Nem utolsósorban ez izgatta a neves szegedi orosz irodalomkutatót, Mikola Gyöngyit, amikor nekilátott az orosz szerzőről szóló könyve megírásának, amely nemrégiben jelent meg a helyi Tiszatáj Kiadónál A titokzatos változó címmel.

Mint az irodalomtörténész a kötet szerdai, Café Radnótiban tartott bemutatóján elmondta: néhány éve jelent meg Hetényi Zsuzsa Nabokov regényeiről szóló nagy összefoglaló munkája, ezért is, másért is, saját kutatása az író novellisztikájára összpontosított. Az est moderátora Kalafatics Zsuzsanna egyetemi oktató volt.

A kezdetben oroszul író Nabokov kisprózáiban feltűnően sokszor található meg a boldogság szó, miközben az arisztokrata fiatalember családja 1917-ben menekülni volt kénytelen Oroszországból, apját merénylő ölte meg Berlinben egy politikai gyűlésen. Ezen túl szembe kellett azzal néznie, hogy alkotóemberként emigránsként kénytelen élni Berlinben, Párizsban, majd az Egyesült Államokban.

A boldogság szó az angol nyelvű irodalmi szövegeiben ritkábban és áttételesebben jelenik meg – jelezte Mikola Gyöngyi, amihez tudni kell, hogy Nabokov nyelvváltó író. Orosz után angolul írta műveit. Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a boldogság fogalma mást jelent az orosz és mást a nyugat-európai hagyományban – hangzott el.

Sokat elárul a kutató személyes vonzódásáról az esten elhangzott mondata, ami szerint olyan gyönyörű nyelvvel és nyelvi megformáltsággal, mint Nabokovnál, senki másnál nem találkozott. 

Számomra ő az irodalom csúcsa

– fogalmazott.

Lényegre törően a Szegeden megjelent könyvéről, A titokzatos változóról úgy beszélt, hogy leginkább a tragikus életsors és a nyelvi megformáltság gyönyörűségének ellentmondásossága izgatta. 

Ez Nabokov életművének egyik megfejtésre váró titka

– fogalmazott az irodalomkutató.

A boldogság fogalmát diszkreditálta a sztálini rendszer, és a Nyugat-Európában honos pozitív pszichológia is inkább jól létről beszél(t), és kerüli a boldogság fogalmát, ami tovább bonyolítja az orosz író viszonyát a fogalomhoz.

Az esten ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy Nabokov rossz véleménnyel volt Sigmund Freudról, sarlatánnak tartotta a modern pszichológia akkor élő egyik legnagyobb alakját. Érdekes kettősség az is, hogy az orosz hagyományban és kultúrában a boldogság sokkal inkább közösségi, mint egyéni, individuális élmény. Ez utóbbi a nyugati kultúrkörre érvényes.

Nabokov egyik alapvető írói-alkotói kérdése, hogy emberként törekedhetünk-e egyáltalán a boldogságra. A pravoszlávia szerint a Földön a boldogság mennyisége állandó. Így, ha valaki boldog, akkor ezzel szemben valaki boldogtalan. Vagyis olyan emberi érzés a boldogság, amivel ezért sem szabad dicsekedni. Legalábbis az orosz felfogás szerint.

Hiába felvilágosult, roppant művelt, liberális arisztokrata családból érkezik Nabokov, szemlélete és világfelfogása szerint az individualizmust börtönnek, az egyén börtönének tartotta.

Mikola Gyöngyi szerint akár összefoglaló jelleggel is elmondható, hogy Nabokov alakjai szemlélő hősök, és egyben olyan irodalmi figurák, akiknek valamilyen nagy traumát kell feldolgozniuk.

Ezen a téren bőven meríthetett saját élettörténetéből, mert szülei házassága a korban szokatlan módon szerelmi házasság volt. Mellette apja és anyja rajongva szerette gyermekeit, köztük Vladimirt, aki számára a világ összeomlását jelentette apja korai és erőszakos halála.

A lélektan nagyon érdekelte, és ezzel kapcsolatban az is elhangzott a szerdai könyvbemutatón, hogy az író szerint prózai alkotás létrehozása aligha képzelhető el pszichologizálás nélkül.

Freuddal ellentétben nagyon sokra becsülte az amerikai pszichológia egyik legnagyobb hatású alakját, az ír származású William Jamest és a francia Henri Bergsont. Utóbbi kapcsán szóba került, hogy Babits Mihály költészetében mutatható ki erőteljesen a hatása.

A világ irodalmának egyik legtudatosabb írójának nevezte Vladimir Nabokovot Mikola Györgyi, amihez hozzátette: erős megkomponáltság jellemző minden egyes irodalmi alkotására.

Nabokov művei 1945 és 1989 között nem jelenhettek meg Magyarországon, ezért olvasói ismertsége elmarad attól, ami kívánatos lenne. Még ma is felfedezésre vár itthon az életműve, ami szinte teljes mértékben hozzáférhető magyarul.