Nyolc éve tart az orosz–ukrán háború, de az elkövetkező egy hétben Oroszország még biztosan nem támadja meg Ukrajnát – állítja Rácz András, Oroszország szakértő

A világpolitika homlokterében ezekben a hetekben és napokban semmilyen másik hír nem kap akkor figyelmet, mint az, hogy 140 ezer katonák vontak össze az orosz–ukrán határon. A szakértő szerint nem az a kérdés, hogy van-e háború, hanem az, hogy mikor szabadul el az eddiginél is jobban a konfliktus.
Bod Péter

2022. január 27. 18:08

Nyolc éve tart az orosz–ukrán háború, de az elkövetkező egy hétben Oroszország még biztosan nem támadja meg Ukrajnát – állítja Rácz András, Oroszország szakértő

Mit akar Moszkva, mi vezetett ide? Lesz-e háború, és ha igen, milyen? Hogyan válaszolhat erre a Nyugat? Milyen következményekkel járhat, Európára és a világra nézve, ha megindul az orosz hadsereg? Rácz András Oroszország szakértővel, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársával beszélgettünk.

 

– Lesz oroszukrán háború?

 

– Orosz–ukrán háború már van. Nyolcadik éve zajlik, változó intenzitással. 2014-ben és 2015-ben két nagy ütközetre is sor került, mindkettő ukrán vereséggel végződött. Ezt követően fagyott be a frontvonal Kelet-Ukrajnában, de ettől a háború nyolc éve tart. Ez pedig hosszabb idő, mint a második világháború. A 

 

Valódi kérdés jelen helyzetben az, hogy eszkalálódik-e a háború. Pontosat nehéz mondani, személy szerint jóval 50 százalék felé teszem, hogy igen.

 

– Magyarországról nézve a két ország konfliktusát értjük, de talán inkább nem, hogy mi történik. Miért vont össze Putyin 140 ezer katonát az ukrán–orosz határon. Mit akar elérni? Mi vagy mik a motivációi?

 

– Oroszország nagyon régóta akarja elérni a Ukrajnával kapcsolatos politikai céljait. A legfontosabb, hogy megakadályozzák, hogy Ukrajna valaha is a NATO és az EU tagja legyen. Vagy akárcsak túlságosan közel kerüljön egyikhez vagy másikhoz. E mellett azt akarja elérni Moszkva, hogy Ukrajnába ne kerüljenek nyugati fegyverek, kiképzők, katonák és katonai bázisok. Ezek az alapvető orosz célok. Ezt különböző eszközökkel kívánja megvalósítani, amelyek között ott szerepelt a Krím-félsziget megszállása 2014 tavaszán, majd utána az ukrajnai háború. Az ukrajnai háború megelőző szakaszát lezáró minszki fegyverszüneti megállapodás szolgált a rendezési tárgyalások kereteként. Ebben nem volt előrelépés. Most úgy tűnik, hogy Moszkva megunta, hogy nincs előrelépés, és igyekszik más eszközökhöz nyúlni.

 

– Bármilyen szinten is elfogadható az orosz követelés, ami szerint Ukrajna nem lehet sem a NATO, sem az EU tagja, vagy erre az a válasz, hogy egy független ország ilyen kérdésekben szuverén módon maga kell, hogy döntést hozzon?

 

– Ilyen döntésnek egy szuverén ország szabad döntésének kell lenni. Az ENSZ Alapokmánytól kezdve az Helsinki Megállapodáson át a nemzetközi rendnek alapvető elve, hogy az országok önrendelkezéssel bírnak. Teljesen elfogadhatatlan, hogy ilyesmibe egy harmadik ország próbál beleszólni. Arról nem beszélve, hogy ez Pandóra szelencéje. Ha ezt a követelést elfogadná a Nyugat, akkor lehet, hogy a következő követelés már Észak-Macedóniáról szólna. Vagy ilyen követelés a közel jövőben már nem kizárólag Oroszországból, hanem Kínából is érkezne.  

 

– Az Oroszországgal foglalkozó magyar elemzők az elmúlt napokban elmondták, hogy nincs közvetlen belpolitikai oka Putyinnak és Moszkvának, ami indokolná ennek a háborúnak az elindítását vagy ennek a lehetőségnek a lebegtetését. Megállja a helyét az érvelés?

