Az akvárium csendje – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. szeptember 28. 18:10

Az akvárium csendje – Sinkovics
Gábor jegyzete

Orbán Viktor: „Egyre dühösebbek az emberek Európában!”

 

(Igaz... mintha magam mondtam volna Ványadt Ványatovics Vinyov...)

 

Megleptél.

Mert láttalak és hallottalak már sokszor beszélni, afféle tájékoztatót tartani, megmondom a frankót-szerű monológba kezdeni, de unalmas voltál.

 

Rém unalmas.

Az embernek vannak elképzelései, hogy akkor egy menő politikusnak, akinek odafigyelnek a véleményére, milyennek is kellene lennie. Mondjuk az túlzás, hogy Omar Sy-szerű zseniális dumákat nyomjon, mint az Életrevalók című tökéletes filmben. De ti, azzal a szilvásgombócot nyelt és olykor röhejes öltönybe öltöztetett Gergővel az infó-ügyeletessel olyanok vagytok, mint annak idején a vízállásjelentés.

 

Hajóvonták találkozása tilos.

Az ember belealudt, ahogy hallgatta. De most megmutattad igazi éned: Máté evangéliuma immár új megvilágítást kapott. Ahogy drámai hangon az akváriumodról, illetve annak „bezárásáról” beszéltél, az felkavarta az országot. Gondolkodtam rajta, hogy most csak provokálsz-e mindent és mindenkit. Hogy a világvége előtt néhány perccel jópofa viccelődésnek szánod-e ahogy az aranyhalaidról beszélsz? Mert ha igen, és erre van esély, hiszen ti ott a mesevilágotokban az álvalóságotokban, az innen-onnan felvett, lecsípett, okosba elosztott pénztengeretekben nyugodtan csónakázhattok röhögcsélve – kiröhögve a parton maradt, egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő szerencsétleneket. Mert most itt tartunk. Még nincs fűtési szezon, de a számlák, amelyek, ha akarod, ha nem, ott landolnak a postaládában, már emelik a vérnyomást, és fokozzák a kétségbeesést. És ez még csak a nulladik nap. Az igazi Armageddon csak eztán köszönt ránk, tízemeletnyi hullámokkal, becsapódó üstökösökkel, medréből kilépett folyókkal, háztetőket felfaló szélrohamokkal.

 

Most még elképzelni sem tudjuk mi vár ránk.

Mi lesz eddigi életünkkel, a kis megtakarításainkkal (ha van olyan...) az egyre inkább elértéktelenedő, a korszerűtlen fűtési rendszer, az elavult nyílászárók miatt hamarosan értékét vesztő otthonainkkal?

 

És mi lesz velünk – ott belül a lelkünkkel?

Olvastam, hogy Bukarestben egy nyugdíjas házaspár egymás kezét fogva ugrott ki a hetedik emeletről. Köszönték szépen, ennyi volt nekik a földi lét. Vajon hány nyugdíjas gondol majd ugyanerre december közepén? Vagy épp karácsonykor, amikor már a második brutális számlát tartja a kezében – karácsonyi ajándék gyanánt. És te, Máté jópofizol, incselkedsz a kiürített akváriumoddal.

 

Jót röhögtetek?

Mert az ember szinte látja, ahogy elvonultok a nyilvánosság elől, valamilyen frakcióülésre, pártkonferenciára, közpénzből fizetett dínomdánomra (mert ez nektek jár ugye...?). És ott egymás vállát lapogatjátok, hogy melyikőtök a legviccesebb, legjópofább, mert ti ebben a fásult, lendületét, jövőképét vesztett országban bármit megengedhettek magatoknak.

 

Például nemzeti konzultációt vihar előtt.

 

Sok millióért.

 

Azt csináltok amit akartok, igaz?

Az emberek hülyítése, a ti mesterségetek, a nagyotmondás, az ígérgetés és a magyarázkodás. Mert miközben a tanárok folyamatosan tüntetnek, tiltakoznak, már-már könyörögnek fizetésemelésért, tisztességes bérért, a ti vezéretek milliárdokat ígért, hogy az olasz futballkupa-döntőt Budapesten rendezzék. Van-e a cinizmusnak, az önteltségnek, a kivagyiságnak határa?

 

Az akvárium, a te akváriumod igazi szimbólum.

Az emberek, az ország semmibevételének a szimbóluma.

Talán fel sem fogjuk milyen világ köszönt ránk. És nem is merünk belegondolni. Munkanélküliséggel, még jobban elszálló árakkal, megállíthatatlan inflációval riogatnak bennünket – még a ti seggnyalóitok is ilyen meg olyan portálon intik óvatosságra az embereket, ahol eddig folyamatosan győzelmi indulók zengtek, harsogtak, és ahol kiröhögték a spórolásra, takarékosságra buzdító nyugatot.

 

Mit kezdjünk az életünkkel tél közepén a befizetetlen csekktengerben ücsörögve?

 

Hatásvadász mondat, igaz?

 

Csak az a baj vele, hogy valósággá válhat. Hogy a ti vezéretek, fél ország királya akkor aztán jöhet majd a kamu ideológiájával, magyarázhat a kilátástalan helyzetbe került embereknek, Soros Gyuri bá’-ról, az idős, kapu előtti lócán ülő falusi asszonyok megerőszakolására készülő migránsokról, az óvodák környékén lesben álló, szakállas és nemátalakító prospektusokat osztogató pedofilokról – és a Nyugat hanyatlásáról.

 

Mondanám, hogy kiröhögik – de majd senki nem figyel oda rá.

 

Lesz, van elég baja az embereknek.

És mutogathattok ti az ellopott uniós pénzek, a szétosztott közvagyon biztonsága mögül a honvédő harcot folytató ukránokra, meg az oroszok ellen kétségbeesett ideológiai harcot folytató szankciókkal háborúzó Európai Unióra, már arra sem figyel oda senki.

 

A valóság elsöpri a vezéretek süket dumáját.

Nemzeti konzultációt tartotok és azt gondoljátok, hogy ezzel majd megint lehet terelni. Hogy ez egy újabb gumicsontként foglalkoztatja majd az embereket. Hogy majd szépen formált betűkkel megírják a választ az elmebeteg, semmiről nem szóló kérdéseitekre.

 

Több tiszteletet érdemelne az ország.

Legalább valamiféle együttérzést. De alighanem úgy vagytok vele: aki nem keres annyi pénzt, hogy ki tudja fizetni a rezsijét, az dögöljön bele. Az annyit is ér. Mintha valami ilyesmit hallhattunk volna nem is olyan régen.

 

Keress annyi pénzt, hogy megélj!

 

Tökéletes mondat egy abszurd világban.

 

Hol a határ, Máté? Hol a cinizmusotok, a hatalmi gőgötök határa?

 

Mert nektek a gázszerelővel az élen a már alaposan meggazdagodott sleppel együtt nincs miért félnetek – még az Armageddontól sem. Majd bebújtok a hatvanpusztai birtokra, meghúzódtok a gázszerelő panorámás garzonlakásában, vagy kimentek a spanyol tengerpartra menekülés gyanánt.

 

Aki meg nem bírja itthon a tempót, az elhullik a nagy versenyben.

 

Az akvárium csendje még soha nem volt ennyire félelmetes...

 

Címlapon

mutasd mind