami Számvevőszék okoskodik arról, hogy túlképzettek a nők ahelyett, hogy gyerekeket szülnének?
- Miért a politikus akarja megmondani, milyen idő lesz augusztus 20-án? Ha a meteorológus nem áll be a sorba, hát kirúgni! Aztán egy héttel később csak azért is égbe lövöldözzük azt a sok milliárd forintot, mert már ki van fizetve.
Mi meg itt bámuljuk az eget, elvakítva, és próbálunk elkapdosni egy szikrát, egy információt, amitől egy kicsit megnyugodhatnánk, ami egy kis biztonságot hozhatna az életünkbe. Bámulunk, és addig se üvöltjük együtt:
velünk mi lesz?
Nem ordítjuk:
- miért nem csökkentik a világrekorder áfát a legszükségesebb élelmiszereken és üzemanyagokon?
- Miért nem a vállalkozókat segítik az olcsóbb benzinnel és gázolajjal, hogy működhessenek?
- Miért nem adnak a rászorulóknak tüzelőt és más támogatást, hogy ne szabaduljanak el az indulatok és ne fordulhassanak elő tragédiák a télen?
Nem teszik, csak petárdáznak.
Mert akkor nem kérdezzük, miért herdál el számunkra felfoghatatlan mennyiségű pénzt az állam például a Vodafone megvásárlására, hiszen úgyse értjük. Hisz arra is legyintettünk, amikor Szerbiának gázt adott el a kormány, miközben azt állítja, hogy itthon sincs elég, és fürkészeket meg portyázókat kell kiküldeni, és pénz nem számít, teremtsenek elő gázt a föld alól is.
És azt a temérdek pénzt miért nem akarja hazahozni Orbán Brüsszelből, aminek viszont az az egy alapvető feltétele van: hogy nem lopják el. Igen, megint ott tartok, hogy amíg az ördögien feldobált gumicsontokat kapkodjuk, és azokon rágódunk, nem tesszük fel ezeket a lényegi kérdéseket, vagy ha el is hangzanak, a sok propagandapatron közt fel se tűnik.
Beszéljünk másról, mondjuk az időjárásról! Ja, inkább mégsem.