 

– Én biztosan nem mondtam ilyet. Orosz részről ideális pillanat, hogy néhány héten belül eszkalálódjon a háború. Az orosz belpolitika szempontjából ez azért lenne jó, mert a következő nagy esemény a 2024-es elnökválasztás lesz. Tavaly lementek a parlamenti (Duma) választások, amelyen Putyin pártja kényelmes kétharmados többséget szerzett. Vagyis folytatódhat a 2024-es elnökválasztás alkotmány- és közjogi előkészítése. Ez elvezethet Putyin utódlásához vagy személyi hatalmának átmentéséhez. Most nincs olyan belpolitikai ügy, amire készülni kellene. Az elnökválasztásig hátra van két év. Az esetleges háború negatív hatásainak kivédésére tehát lenne idő.

 

Rácz András (fotók: Szilágyi Dénes)

 

– Milyen háború lesz, ha lesz háború? Az orosz hadsereg szárazföldi erőinek létszáma 400 ezer fő. Ukrajna területe szinte megegyezik Franciaországéval, lakóinak száma 44 millió. Az orosz hadsereg jelenlegi állapotában nem elegendő a szomszédos ország elfoglalásához.

 

– Ez pontosan így van. Oroszország valóban nem képes arra, hogy Ukrajna egész területét lerohanja és megszállja. Arról nem is beszélje, hogy a háború 2014-es kezdete óta az ukrán hadsereg jelentős mértékben megerősödött. Majdnem 250 ezer ukrán katona áll fegyverben, ennek döntő része hivatásos vagy szerződéses. Ráadásul az ukrán egységeket az elmúlt években rotálták a keleti fronton, így harci tapasztalattal rendelkeznek. Erős, jól felszerelt, motivált hadsereg.  

 

A 2014-es harckészültségi szinthez képest erősebb?

 

Sokszorosan. Az ukrán hadseregnek 2014-ben valamivel több mint 100 ezer katonája volt. Papíron. Ebből, ami ténylegesen bevethető volt, az alig 6 ezer fő volt.

 

– Ezt komolyan mondja?

 

– Tragikus állapotok voltak. Részben azért, mert a Janukovics-féle vezetés alatt szétlopták, nem költöttek rá, és tudatosan leépítették. A Janukovics-féle adminisztráció ideje alatt a védelmi stratégia alapját képezte, hogy nincs szükség az országnak területvédelmi képességre. Egyszerűen azért, mert honnan is fenyegetné veszély Ukrajnát? Szárazföldi támadás ellen védtelenné vált. 2014-ben kiderült, hogy ez katasztrofális hiba volt. Jött utána nyolc év és jelentősen fejlesztették a hadsereg területvédelmi képességét.

 

– Ezek fényében úgy tűnik, hogy amennyibe Putyin elrendeli a támadást, akkor annak sok orosz katona lehet az áldozata. Ezt odahaza hogyan tudja eladni az orosz elnök?

 

– Ez nagyban függ attól, hogy milyen támadást indítanak. Azt valószínűsítik, hogy ha lesz támadás, az nem nagy területek megszerzését célozza majd. Ellenkezőleg. Éppen az lesz a cél, hogy az ukrán haderőt úgy győzzék le, hogy ehhez ne legyen szükség nagy területek elfoglalására. Határmenti, egy vagy több betörésre lehet számítani. Mindezt kiegészítve pusztító erejű precíziós csapásokkal, amelyeket messzehordó tüzérség, föld-föld rakéták és a légierő hajt végre. A mostani orosz csapatösszevonások után Moszkva arra képessé válik, hogy a határmentén súlyos vereséget mérjen Ukrajnára.  

 

– Mindez akkor orosz oldalon kis vérveszteséggel járna?

 

– Ez már a madárjóslás kategóriájába tartozik. Ukrán oldalról az a logikus védelmi stratégia, hogy az oroszokat „belehúzzák” a városokon és településeken belül folyó harcba. A nyílt ütközet helyett. A városi harc szükségszerűen lassú, nagyon véres és mocskos. Ott a technológiai fölény kevésbé érvényesül. Sok mindent nem tudunk, de azt igen, hogy Oroszország annyi erőt von össze, hogy akár párhuzamosan több betörésre is képessé válik. Még partraszállásra is.

 

– A Nyugat tesztelése folyik most orosz oldalról? Úgy is feltehető a kérdés, hogy milyen választ adna az orosz támadásra a NATO, az EU, az Egyesült Államok?

 

– Oroszország tavaly decemberben beterjesztett két különálló javaslatot az Európai biztonsági rendszerről címmel. Egyet az NATO-nak, egyet az Egyesült Államoknak. A két javaslatcsomag, a mellett, hogy részben egymásnak is ellentmond, jelentős számban olyan követelést tartalmaz, amelyek teljességgel elfogadhatatlanok a Nyugat számara. Ezt Oroszország pontosan tudja. Az optimista megközelítés szerint a javaslatcsomagok nem azt a célt szolgálják, hogy egy az egyben elfogadják, hanem, hogy néhány pontról tárgyaljanak. 

