Irányító testületet szeretett volna felállítani az egyetemi és főiskolai szenátusok mellett a 2000-es évek közepén a területért akkor felelős oktatási miniszter, Magyar Bálint – hangzott el a 24.hu Első kézből című podcastjében a hírportál két újságírója, Kozák Dániel és Pál Zsombor beszélgetésében. 

A szakminiszter azzal indokolta javaslatát, hogy a szenátusokban az egyetemek és főiskolák professzorai, oktatói és a hallgatói önkormányzat képviselői találhatóak, akik nem feltétlenül értenek a gazdasági és pénzügyi kérdésekhez. Olyanokhoz, amelyek az egyetem irányítása és működtetése szempontjából fontosak lehetnek. Tegyük a szívünkre a kezünket: egy régész- vagy nyelvészprofesszortól ilyen szakismeret valóban nem várható el.

A szakszerűség igénye

A kizárólag szenátusi modellben ez a testület hozott meg valamennyi, az egyetemmel és főiskolával kapcsolatos pénzügyi és gazdasági döntést. Szándéka szerint ezt a döntéshozatali folyamatot szerette volna szakszerűbbé tenni azzal az akkori oktatási miniszter, hogy irányító testületeket állítottak volna fel a szenátusok mellett. 

Mindez azért lehet ma nagyon időszerű, mert az alapítványi átszervezés alaposan átrendezte a teljes magyar felsőoktatást, annak működését, beleértve a tulajdon- és a működtetés jogát. A mára bekövetkezett változások sokkal nagyobb horderejűek és mélyrehatóbbak, mint amit a 2000-es évek közepén terveztek. De vissza 2005-be! 

Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szenátus és az irányító testület egyenrangú módon vezesse az egyetemet. A szenátus felelt volna a szakmai-oktatási-tanulmányi, az irányító testület a gazdálkodási és pénzügyi kérdésekért. A kormány erre vonatkozó javaslatában az szerepelt, hogy a kilencfős irányító testület tagjainak egyharmadát delegálja a kormány, kétharmadát az adott felsőoktatási intézmény. A tagok kinevezése öt évre szólt volna, kifejezetten szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett. Sem politikusok, sem köztisztviselők nem lehettek volna tagok, akiknek jövedelmezése az akkori minimálbér három- és négyszeresében állapították volna meg.

A Fidesz elutálta a változtatásokat

Az egyetemek és főiskolák vezetését ezzel a lépessel a nyugat-európai mintához szerették volna igazítani. A cél a hatékonyabb gazdálkodás lett volna, kiegészülve azzal a céllal, hogy versenyképessebbé és minőségileg jobbá tegyék a magyar felsőoktatást. Ám az már a felsőoktatási törvény parlamenti vitájában egyértelművé vált, hogy az akkor ellenzékben lévő Fidesz a legmerevebben elutasította a változtatásra vonatkozó javaslatot, ami a mából visszanézve még megdöbbentőbb. Akkori érvelés ma egyenesen megmosolyogtató.

A törvénymódosítás vitájában Pokorni Zoltán, fideszes országgyűlési képviselő úgy fogalmazott – idézte fel az akkor történteket a 24.hu Első kézből című podcastja –, hogy ebben az esetben „a politika szőrös lába jelenne meg a tudomány hűvös csarnokában”. Az Országgyűlés hiába fogadta el a törvénymódosítást, mert a parlamenti többség ehhez biztosította a szavazatokat, az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc nem írta alá a törvényt, hanem normakontrollra küldte az Alkotmánybíróságra, amely 2005 végén alkotmányellenesnek nyilvánította a törvénymódosítást. 

Az indok éppen az egyetemi autonómia megsértése és a tudományos kutatás szabadságának korlátozása volt – utaltak vissza az idézett podcastban az akkor történtekre a 24.hu újságírói. A történetnek azonban nem itt lett vége.

