Akkorát bulizott Szeged a hosszú hétvégén, amekkorát már régen nem láttunk: a zene mellett önfeledt bulizóktól dübörgött a Retro, a Sing Sing, a Hungi és a Sunder Club is

Megnéztük, hogy bulizik a város az első korlátozások nélküli hétvégén.
Kovács M. Norbert

2022. március 17. 15:20

Akkorát bulizott Szeged a hosszú hétvégén, amekkorát már régen nem láttunk: a zene mellett önfeledt bulizóktól dübörgött a Retro, a Sing Sing, a Hungi és a Sunder Club is

Olyan hétvége volt a mögöttünk álló négynapos, amilyen elég régen volt már. Azt barokkos túlzás lenne állítani, hogy emberemlékezet óta nem, mert az emberi emlékezet azért pár évnél jóval többre is képes visszatekinteni, mindenesetre először direkt nem néztem meg, hogy mikor lehetett Szegeden, vagy bárhol az országban teljesen szabadon, mindenféle járványkorlátozások nélkül szórakozni, kíváncsi voltam, tudom-e pontosan. Nem tudtam. Talán még 2020-ban, valamikor nyáron, vagy inkább akkor sem, mert zárt térben az 500 fős limit akkor is élt. Akkor talán 2020. március 12-e előtt, ha jól emlékszem, akkor jelentette be Orbán Viktor a világjárvány miatt az első korlátozó intézkedéseket.

 

Ha pedig ez így van, hogy utoljára 2020. március 12-e előtt lehetett bármiféle járványügyi korlátozás nélkül szórakozni, akkor ez a mostani hosszú hétvége napra pontosan két évvel volt az után. És hát, két év azért nem kevés idő, főleg egy 18-20 éves fiatal életében, akit talán két évvel ezelőtt még el sem engedtek bulizni a szülei, tehát lehet, hogy még soha nem volt szerencséje járványhelyzet nélkül szórakozni. De egy idősebb, aktívan társasági életet élő, szórakozni járó ember életében is hosszú a két év. Pláne ez a kettő volt rohadt hosszú.

 

Éppen ezért voltunk kíváncsiak rá, hogy milyen Szegeden az első olyan hétvége, amikor szabadon lehet szórakozni, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy ez rögtön egy olyan hétvégére esett, amikor négy egymást követő este várták a szegedi szórakozóhelyek a vendégeket. Négy egymást követő bulizós este pedig már nagyjából annyi, mint minden évben a SZIN, szóval nem kevés, pláne, ha az ember már elmúlt 30, sőt 35 is, de még igényt tart a feszültséglevezetésnek a társasági, zenés-táncos formájára.  

 

Szóval, minden esete megnéztünk egy-egy, de volt, amikor három bulit is, hogy meg tudjuk örökíteni Szegednek azt az arcát, amiért olyan sok egyetemista, főiskolás, vagy bármilyen egyéb fiatal zárta és zárja a szívébe, és ami miatt van, aki akár az egész hátralévő életét is itt tölti, hiszen olyan jó élményeket szerzett fiatalon.

 

Péntek: Wannabe a Retróban

Gango mindig óriási bulit csinál Szegeden 
(fotó: Szarvas Ádám)

 

Pénteken a város kellős közepén, a Széchenyi téren lévő Retro Klubba mentem, ahol egy országos bulisorozat, a Wannabe aktuális szegedi estje volt, a megszokott lemezlovas, Gango prezentálásában, aki a Wannabe-érzés jegyében csak a kilencvenes és a kétezres évek legnagyobb bulislágereit játszotta most is. A Wannabe azért jó, mert őszinte: azokat a zenéket lehet hallani ezekben a bulikban, amik tényleg világslágerek voltak annak idején, amikre tényleg megmozdultak a táncterek New Yorktól kezdve, Londonon és Barcelonán keresztül, Budapesten, Bejrúton át, egészen Tokióig. Azok a zenék, amiknek a klipjei a korszak (legalábbis a kilencvenes évek) legmeghatározóbb zenei médiafelületén, az MTV-n is szinte órás rotációban mentek, amik uralták a slágerlistákat, meghatároztak öltözködési, viselkedési, nyelvi divatokat. Tehát, amik olyan szinten elválaszthatatlanok a kultúránktól, mint egy rakás egyéb dolog, amiket, némileg túldimenzionálva, hajlamosak vagyunk ezekkel a popzenékkel szemben a Nagybetűs Kultúrának tekinteni.

