Annak idején sokan megkérdőjelezték, hogy Szegedre kell-e telepíteni a kolozsvári egyetemet

A trianoni határrendezést követőn viták övezték a döntést, hogy Kolozsvárról az ottani egyetemet Szegedre költöztetik. Sokan ellenezték, és több érv is elhangzott ezzel kapcsolatosan. Erről is szó esett az Egyetem Szegeden – Az első 100 év képes krónikája című kötet bemutatóján.
Bod Péter

2022. június 12. 08:23

Annak idején sokan megkérdőjelezték, hogy Szegedre kell-e telepíteni a kolozsvári egyetemet

A száznégy képet tartalmazó, frissen megjelent kötetet az SZTE Klebelsberg Könyvtárában mutatták be pénteken, és mint Kokas Károly, a könyvtár informatikai vezetője fogalmazott: a szerkesztés sokkal nehezebb volt, mint előzetesen gondolták.

 

Több alkalommal nem állt rendelkezésre olyan fotó, ami jól reprezentálta volna egy-egy év fontos egyetemi eseményét 1921 és 2021 között. Voltak olyan képek, amiket a felbontásuk és a minőségük miatt nem lehetett használni. 

 

Kiderült az is, hogy a kötet hangját sem volt könnyű megtalálni, mert a Horthy-korszakra eső fejezeteket a szerkesztés során kicsit irredentának, a Kádár-korszakból származókat pedig bratyizósnak találták.

 

Kokas Károly három beszélgetőtársa Marjanucz Lászó történészprofesszor, Vajda Tamás levéltáros és Csendes Tibor informatikusok voltak. Közösen beszéltek arról, hogy főként a pesti és a pécsi egyetem kétségbe vonta a kolozsvári egyetem Szegedre költöztetésének szükségességét. Majd utóbb keményen támadták a szegedi egyetem megszületésének és fejlesztésének első számú képviselőjét, Klebelsberg Kunó akkori kultuszminisztert.

 

A múlt egy kevésbé ismert részlete, hogy az 1920-as évek elején nem kevés olyan véleményt fogalmaztak meg, hogy egy olyan kis országban, amilyen Magyarország lett, szükségtelen a szegedi egyetem megalapítása. A kérdés olyan formában is felmerült, hogy a száműzött egyetemek újraalapítása szükséges-e egyáltalán.

 

Az ügy azonban egészen más irányt vett, 1924-ben megszületett a helyi fejlesztésekről szóló pénzügyi terv, két évvel később pedig elindultak a nagyszabású kivitelezések, amik 1930-ban záródtak. Marjanucz László ennek kapcsán jelezte, hogy ekkor helyezték el a városban az egyetem zárókövét, mert az egyetem letelepedését ekkor gondolták véglegesnek Szegeden. Vajda Tamás ehhez hozzátette: 

 

1930-ban egyhetes ünnepségsorozatot rendeztek az egyetemi fejlesztések akkori befejezésének alkalmából, és túlzás nélkül állítható: ezekben a napokban az egész ország Szegedre figyelt. Külön kötetet lehetett volna összeállítani erről az ünnepségsorozatról

 

– egészítette ki az elmondottakat a levéltáros. Érdekes szempontokat vetett fel ennek kapcsán Kokas Károly, aki elmondta, hogy 

 

olyan nagyságrendű egyetemi fejlesztések az 1920-as és 1930-as években sem Debrecenben, sem Pécsen nem valósultak meg, mint Szegeden. De ez nem kizárólag azon múlt, hogy Klebelsberg Kunó kedvez-e Szegednek vagy sem.  

 

Az első világháború előtti magyarországi népszámlálás adatai szerint 1910-ben Szegednek 100 ezer. Pécsnek 48 ezer lakosa volt, vagyis ez alapján Szeged lényegesen jelentősebb városnak számított. Ennek az egyetem letelepítése szempontjából is volt fontossága. 

 

Döntő különbség volt Szeged és Pécs között, hogy itt a város óriási anyagi terhet vállalt az egyetem letelepítése kapcsán, ugyanez egyáltalán nem történt meg Pécsen.  

 

Az csupán érdekességként hangzott el, hogy 1910-ben Hódmezővásárhely lakóinak száma 65 ezer volt, ma már az 50 ezret sem éri el.  

 

Kevéssé ismert az is, hogy Erdély szellemi fővárosának, Kolozsvárnak 1910-ben 50 ezer lakója volt. Ha innen nézzük, Szegedhez képest kicsinek számított.

 

Az Egyetem Szegeden – Az első 100 év képes krónikája című kötet bemutatójának vendégei közül Csendes Tibor a később Kalmár Lászlóról elnevezett Kibernatikai Laboratórium átadásáról beszélt külön, majd Kokas Károly arra kérte beszélgetőtársait, hogy nevezzenek meg egy-egy embert, aki számunkra fontos volt az egyetemi pályafutásuk alatt.

 

Vajda Tamás Koszta László történészt, a bölcsészkar viszonylag fiatalon elhunyt, rendkívül kedvelt oktatóját emelte ki, Marjanucz László arra büszke, hogy invitálására két szemesztert Szegeden tanított Romsics Ignác, aki a Horthy-korszak legjobb hazai ismerője. Csendes Tibor Lovász László matematikust emelte ki, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnökét, világhírű tudóst, aki csupán azért nem kapott Nobel-díjat, mert matematikából ilyet nem osztanak. Lovász László diákként töltött rövid időt Szegeden, és bár tilos volt, ő már hallgatóként kandidált.

 

Az Egyetem Szegeden – Az első 100 év képes krónikája című kötet teljes terjedelmében letölthető innen.