A testületet átnevezték gazdasági tanácsnak és ennek már csupán véleményezési joga volt, döntési hatáskörök nélkül. Ezek megkezdték működésüket, olyan tagokkal, akik mások mellett bankvezetők, cégvezetők és volt pénzügyminiszterek voltak. Gyors névsorolvasás: Járai Zsigmond, Hernádi Zsolt, Surányi György és László Csaba is tevékenykedett ezekben a testületekben.

Újabb nekifutás, újabb alkotmánybírósági vétó

Az oktatási tárca élén ezt követően Hiller István váltotta Magyar Bálintot, aki 2006-ban újból nekifutott a kérdésnek, és némileg több jogot adott volna a gazdasági tanácsoknak, amelyeknek az elképzelései szerint együtt kellett volna döntéseket hozni a szenátusokkal. Vagyis a szenátus kizárólag a gazdasági tanács egyetértésével hozhatott volna gazdasági és pénzügyi döntéseket egyetemi és főiskolai ügyekben.  

A köztársasági elnöki poszton Mádl Ferencet váltó Sólyom László ismét normakontrollra küldte az Alkotmánybíróságnak a törvényjavaslatot, amely azt ismét alkotmányellenesnek mondta ki, éppen az egyetemi és főiskolai autonómia megsértése miatt. 

Az egyetemi autonómia kérdése azért is is érzékenyen érinthette a két jogász végzettségű köztársasági elnököt, mert mindketten hosszú évtizedekig egyetemi oktatóként dolgoztak, mindketten professzorként szereztek szakmai hírnevet. 

Egyetemek magántulajdonba adása esztelen gyorsasággal

Magyarországon az elmúlt években két lépésben két egyetem kivételével valamennyi felsőoktatási intézmény alapítványi tulajdonba és fenntartásba ment át. Előbb 2020. augusztus elsejével hat intézmény lett alapítványi fenntartású: az Állatorvostudományi Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, és a Miskolci Egyetem. 

További tizenhárom egyetem, köztük a legnagyobb vidéki egyetemek, így a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem 2021 augusztusában lett alapítványi. Ebből a körből csupán két fővárosi egyetem, az ELTE és a Budapesti Műszaki Egyetem maradt ki. Eddig.

Az alapítványi egyetemek a közvagyonból, az az: állami tulajdonból magánkézbe kerültek. Ezt a döntést nem előzte meg sem szakmai, sem társadalmi vita. A modellváltásnak csúfolt átalakítást esztelen gyorsasággal hajtotta végre a kormány. Nyilván, mert 2020-ban és 2021-ben egyáltalán nem lehetett biztosra venni, és a hivatalban lévő kormány sem vehette biztosra, hogy a 2022-es országgyűlési választásokon győzni fog a Fidesz.

Nagy különbségek politikusokkal

Olyan kuratóriumok kezébe adták a tulajdon- és a működtetés jogát, amelynek tagjait a formálisan a területért felelős miniszter, valójában a miniszterelnök választotta ki. Ebbe a folyamatba az egyetemeknek, azok szenátusainak nem volt, nem lehetett beleszólása. Nagy különbségek ezek a 2005-ös átalakítási javaslathoz képest, amikor a gazdasági ügyekért felelős irányító testületek tagjainak kétharmadát maga a felsőoktatási intézmény delegálta volna. Ahogyan az is a különbségek sorát gyarapítja, hogy a 2005-ös javaslat a politikusokat kizárta a szenátusok mellé rendelt testületekből, és a testület tagjainak hivatali idejét erőteljesen korlátozta volna.

