Az Élet-Ritmusra arra is jó, hogy megtudjuk, egy kicsit mindnyájan mások vagyunk

Szokatlan és különleges produkció hazai bemutatójával zárja az idei évet a Szegedi Nemzeti Színház. A mentális problémákkal küzdő fiatalember, Adrien Lepage világát bemutató monodrámát Hojsza Henrietta állította színpadra, főhősét Medveczky Balázs alakítja. A darab közönségtalálkozóján jártunk a Reök-palotában.
Rafai Gábor

2021. december 08. 08:10

Az Élet-Ritmusra arra is jó, hogy
megtudjuk, egy kicsit mindnyájan mások vagyunk

A kortárs francia szerző, Cédric Chapuis saját magának írta és játszotta is az Élet-Ritmusra című darabot, aminek humora, költőisége és embersége a francia és belga színpadokon is szinte minden korosztály szívét gyorsan meghódította.

 

A monodrámát a szegedi színház dramaturgja, Varsányi Anna ültette át magyarra, hazánkban először Szegeden állítják színpadra.

 

Az első olvasópróbát még a pandémia előző hullámának idején tartották, majd nyáron pihenőre vonult a darab és az elmúlt hetekben vették ismét elő, a rendező szerint még most, a bemutató előtt is naponta változik, időről-időre alakítanak rajta.

 

 

Hojsza Henrietta tavaly végzett a Színművészeti Egyetemen Horváth Csaba fizikai színházi koreográfus-rendező osztályában, a szegedi monodráma első önálló rendezése. A beszélgetést vezető Barnák László főigazgató elsőként ezért arra kérte, néhány szóban mutassa be ezt a ma még különlegesnek számító szakot.

 

– A táncművészettel összevetve az a különbség, hogy itt minden mozgást a színház nyelvére kell lefordítani. A szöveg folyamatosan összekapcsolódik a különféle mozgásformákkal, és egymást erősítik a színpadon – mondta a fiatal rendező.

 

A történet szerint a darab kamasz főhőse kicsit más, mint a többiek. Bukdácsol az iskolában, nemigen barátkozik, ám egy nap rátalál élete értelmére, a dobolásra. Eleinte jobb híján anyja mosóporos dobozain üti a ritmust. Kisvártatva viszont megígérik, hogy vesznek neki egy dobszerkót, ha összeszedi magát. Adrienből egy szempillantás alatt osztályelső és házi tündér válik. Azonban ahogy zenélni kezd, szemernyi ideje sem marad semmi másra. Heti tíz eurót fizet az öccsének, hogy az ő leckéjét is megírja. A dobolás kezd a család idegeire menni, de Adrien felfedezi, hogy létezik elektromos dobszerkó is. Már csak a kérdés, honnan szerez rá négyezer eurót?

 

 

Aligha találtak volna alkalmasabb embert Adrien Lepage szerepére Medveczky Balázsnál, akiről a közönségtalálkozón kiderült, hat évig járt a balettintézetbe, majd három évig kortárs táncot is tanult, sőt, dobolni is tud.

 

– Ez a kilenc év megalapozta a testtudatomat, de a zene sem áll távol tőlem, öt évig tanultam dobolni, majd játszottam is egy zenekarban – mondta Balázs, aki otthonról hozta a zene a szeretetét, hiszen édesapja, Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, édesanyja Csányi Valéria karmester és karvezető.

 

Medveczky Balázs mesélt arról is, nem áll tőle távol Adrien Lepage figurája, hiszen kiskorában, akárcsak a darab főhőse, maga is édesanyja lábasain és kuglófsütőjén gyakorolta először a dobolást, és ma is gyakran átéli azt az érzést, ami a főhős világát jellemzi.

 

A darab elsősorban arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a különbözőség, a másság nem betegség. Azokat az embereket, akik valamilyen hátrányos helyzetben együtt élnek velünk, beskatulyázzuk, megbélyegezzük. Elfelejtjük, hogy ők ugyanolyan emberek, mint mi, csak bizonyos helyzetekre kicsit másként reagálnak. Ez olykor nagyon érdekes színeket is hozhat a hétköznapokba.

 

Barnák László beszélt arról is, olyan darabot mutatnak be pénteken, amelyet eddig még nem láthattak nézők a szegedi színházban. A különleges produkciót később szeretnék több helyre is elvinni az országban.