Átlátszó, színes, fénytörő, sík és katedrál: az üveg történetéről nyílt kiállítás a Somogyi-könyvtárban

Az üveg a hétköznapjainkon és az ünnepeinken címmel nyílt kiállítás a Somogyi-könyvtár földszinti kiállítóterében. A június végéig látható tárlaton az emberiség egyik legfontosabb, leginnovatívabb, legsokoldalúbb találmányát, az üveget és hasznosításának formáit mutatják be. A kiállítás kezdetektől igyekszik végig kísérni az üveg fejlődésének útját és érdekes adalékokkal is szolgál a múltját és a jelenét illetően.
Rafai Gábor

2022. május 04. 16:12

Átlátszó, színes, fénytörő, sík és katedrál: az üveg történetéről nyílt kiállítás a Somogyi-könyvtárban

Átlátszó, színes, fénytörő, visszatükröző, sík, katedrál, mintás, víztiszta, opálos, szivárványos… A legapróbb gyöngyszemtől a lenyűgözően ultramodern épületekig… mi bennük a közös? Az alapanyag, ami évezredek óta életünk minden területének szerves része: az üveg.

 

Az ENSZ az üveg nemzetközi évévé nyilvánította az 2022-es évet. A Somogyi-könyvtár tárlata röviden áttekinti az anyag történetét, kiemelten foglalkozik művészeti jelentőségével, szegedi épületeket és különleges üvegablakokat mutat be.

 

A legkorábbi üvegleletek, gyöngyök, időszámításunk előtt 3500 körüliek, az Egyiptomi Óbirodalom sírjaiból kerültek elő, és feltehetően mezopotámiai eredetűek. Csak 500 év múlva készültek az üvegből edények, és újabb 1500 év telt el az üvegfúvás feltalálásáig. 

 

 

Az első nagy technikai újítás a rómaiak nevéhez fűződik: az üvegfúvás technikája lehetővé tette a vékony falú, változatos formájúvá alakítható öblös üvegedények előállítását. Gyorsan elterjedt széles körben, olcsóbb volt, ipari méretű gyártást tett lehetővé, így hamar kiszorította a nemesfém edények használatát. Az első írásos anyag, amely említi az üveget Caius Secundus Plinius nevéhez fűződik, aki az ókor legjelentősebb természettudományos enciklopédiájának 36. könyvében említi meg az anyagot. 

 

A könyvtár alapítója, Somogyi Károly több régi, különböző kiadású Plinius-kötetet szerzett be gyűjteményébe. Ezek közül az 1685-ös párizsi kiadású példányt a kiállításon is megtekintheti a közönség. A római császárkorban már fontos kereskedelmi árucikknek számított az üveg. Elsősorban Alexandriából, Egyiptomból importálták nemcsak Rómába, hanem az egész birodalom távoli provinciáiba is. Ugyanakkor Rómában, Itália-szerte, Hispániában és Galliában, valamint a keleti tartományokban is virágzott az üvegművesség.

 

 

Az üvegművesség a középkorban lendült fel, a gyártáshoz szükséges kiváló minőségű anyagokat keletről szerezték be. Velence városának és a köztársaság története oly szorosan összekapcsolódik az üveg történetével, hogy méltán viselheti „az üvegvilág fővárosa” címet, magán hordozva a különleges anyag legjellegzetesebb tulajdonságait is: könnyű, világos, átlátszó és törékeny.

 

A felvilágosodás, az ipari forradalom az üveggyártást is forradalmasítja. A síküveg és a tükör a gazdagok kiváltsága volt, akárcsak a finoman csiszolt üvegedények. 

A Nagy Francia Enciklopédia – amelynek két különböző kiadása is megtalálható a Somogyi-könyvtár gyűjteményében – már számos fejezetében foglalkozott az üveggyártással mint technikával. 

 

 

A természettudományos kutatások felerősödése magával hozta a lencsecsiszolás tökéletesítését is. A síküveg a 19. században vált tömegcikké, az automatizált csiszolással és hatékonyabb működésű kemencékkel. Így vált az üveg hétköznapi termékké. Enélkül a fotográfia, később a filmvetítés sem alakulhatott volna ki. 

 

Szeged méltán híres üvegablakairól. Közülük talán a leghíresebbek az új Zsinagóga üvegablakai, amelyek Róth Manó üvegfestőművész műhelyében készült. 

 

A kiállítás helyszíne is szimbolikus jelentéssel bír, ami az üveget és történetét illeti, hiszen a Somogyi-könyvtár ünnepélyesen 1984. június 6-án foglalta el új helyét a Dóm téren emelkedő üvegpalotában, amelynek tervezői, Pomsár János és Péterfia Borbála 1985-ben megosztott Ybl-díjat kaptak az épület tervezéséért.