 

Bulizó lányok a Retróban 
(fotó: Szarvas Ádám)

 

Gángó Krisztián remek DJ. És nem csak azért írom ezt, mert évek óta jóban vagyunk (azt hiszem, ez hozzá tartozik az őszinteséghez), hanem mert tényleg, pontosan tudja azt, hogy mikor, mi kell a közönségnek, és mi az, ami nem kell. Mert a jó lemezlovas azt is tudja, hogy mit nem kell lejátszani egy adott estén. És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy de hát gigaslágerekkel, pláne a lassan 15 éve folyamatosan tartó retróőrületben, nem nehéz nagy bulit csinálni, itt jegyzem meg, hogy Krisztián nem úgy csinál nagy bulit, ahogy bárki más, aki egymás után lejátssza mondjuk az 1997-es év MTV Dance Hits válogatásának zenéit. Gango úgy csinál nagy bulit, hogy aki egyszer volt már egy szegedi Wannabe-buliban, az legközelebb is ott akar lenni, és az ötórás záráskor általában a fél haveri köre azért lobbizik Kovács Ádám klubtulajnál, hogy pakoljon még rá egy órát a nyitva tartásra, ha ez lehetséges. A Sing Singben anno volt is erre példa.

 

A kilencvenes évek zenéjét az is szereti, aki akkor még nem is élt 
(fotó: Szarvas Ádám)

 

Mindezek fényében nehéz lenne mást mondani a pénteki buliról, mint azt, hogy fergeteges volt. És ezt még az sem tudta komolyabban beárnyékolni, hogy valakik jó ötletnek tartottak a nagyterem kellős közepén paprikaspray-vel szórakozni, ami miatt egy időre részlegesen ki kellett üríteni a táncteret, és többen erős köhögéssel küszködtek pár percig. A nagyterem mögötti kisteremben egyébként, nem mellékesen, MolnárB, vagyis a jelenleg a Rádió 1-ről ismert Molnár Balázs játszott a Wannabe hangulatához illeszkedő retrodance zenéket, nem kevésbé jól, mint azt tette Gango a nagyteremben.

 

Szombat: Hungi, Sing Sing, Sunder Club

Techno-tömeg a Sing Singben
(fotó: Bajorics Balázs)

 

Nem meglepő módon szombat volt az egész négynapos hétvége legerősebb napja, amikor a városban legalább 5-6 nagyobb buli várta azokat, akik bulizni akartak: a Retróban Csak hazai! buli volt Gabriel B-vel, szinte közvetlenül mellette/alatta a Sunder Clubban helyi techno-vitézek döngöltek a Local Heroes Ravers Night elnevezésű esten, még mindig a Széchenyi téren, alig pár tíz méterrel arrébb a korábban már sokféle néven működő, jelenleg Underground Zone névre hallgató pinceklubban drum and bass-buli, kicsit arrébb a Hungiban pedig Back To The Party volt Roberto Riosszal és Matesszel. A Mars téri Sing Singben pedig szintén techno-estet szerveztek Robin Futakiék a Nusha nevű bukaresti djane főszereplésével.

 

Telt ház a Hungiban 
(fotó: Juhász Gábor)

 

Először a Hungit néztem meg, ahol, amikor beléptem, nagyjából az az érzés fogott el, hogy egy gombostűt sem lehetne már elejteni, pedig még a teraszon is voltak kint emberek. Öröm volt ezt látni, mert az utóbbi időben nem mindig sikerült telt házas bulit elcsípni ezen a helyen, márpedig a telt ház, még ha sokszor kényelmetlen is, rendkívül meg tudja dobni egy-egy buli hangulatát. Pláne a Hungiban, ami félig-meddig csupasz falaival szerintem még mindig a város legszebb szórakozóhelye. Itt egyébként pontosan azok az aktuális, slágeres dance-zenék szóltak Matesztől, amikre láthatóan a közönség vágyott. Én sem játszottam volna mást, ha nekem kellett volna abszolválnom a feladatot.

 

Lánybúcsús lányok és a tömeg a Hungiban 
(fotó: Juhász Gábor)

 

Közben a Sing Singben már a bukaresti Nusha csapatott, aki néha dallamos, néha dallamos-acides, néha meg csak simán döngölős techno-zenéivel sokszor idézte meg nekem a kilencvenes éveket, nem egyszer DJ Budai legelső mixalbumát, a Techno-House Classics '93-'96-ot juttatva eszembe, ami a mai napig simán minden idők legjobb hivatalosan is megjelent magyar mixe. 

 

A bukaresti Nusha volt az este sztrája a Singben 
(fotó: Bajorics Balázs)

 

Persze, azt azért túlzás lenne állítani, hogy a Nusha szettjében szóló zenék egyszer majd hasonlóan nagy klasszikusokká nemesedhetnek, de ez nem is baj, egyrészt nem az a világ van már, amikor tucatszámra termelődnek a dance-klasszikusok, másrészt, láthatóan a jelenlévőket semmi más nem érdekelte, csak az itt és most, így aztán hatalmas bulizás ment Nusha szettjére. Őt az okkal népszerű, hazai Gaga váltotta, aki a buli zárásaként szintén egy remek, energikus techno-szettet rakott le a Sing parkettjére.

