Az abszolút lehetetlen – Lakner Zoltán jegyzete

„Hogy vagyunk, hogy vagyunk?”, tréfálkozott Rákosi elvtárs a parasztokkal, „Jól vagyunk, jól vagyunk!”, tréfálkoztak a parasztok Rákosi elvtárssal. Körülbelül a mókának ez a szintje az, amikor az Orbán-kormány független testület létrehozásával készül üldözni a korrupciót.
Lakner Zoltán

2022. szeptember 08. 12:30

Az abszolút lehetetlen – Lakner
Zoltán jegyzete

Az új korrupcióellenes szervezet létrehozásáért mások mellett Pintér Sándor és Rogán Antal felelnek majd. Az előbbi nyilván az őrző-védő feladatokra is tud majd ajánlani céget, utóbbi pedig akár helikopteren is elszállhat az irodák felett.

 

A magyar kormány maga is úgy hirdette meg az új testület létrehozását, hogy arra az európai uniós pénzekhez való hozzáférés miatt van szükség – tehát nem azért, mert bármi gond lenne a korrupcióval Magyarországon, csak van itt valami izgága testület sajátos mániákkal.

 

És hát, valóban, a korrupció zavartalanul sikeres ágazat. Olyannyira, hogy szinte már nem is látszik korrupciónak, mivel a klientúra feltőkésítése kormánydöntésekkel, illetve a klientúrán keresztül a kormányzati propaganda- és látványberuházási célok elérése maga a kormányzás. A közpénz addig cirkulál, amíg elveszíti közpénz jellegét, a hatalom és a hatalmi bázis pedig egyre csak épül és erősödik, a politikai hatalom és a vezetők személyes gazdagodása elválaszthatatlanul összefonódik.

 

A kedvezményezettek legfelső rétege szűk, de annál megbízhatóbb. A Korrupciókutató Központ márciusban adta közre tanulmányát, amely szerint 2011–2021 között az EU-s finanszírozással kiírt közbeszerzéseken elnyerhető több ezer milliárd forint ötödét mindössze 12 ember 42 cége nyerte el, közöttük Mészáros Lőrinc, Garancsi István és Tiborcz István. Szerepel a listán Simicska Lajos is, hiszen 2014-2015-ig ő volt Magyarország társuralkodója. Az EU-s pénzek fennmaradó négyötödén több ezer cég osztozhatott.

 

Ez is egy kiindulópont ahhoz, mit is kifogásol az Európai Bizottság a hazai közbeszerzési gyakorlatot illetően. Ezzel kapcsolatban tette idén azt az ígéretet a magyar kormány, hogy csökkenti az egyszereplős közbeszerzések arányát. Ami azonban formailag akár azt is jelentheti, hogy az eddig pikszisben lévők felosztják egymás között a terepet – ahogyan eddig is tették – és egymás ellen indulgatva nyerik majd el az uniós forrásokat a formailag szabályszerű kiírásokon.

 

Az igazi nagy húzás azonban a korrupcióvizsgáló független testület lenne, amelynek létrehozása körül a már említett Pintéren és Rogánon kívül Navracsics Tibor, Gulyás Gergely és Varga Judit bábáskodhat. Hogy mivel jobb egy ilyen testület, mint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, arról a kormány nem nyilatkozik. Úgy tűnik, névleg akár a kormány által javasolt megoldás is kielégítheti az Európai Bizottság elvárásait, amennyiben késő őszre a független testület működni kezd.

Ez akár be is következhet, mármint papíron, a kérdés csupán az – ha ez kérdés –, hogy mégis mit lehet várni független intézmények létrehozása és eltűrése terén az Orbán-rendszertől?

 

Hoznék ez ügyben két példát.