A ma működő hazai alapítványi kuratóriumának tagjai között eredetileg, vagyis a 2020-as és 2021-es induláskor nagy számban voltak miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, országgyűlési képviselők, kormánymegbízottak, polgármesterek, alpolgármesterek, megyei közgyűlések tagjai. Egyetlen kivétellel valamennyien kormánypárti politikusok. A kakukktojás, Miskolc ellenzéki polgármestere, Veres Pál volt, de az összkép szempontjából ez mit sem számított. Józan észjárás szerint teljességgel indokolhatatlan módon a kuratóriumok tagjait élethosszig nevezték ki. A kurátor lemondása vagy halála esetén új tagot kizárólag az adott kuratórium tagjai jelölhetnek és választhatnak. Ez ma az érvényben lévő előírás. 

Az Alkotmánybíróság a 2000-es évek közepén az egyetemi autonómia megsértése, valamint a kutatás és a tudomány szabadságának veszélyeztetése miatt alkotmányelleneseknek minősítette a felsőoktatási törvénymódosításnak az egyetemi vezetés átalakítására vonatkozó passzusait. 

Szó sem volt korábban az egyetemek privatizációjáról

A mára kialakult helyzet kapcsán szükséges hangsúlyozni, hogy erre a döntésre a kormányt senki nem hatalmazta fel. Vagyis arra, hogy két egyetem kivételével a teljes magyar felsőoktatást alapítványi formába szervezze át. Hogy többezer milliárdos állami vagyont magánszemélyek alkotta alapítványoknak adjon át. Hogy lényegét tekintve privatizálja a hazai felsőoktatást. A magánosítás persze nem egyszerűen megkérdőjelezhető, hanem egyenesen hazugság annak ismertében, hogy az egyetemek működési költségének közel 93 százalékát továbbra is a központi költségvetés biztosítja.

Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben 2020 óta néma maradt. Ha jól számolom lassan három éve. Ez azzal a kiegészítéssel teljes, ha hozzátesszük, hogy az Alkotmánybíróság a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére valamint alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasította, még pedig 2021 nyarán.  

Ugyanez az alkotmánybírósági határozat kitér az alapítványi egyetemek esetében a fenntartó és a szenátusok viszonyára, és megállapítja, hogy mivel az utóbbinak érdemi befolyása van az egyetemi élet működésére vonatkozó döntésekben, így az egyetemi autonómia nem sérül. Roppant könnyű kézzel ítél és ítélkezik meglátásom szerint.  

De az Alkotmánybíróság akkor is csendben maradt, amikor a második Orbán-kormány 2012 decemberében bejelentette, hogy kancellárokat neveznek is az egyetemekre, akiknek a feladata az intézmények pénzügyi irányítása és felügyelete lesz. Úgy tűnik, ez a nem sokkal később testet öltött döntés nem volt alkotmányellenes. Legalábbis a taláros testület szerint. Bizonyára úgy ítélték meg, hogy a kancellárok kinevezése és tevékenysége nem csorbítja az egyetemek autonómiáját, nem korlátozza azok oktatási és kutatási szabadságát.

A gazdasági igazgatói állásnak megfelelő, kulcsfontosságú kancellár posztra az egyetem rektora tett személyi javaslatot, és a szenátus döntött. De ez inkább a demokratikus látszat volt, és nem a valóság. A kormányzatnak pénzügyi értelemben teljes mértékben kiszolgáltatott egyetemek tudták, hogy ebben a helyzetben nem tanácsos ellenkezni, akadékoskodni. Inkább rossz, mint jó meggyőződéssel tették, amit elvártak tőlük 

Egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy a kancellárokkal pártkomisszárokat ültetett az egyetemek legfelső vezetésébe a kormány. Tevékenyégükkel a kancellárok erre az elmúlt tíz évben nem cáfoltak rá.

Mik az ebből levonható következtetések? A néhai Magyar Köztársaság mára csak Magyarország. Gonosz kérdés, de hogyan lehet egy nem köztársaságnak köztársasági elnöke? Az országnak nincs alkotmány, csupán Alaptörvénye, de elvben létezik Alkotmánybírósága. Itt is következne egy kérdőjeles mondat.

Ebben az országban már a szavaknak sincs jelentése.