 

Az abszurd pontokat elengedik, a racionálisakról pedig tárgyalnak. Az utóbbiak közé tartozik a fegyverzetkorlátozás, hadászati támadófegyverek korlátozása, közép-hatótávolságú rakéták kivonása Európából. Ez az optimista értelmezés. A pesszimista értelmezés ezzel szemben az, hogy orosz részről az egész csupán időhúzás és a Nyugat megtévesztésére szolgál. Ez utóbbit támasztja alá, hogy párhuzamosan a már jelzett javaslatok benyújtásával folyamatosak az orosz csapatösszevonások.  

 

– Milyen nyugati válasz érkezett erre?

 

– Jan Stoltenberg, a NATO főtitkára kedden kijelentette: bizonyos javaslatokról készek tárgyalni. Elsősorban fegyverzetkorlátozásról és bizalomerősítő lépésekről, de arról, hogy a katonai szövetség feladja alapelveit, arról nem.  

 

– Magyarország tagja a NATO-nak és az EU-nak, még akkor is, ha kis tagállam, amelynek miniszterelnöke a közelgő napokban moszkvai látogatásra készül. Tisztában vagyok vele, hogy Putyin meghívta Orbán Viktort. Mégis kérdés, hogy bölcs dolog-e ilyen külpolitikai helyzetben elmenni az orosz fővárosba?

 

– Nem tudom megmondani, miért most szükséges ez a látogatás. Erre nincs válaszom. Nyilván állhat mögötte valamifajta kormányzati racionalitás, de az ezeket megalapozó anyagokat nem ismerem. Kutatóként nyílt forrásokból dolgozom. Simán lehet, hogy létezik észszerű magyarázata a látogatásnak.

 

– Másként kérdezem. Ha kitörne Orbán moszkvai látogatása előtt az orosz-ukrán háború, akkor is halaszthatatlan volna a magyar miniszterelnök látogatása?

 

– Ugyanezt tudom mondani. Nem ismerem a kormányzati okokat. 

 

Feltehetően február elsejéig nem fog kitörni a háború, ami a miniszterelnöki látogatás időpontja. Az elkövetkező egy hétben Oroszország még biztos nem éri el azt a harckészültségi fokot, ami a támadás megindításához szükséges volna.

 

Vajon az ukrajnai magyarokról lesz szó a Putyin–Orbán találkozón?

 

– A Nyugat kemény válaszlépéseket jelentett be az orosz támadás esetére. Ezek hogyan érintenék Moszkvát?

 

– Ez nagyban függ attól, hogy mik lennének a tényleges válaszlépések. Ha Oroszországot leválasztanák a nemzetközi banki átutalási rendszerről (SWIFT-rendszer), akkor ez nagyon fájna Moszkvának, mert lehetetlenné tenné az orosz külkereskedelmet. E mellett további szankciókra és vagyonelemek befagyasztására is volna lehetőség. Személyesebb és célzottabb szankciókra, mint amilyeneket eddig alkalmaztak.  

 

– Érdemes ez kockáztatni? Nem túl nagy ár ez Oroszországnak?

 

– Akkor volna túl nagy ár, ha Putyin és Oroszország úgy gondolkozik, mint mi. A Krím-félsziget nyolc évvel ezelőtti megszállása kapcsán láthattuk, hogy kizárólag katonai és biztonsági megfontolások játszottak abban szerepet.  

 

– Ilyenkor zárójelbe kerül az a fajta pénzügyigazdasági racionalitás, amilyenekről mi beszélünk?

 

– Nem tudom, hogy most zárójelbe kerülnek-e, de nyolc évvel ezelőtt ezek nem befolyásolták a döntéseket. Ez tényszerűen elmondható. Ha Oroszország hosszútávú katonai biztonságát érzik veszélyben, akkor bevállalják a következményeket. De vegyük figyelembe, hogy az orosz elit már most rengeteg pénzt veszít, mert zuhannak a moszkvai tőzsde árai. Menekítik a befektetők a pénzüket az országból. Milliárdos nagyságrendekről beszélünk, dollárban.

 

Az orosz gazdaság ettől függetlenül nincs jó állapotban hosszabb ideje, noha ezen valamennyit javít, hogy az energiahordozók árai jelentősen emelkedtek.

 

De ez tényleg csak valamennyit javít. Fontos, hogy a korrekció nem ott jelentkezik, ahol a részvényesek elvesztik a pénzüket. Az energiaárak emelkedése a Roszatom és a Gazprom költségvetésében mutatkozik meg, az állami cégekében. A tőzsdén nem annyira az állami cégek vesztenek pénzt, hanem az oligarchák.