Ahogy András narrálja Auschwitzot – Bak Róbert ajánlja Seres László debütáló kisregényét

Így a XXI. századra már van számtalan olyan szépirodalmi téma, amiről már nagyon nehéz érdemben bármit is mondani, hiszen adott esetben több száz, vagy akár több ezer kötet jelent meg ugyanarról.
Bak Róbert

2022. június 04. 11:17

Ahogy András narrálja Auschwitzot –
Bak Róbert ajánlja Seres László debütáló kisregényét

Az egyik ilyen téma a holokauszt, így aki ehhez a témához nyúl, annak vagy valami nagyon újszerű megközelítést kell alkalmaznia, vagy nagyon gördülékenyen, és lehetőleg hiba nélkül írnia róla. Engem mindenesetre meglepett, hogy a közismert publicista, Seres László nemrég megjelent első szépirodalmi kötetében, a Láger sztornóban egyszerre vette mindkét akadályt, hiszen mind a megközelítés, mind a hangvétel szintén példátlan és kiemelkedő, ráadásul ezek révén sikeresen be is bizonyította, hogy a holokauszt egy nagyon is élő, sokak mindennapjára hatással lévő esemény.

 

Seres története egy érdekes, némileg utópisztikus világban játszódik, ami azonban nagyban hasonlít a miénkre, és éppen csak olyan apró, ám lényeges elmozdulások vannak benne, amik felhívják az olvasók figyelmét, igen, ezek akár meg is történhettek volna / meg is történhetnének a mi valóságunkban is.

 

Narrátorunk, András a holokauszt másodgenerációs áldozata, hiszen szülei hiába élték túl a táborok borzalmait, és fiuk hiába született jóval a világháború után, az általuk átélt traumák mintha gyermekükben élnének tovább, befolyásolva annak egész életét. András ugyanis nem tud mit kezdeni folyamatosan jelenlévő szorongásával, kívülállóságával, kisebbrendűségi érzésével, vagy azokkal az esetekkel, amikor általa soha át nem élt dolgok képei villannak be a semmiből. Ilyenkor mit tehet, és hol kereshet megoldást egy olyan középkorú férfi, mint András? Hát persze, hogy Auschwitzban. Ám korántsem úgy, ahogy az olvasó elképzeli.

 

A tábort ugyanis, ahol egyébként nemrégiben némi belpolitikai csatározások után a lengyelek befejezték a holokausztot (meg is kapták érte az uniós hetes cikkelyt), és ahol nem csak megemlékezők, de neonáci turisták és holokauszttagadók is szép számmal megfordulnak, renoválás céljából néhány hétre bezárják, így András gondol egy merészet, és a munkások megérkeztéig a falak között marad, hogy végre kezdjen valamit önmagával és a holokauszttal.

 

 

A Seres által választott elbeszélői hang igazi telitalálat. Kellően ironikus és önironikus, és lehet, hogy néha ellentmond akár önmagának is, és lehet, hogy nem mindig fogunk egyetérteni vele, de mindenképpen egy olyan – a szituációból is eredő – kifacsart nézőponttal szolgál, amely új fénytörésbe helyezi a történteket, és továbbgondolásra készteti az olvasókat is. Ez persze ered az elbeszélés formájából is, ugyanis András, aki egyre rosszabbul bírja a nem mindennapi környezetet és a bezártságot, és aki egyre több antidepresszánst töm magába, ezekben a 2-3 oldalas fejezetekben ide-oda csapong, egyszer befuccsolt párkapcsolatán, vagy egyre demensebbé váló anyja sorsán töpreng, máskor meg a rokonaitól hallott világháborús történeteket helyezi saját Kádár-kori élményei vagy akár a kortárs valóság mellé, így köti össze a nemzetszocializmus a szocializmussal és a napjainkban előretörő szintén erőteljesen rasszista, főleg tengerentúli folyamatokkal.

 

„A tabló melletti kis padon színes röplapot látok, kézbe veszem, nyilván amerikai turista hagyhatta itt: »Hogyan küzdj a fehérséged ellen?« Ki is rakom egy rajzszöggel »A fajüldözés dokumentumai« tablóra.”

 

Seres László provokatív debütáló kötete, a Láger sztornó a maga rövidségében is egy kimondottan kompakt alkotás, amely egyszerre hengerel le önironikus hangvételével, furcsa történetével, groteszk világával, illetve újszerű vagy újszerűen tálalt gondolatiságával. Aki ezek bármelyikére vevő, az nyugodtan vágjon bele, nem fogja megbánni. Számomra ez a kisregény az egyik legnagyobb idei meglepetés.