Az első a Költségvetési Tanácsé (KT), amelyet 2008-ban, az akkori pénzügyi válság idején hozott létre az országgyűlés. A KT felállítása egyebek mellett a Fidesz követelése volt 2006 óta, amikor kiderült, hogy a Gyurcsány-kormány alatt jelentősen megugrott az államháztartás hiánya. A KT 2009-től működött, ami politikai gesztus is volt, de legfőképpen a pénzpiaci szereplők felé küldött jelzésként volt értelmezhető, hogy a kifutó Gyurcsány-, majd a bejövő Bajnai-kormány komolyan veszi az államháztartás rendbetételét. A KT három tagját teljes egyetértéssel (!) választotta meg az amúgy háborús zónának számító országgyűlés, tehát a Fidesz-frakció is. Elnökévé a baloldali-liberális többségű parlament egy jobboldali kötődésű, nemzetközileg elismert közgazdászt, pénzügyi szakembert, Kopits Györgyöt választott meg. A háromfős KT saját szakértői apparátust kapott, hogy ne bemondásokra és benyomásokra, hanem számításokra alapozhassa tevékenységét.

Mindehhez képest a KT az elsők közé tartozott az Orbán-rendszerben megszüntetett, illetve átalakított független szervezetek körében. Még 2010-ben végeztek vele.

 

Nyilván fatális véletlen, hogy erre azt követően került sor, hogy Kopits György hivatalos minőségében kritikával illette az Orbán-kormány gazdasági és költségvetési politikáját, nem találva a fedezetet a kitűzött célokra, túlságosan optimistának ítélte a számokat megalapozó növekedési kilátásokat, valamint kifogásolta a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását, és különösen azt, hogy ennek felhasználásáról a kormány semmilyen számonkérhető tervvel nem állt elő. Mindezeket követően Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nekiesett Kopitsnak, hogy úgymond nem látta előre azt a költségvetési hiányt, amit részben már az Orbán-kormány első intézkedései hizlaltak, majd ezt követően megszüntették a KT saját apparátusát. Az amúgy alkotmányosan leválthatatlan Kopits ezután maga távozott, és az új alaptörvény nyomán színen maradt az a háromfős KT, amelyet ma is ismerünk. Ennek tagjai az Állami Számvevőszék elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az államfő által jelölt KT-elnök. Ők ugyan közzéteszik a véleményüket a kormány által a parlamentnek benyújtott költségvetési tervezetről, olykor még bírálatot is megfogalmaznak, de valójában a fideszes kinevezettek költségvetés-ellenőrző szerepe csupán a kontroll elbábozása.

 

A másik példa független szervezetre maga a Kúria, a független igazságszolgáltatás csúcsszervezete. Ennek elnöke 2021 óta az a Varga Zs. András, akinek parlamenti megválaszthatóságához kifejezetten a személyére szólóan több jogszabályt módosítottak. Hivatalba lépését követően pedig – amint azt nemrégiben közzétett elemzésében a Helsinki Bizottság feltárta – nem csak részrehajló, de egyenesen törvénysértő kinevezéséket hajtott végre, kimutatható politikai elfogultsággal.

 

Ez csak két példa az Orbán-rendszer és a független intézmények találkozására.

 

Esetleg még azt is idevehetjük, hogy Navracsics Tibor igazságügyi miniszterségéhez fűződik az igazán példás jogalkotási törvény megalkotása, benne például a társadalmi egyeztetés szélesre nyitásával. Amit a Fidesz akkor és azóta is iparszerűen kerül meg, előbb önálló képviselői indítványokkal, majd a különféle hivatkozási alapokkal fenntartott rendeleti kormányzással.

 

Aki erre járt az elmúlt tizenkét évben, pontosan tudja, hogy a független intézmények behódoltatása, megtörése, kiüresítése, megszüntetése volt a Fidesz legfőbb politikája. Egy új független intézmény zavartalan tevékenysége és a döntéseinek tényleges állami végrehajtása nagyjából az abszolút lehetetlen kategóriájába tartozik.

 

A tét nem az tehát, hogy lesz-e független korrupciófeltáró hivatal, mert az biztosan nem lesz, hanem az, hogy tizenkét év után még mindig komolyan veszik-e ezt az Európai Bizottságban.