Állásfoglalásában cáfolja Palkovics László szavait az ELTE energiaföldrajzi kutatócsoportja

Nem teljesen értenek egyet a miniszterjelölti szakbizottsági beszámolóin tett kijelentéseivel. A kutatók kiemelik, hogy a szélerőművek telepítésének akadályozása nem csak jelentős bevételkiesést, de pluszköltségeket is jelent a magyar adófizetők számára. Ezen felül drámai mértékű importfüggőségünk további évtizedekre történő bebetonozását eredményezi, amely már rövid távon is súlyos ellátásbiztonsági kockázatot jelent hazánk számára.
Kékes Viktória

2022. május 23. 11:05

Állásfoglalásában cáfolja Palkovics László szavait az ELTE energiaföldrajzi kutatócsoportja

A 444.hu vette észre, hogy állásfoglalásban reagált Palkovics miniszter szavaira az ELTE kutatócsoportja. Mint írják:

 

„A tudományos közmegegyezés szerint a szélenergia a napjainkban elérhető technológiák közül a legkisebb környezeti terhelés mellett képes nagy mennyiségű villamos energia előállítására. Éppen ezért a szélerőművek és a napelemek termelési kapacitásainak bővülése szerte a világon évek óta messze a leggyorsabb ütemű, Európában ez a jelenség különösen szembeötlő. Az a tény, hogy a két technológia egymással párhuzamosan bővül azért logikus, mert a napelemek a nyári félévben, a szélturbinák a téli félévben termelnek több villamos energiát, ráadásul a napi termelés tekintetében is kimutatható egy ehhez hasonló jelenség. Az a vélemény, hogy «(a szélerőműveknél) az energiatárolás problémája éppúgy fennáll, mint a napenergia esetén, így ennek kiépítésétől sem mentesít» részben igaz, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy éppen a fenti évszakos ritmus az oka annak, hogy az együttes bővítéssel jelentősen csökkenthető az energiatárolás problémája. A hazai tervekben szereplő (nemzetközi összevetésben cseppet sem ambiciózus) napelemes teljesítménybővítés – a szélerőműves teljesítmény növelése nélkül – azt jelenti, hogy a téli félévben kritikus mértékű villamosenergia-termelési hiány fog kialakulni, aminek döntő többsége csak importtal pótolható, hiszen még csak a piaci bevezetés fázisában vannak azok az energiatárolási technológiák, amelyek révén szezonális villamosenergia-tárolás válhatna valóra. Mindemellett bármely tárolási technológia csak jelentős energiaveszteséggel működtethető, ezért törekedni kell azok más technikákkal való kiváltására (lásd egyebek mellett a fogyasztó oldali szabályozás számos eszközét). A fenti problémára – szerte a világon – a tárolási kapacitások kialakítása helyett a szélerőművek és a napelemek összehangolt telepítése a nyilvánvaló megoldás.”

 

A miniszterjelölti beszámolókból a sajtó az alábbi gondolatot is kiemelte:

 

„(Magyarország) egy medencében van, és ebben a medencében a Móri-árok az egyetlen szélcsatorna, ahol stabilan fúj a szél. Magyarország többi részén ezt már nem lehet garantálni”. 

 

A kutatók szerint ennek kapcsán hangsúlyozni szükséges, hogy a Kárpát-medence legnagyobb része alkalmas a korszerű szélerőművek gazdaságos üzemeltetésére. A ma már elavultnak számító hazai szélturbinák egységteljesítményre vetített termelési adatai alapján még mindig az európai átlagot meghaladó termelést produkálnak.

 

Éppen ezért nem csak kockázati befektetőknek áll szándékában szélerőművekbe befektetni Magyarországon, de energiaközösségek is alakulnának ilyen céllal, mint ahogyan ez Európa számos más országában tömegesen előfordul.

 

Ami a Móri-árok szélklímáját illeti: a térségnél lényegesen jobb adottságú területei is vannak az országnak, ahogyan ezt a 2019-ben közreadott Új Európai Szélatlasz és a 2020-ban megjelent Globális Szélatlasz egyaránt megerősíti, illetve a szélerőművek működését modellező szoftverek is igazolják. 

 

Ez utóbbiak például Sopron térségére 10%-kal nagyobb várható villamosenergia-termelést becsülnek, mint Mór kapcsán. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az országban sehol sem fúl „stabilan” a szél. De – a hazai kormányzati szakértők által is gyakorta kommunikált téves „zsinórszél” elképzeléssel szemben – ez a legjobb adottságú tengeri telepítésű szélerőművek esetében sem igaz, még ezek sem képesek a „stabil” villamosenergia-termelésre.


A kutatók végezetül kiemelik, hogy 

 

„az élvonalban járó európai országok már 100% körüli (Ausztria), vagy annál is nagyobb (Dánia) megújulóenergia-részarány elérését tűzték ki célul 2030-ra a villamosenergia-termelésben. Magyarország célértéke 21%. Ma a termelési oldalon a kapacitásbővítés egyik kulcsszereplője a szélenergia, amelyben a globális összteljesítmény 2000 óta közel negyvenszeresére nőtt és a növekedés nem látszik megtorpanni, hiszen a fejlesztések a nemzetstratégiai megfontolások mellett anyagi előnyt is jelentenek. 

 

 

A szélerőművek telepítésének akadályozása a lemaradó államok számára nem csak jelentős bevételkiesést, de költségeket is jelent, ami természetesen igaz a magyar adófizetők esetében is. A jelenlegi – a szélerőműveket kizáró, és más megújuló-alapú technológiák tekintetében is durván korlátozó –energiastratégia drámai mértékű importfüggőségünk további évtizedekre történő bebetonozását eredményezi, ezért az – ahogyan az orosz katona agresszió következményei is nyilvánvalóvá teszik – már rövid távon is súlyos ellátásbiztonsági kockázatot jelent hazánk számára.