 

Techno-veretés a Singben 
(fotó: Bajorics Balázs)

 

A reggel hatkor záródó buliból nem kevesen vették az irány Sunder Clubba, ahol – nyilván számolva a még buliéhes singes közönséggel – délelőtt tízig tartott a csapatás-veretés. A Sunder Club neve nemcsak a szegedi, „underground” elektronikus zenét kedvelő közönségnek lehet ismerős, hanem a Szeged.hu olvasóinak is, hiszen a tavaly ősszel nyitott klubról a Szeged Podcast egyik adásában is hosszasan beszélgettünk Kovács Milánnal, a Milu Mination néven zenélő sráccal, aki a Sunder egyik tulajdonosa, programszervezője és DJ-je is egyben. A Szemmarly DJ-néven ismert Szemmári Ákossal közösen működtetett klubjuk a szegedi éjszakai élet elmúlt jó pár évének egyik legüdébb színfoltja, az az elszántság és lelkesedés, amivel a programjaikat szervezik, és amivel igyekeznek kiszolgálni azokat a zenei ízlésű szegedieket (és környékbelieket), akiknek jó sok éve nem nagyon volt szórakozási szempontból otthonuk ebben a városban, mindenképpen megsüvegelendő és értékes. Ezen a vasárnap hajnalon és délelőttön is remek buli volt a Sunderben.

 

Hétfő: Vendéglátós buli a Retróban

Telt ház a Retróban 
(fotó: Szarvas Ádám)

 

Mivel nem vagyok már 20 éves, akinek az izmai és a végtagjai a paksi reaktorokra vannak kötve, ezért a vasárnapot kivettem pihenőnapnak, tudván, hogy hétfőn viszont egy mindig nagy durranás, Vendéglátós Buli lesz a Retróban. És hát az is volt, én pedig nem hittem a szememnek, amikor beléptem a klubba, ahol legutóbb a cikk elején, pénteken jártam. Fixen meg voltam győződve róla, hogy Szegeden manapság a Wannabe-buliknál semmi nem vonz nagyobb tömeget, de tévedtem: szinte biztos vagyok benne, hogy ezen az estén, ha lehet, egy kicsit még többen buliztak Big Bill, a csongrádi Carl Cox szettjére. 

 

Bill olyan, mint Gango, csak nagyobb kiadásban: rettenetesen érzi, hogy mit, mikor és hogyan kell játszani a közönségnek, és az a hatalmas szív, ami a szintén igencsak termetes testében dobog, mindig érződik a szettjein. Egy pillanatig sem lepődtem meg, hogy fergeteges hangulatot, hatalmas bulit csinált a Retróban.

 

Big Bill, a csongrádi Carl Cox a Retróban 
(fotó: Szarvas Ádám)

 

Van még remény!

Mint ahogyan azon sem lepődtem meg, hogy a testem eddig bírta, tovább nem. A négy napból háromszor estétől hajnalig, vagy akár délelőttig tartó talpalás, fotózás és mászkálás megtette a hatását: olyan fáradt voltam, hogy éreztem, ha nem ülök gyorsan egy taxiba, ott, helyben, a táncparketten esek össze. Abba bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha végigtáncolom ezt a három estét, mint 20 éves koromban! De hát az rég volt, egy kicsit talán igaz sem volt, ami viszont igaz, az az, hogy Szegeden ez a hétvége is megmutatta, hogy még mindig baromi jó dolog fiatalnak, energikusnak, társaságra, bulizásra éhesnek lenni, mert ebben a városban mindig van hol és kikkel szórakozni. Ráadásul a szórakozási lehetőségek korántsem olyan kétségbeejtőek, mint azt gondolni és hangoztatni szokták egyesek.

 

Készül az ital a Hungiban 
(fotó: Juhász Gábor)

 

Egyértelműen érezhető volt valamiféle intenzív önfeledtség ezekben az estékben. Érezhető volt a korlátozások eltörlése miatti felszabadultság, és bár részemről és kollégáim részéről soha nem volt kérdés, hogy beoltassuk-e magunkat, hogy higgyünk-e az orvostudományban és a vakcinákban, jó volt látni azt is, hogy most már azok is szórakozhatnak, akik valami miatt nem hittek ezekben, akik más nézeteket vallanak, mint a többség. Mert egy normális világban ez így működik.

 

Naivitás lenne azt gondolni, hogy egyhamar egy normális világban fogunk élni járványok, háborúk és pszichopata politikusok nélkül, de ezen a pár estén egy kicsit el lehetett hinni, hogy van még erre remény.