A termálforrások hasznosítása elsődlegesen a fürdőkben terjedt el az elmúlt évtizedekben, illetve az Alföldön a kertészetek jelentős részét is a termálkutakból nyert hővel fűtik. A hagyományosan geotermikus energiát használó településeken már korábban is alkalmazták ezt a hőenergiát intézmények, lakások fűtésére is. A kutak fúrása költséges és kockázatos, ezért kevés beruházás indult, a kormány az előző uniós ciklusban alig költött energia célú geotermikus beruházásokra, azok egy részét is kétes módon költötték el. 

Most a kormány univerzális hatósága, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága bejelentette, hogy létrehozzák a Magyar Geotermikus Klasztert. Egyelőre nyolc tanácskozást szerveznek, amelyeken a vállalkozókat is tájékoztatják a termálenergia hasznosítás lehetőségeiről, az új szabályozó rendszerről. A geotermiát, a kútfúrás engedélyezésétől egészen a hasznosításig lényegében az SZTFH alá vonták még tavaly, lemondása előtt Palkovics László egy olyan alap létrehozását is bejelentette, amely a vállalkozók kockázatát mérsékelheti. Bíró Marcell, a SZTFH elnöke azt is kifejtette, hogy maximalizálni kell a kitermelt energia hatékony felhasználását és ösztönözni kell a kaszkádrendszer kialakítását, amely lehetővé teszi az eltérő igényű létesítmények csatlakozását, így minél több kitermelt energiát felhasználva.

A végletekig leegyszerűsítve az előbbi azt jelenti, hogy egy kútból kitermelt 90 Celsius fokos vízzel nem csak lakásokat lehetne felfűteni, hanem egy zárt rendszerre csatlakozva akár vállalkozások, intézmények is hasznosítják a már a cirkuláció után alacsonyabb hőmérsékletű vizet, adott feltételek mellett pedig fürdőkben is felhasználható lenne az addigra már 28–30 fokra lehűlt termálvíz. Ez persze a hasznosítás nagyon leegyszerűsített, sematikus vázlata, de a költséges beruházások megtérülése biztosabb lábakon állhatna egy sokoldalú hasznosítással.

A szakértők nyilván támogatják a kormány „felfedezését”, bár a korábbi tapasztalatok sok derűre nem adnak okot. Az elmúlt másfél évtizedben maradtak, finoman szólva, kiaknázatlan lehetőségek.

 Mosonmagyaróváron, és Mátészalkán már elindultak a geotermikus rendszerek. Battonya határában viszont hűlt helye van annak a uniós mintaprojektnek tervezett EGS erőműnek, amire több tízmilliárd forintot nyert egy magyar vállalkozás. A legutolsó információk szerint megvalósul majd a projekt, csak éppen máskor, és másutt. Az utóbbi gigaprojektre vállalkozó cégbe, az EU-Fire Kft.-be éppen a közelmúltban tolt bele az MFB másfél milliárd forintot, így az bizonyos, hogy tervek készültek az előremeneküléshez, csak éppen még nem látható, hogy mire készülnek. Így nem csoda, ha némileg gyanakvással nézik az érdekeltek a kormány lelkesedését a geotermikus energia iránt. 

Már tavaly ősszel is, amikor besöpörte a kormány a szektort a SZTFH alá, sokan úgy vélték, hogy egy kedvezményezett vállalkozó kör járhat jól az új szabályozási környezettel, és az új tervekkel.

Az kétség kívül igaz, hogy az ágazati fejlesztések nagyon költségigényesek, így, még az uniós forrásokkal számolva is, aligha finanszírozhatók tisztán állami, önkormányzati forrásokból. Az előző uniós ciklusban ötven százalékos támogatással lehetett belefogni a beruházásokba, így magánvállalkozások nélkül aligha lehetett volna egy-egy projektet megvalósítani. A konstrukció nyilván nem fog változni a jövőben sem, a kérdés az, hogy mely cégek rúghatnak majd labdába.

A kormány felismerése, hogy a geotermia egy kézenfekvő energiaforrás lehet, ősszel pattant ki, vagy legalábbis ekkor beszéltek róla a nyilvánosság előtt is. Ezekben a hónapokban a gáz tőzsdei ára az egekben járt, az orosz–ukrán háború kitörése után egy évvel viszont visszarendeződött a békeidők árszintjére, kedden reggel 55 euró MWh volt a genfi tőzsdén, ez pont a hetede a tavaly augusztusi árnak. 

A kereslet növekedésével az alacsony árszint elmozdulhat ismét felfelé, a háború alakulását és annak következményeit aligha tudja bárki is megjósolni. Bár az energiaforrások vonatkozásában Magyarország mentességet kapott az orosz termékek embargója alól, azért nem árt résen lenni.