A vetítés alap – Lakner Zoltán jegyzete

Van még hova fejlődnünk. Míg a magyar miniszterelnök csak a pénzügyminisztert utasítja, és a jegybankelnököt kéri meg szépen, hogy jövő ilyenkorra felezzék meg az inflációt, addig az ideológiailag előttünk járó Belaruszban az elnök egész egyszerűen betiltja az áremelkedést.
Lakner Zoltán

2022. október 20. 10:45

A vetítés alap – Lakner Zoltán
jegyzete

„A legfontosabb, hogy nem szabad tűrni, nézni, beletörődni, ma az infláció ellen harcolni kell, cselekedni kell. A kormány foglalkozott is, rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én most ezt újra napirendre vettem, és tisztelettel megkértem a jegybankelnököt, és utasítottam a pénzügyminisztert, hogy a következő év végére ezt az inflációt mindenképpen felezzék, legalább felezzék meg, és vigyék le úgy, hogy egyszámjegyű legyen, akkor is, hogyha a nemzetközi környezet egyébként az ellenkező irányba húz bennünket.”

 

Ami Orbán múlt pénteki veretes szavairól elsőként eszünkbe juthat, hogy ha ez tényleg egy kérésen és egy utasításon múlik, akkor miért kellett megvárni, amíg az éves szinten számított – vagyis a 2021. szeptemberihez viszonyított – 2022. szeptemberi infláció meghaladja a húsz százalékot? Még a KSH szerint is 20,1 százalék, az Eurostatnál 20,7 százalék. A miniszterelnöknek hamarabb is eszébe juthatott volna, hogy beszéljen Matolcsy Györggyel és Varga Mihállyal.

 

A második, ami felmerülhet, hogy a bennünket úgymond ellenkező irányba húzó nemzetközi környezetben Magyarország produkálja az egyik legmagasabb áremelkedési ütemet. Közép-Európa egyetlen országában sincs ilyen ütemű infláció – ahogyan a lengyel złoty és a cseh korona sem gyengül olyan mértékben, mint a magyar forint –, egyedül a balti államok áremelkedése jár még előttünk. Előrejelzések szerint nem sokáig, hamarosan az élre törünk.

 

Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az infláció nem csupán „háborús” és nem „csupán” szankciós jellegű, hanem a magyar kormány saját döntései is hozzájárultak. Így például az év eleji 1600 milliárd forintos, szja-visszatérítéssel, fegyverpénzzel, tizenharmadik havi nyugdíjjal kiáramló választási osztogatás. Amit most egyrészt többszörösen vesz vissza az állam az emberektől, másrészt, amit az állampolgárok nagyrészt már azelőtt elköltöttek, hogy a nyakukba kapták volna a megemelt rezsiszámlákat. Ez utóbbiakról, mint közismert, július közepéig a kormány elmulasztotta tájékoztatni a lakosságot, abban a hitben tartva mindenkit, hogy a rezsicsökkentés érintetlen marad.

 

Ehhez képest következett be a párját ritkító áremelés a háztartási energiát illetően. Itt hatvan százalékos az infláció, a gáz esetében pedig 112 százalék. A másik nagy emelkedő tétel az élelmiszereké, 35–40 százalékos mértékű, de egyes alapvető termékek esetében jóval magasabb. Hiába van ársapka a liszten, ha az emberek általában kenyeret vesznek, ami meg majdnem nyolcvan százalékkal drágult. Ezek a drágulások kikerülhetetlenül érintenek mindenkit az országban. Annál inkább, minél kevesebb pénze van egy háztartásnak, de ez már messze nem kizárólag a szegényeket érintő probléma.

 

Talán már meg is feledkeztünk róla, de a Magyar Nemzeti Banknak elsődlegesen az a feladata, hogy az inflációt szabályozza és a forint árfolyamát karban tartsa. Matolcsy mindennel foglalkozott az elmúlt években, aranytartalékkal, a jegybanki nyereség alapítványokba pumpálásával, új közgazdaságtan megalapításával – nincs kétség, hogy a világ a csodájára fog járni Matolcsy gondolatainak –, a Pénzügyminisztériumnak szóló üzengetéssel – ebben Matolcsynak többször igaza volt, képzeljük csak el akkor, mi folyhat a PM-ben. Csak két dologra nem figyelt: az árfolyamra és az inflációra.

 

Ez a felelősség nem megkerülhető.

 

Ami az inflációfelezési kilátásokat illeti, a miniszterelnöki óhaj teljesülése egyedül annak a függvénye, hogy mihez képest.

 

Az év egészére vetített infláció biztosan húsz százalék alatt marad idén, hiszen, bár az élelmiszerárak jócskán emelkedtek már év elején is, a lakossági energiaárak csak az augusztusi áremelést követően szálltak el. Ennél fogva viszont a jövő év első hét hónapjában a viszonyítási szint is alacsony marad, tehát az inflációs ráta továbbra is magas lesz. Összességében tehát éves szinten a 2023-as inflációs szint nem marad el – ha ugyan elmarad – a 2022-es év egészétől. Ellenben, mivel idén augusztustól emelkedtek a rezsiárak, így jövő augusztusban már ez a magas alap lesz a viszonyítási pont. Az inflációs ráta tehát egyszer csak drasztikusan esni fog. Akkor aztán a miniszterelnök – hacsak addig be nem üt egy újabb válság – dicsőségesen bejelentheti, hogy győztünk, a 2023. szeptemberi infláció egyszámjegyű, ha a 2022. szeptemberi árakhoz viszonyítjuk.

 

Figyelem: nem az árak csökkennek majd, hanem a viszonyszám lesz kisebb.

 

Olyasmi lesz ez, mint amire a szociális területért is felelős Belügyminisztérium készül. Magyarországon harminc éve az öregségi nyugdíj minimumösszegéhez képest határozzák meg a szociális ellátásokra való jogosultságot és az ellátások összegét. Hogy miért pont ehhez képest, azt sose mondta meg senki. Ahogyan arra sincs igazából magyarázat, hogy a nyugdíjminimum összege miért változatlanul 28 ezer 500 forint 2008 óta.

 

Most a Belügy azt találta ki, és tényleg ráér erre, hogy az öregségi nyugdíjminimumra való hivatkozást átkereszteli szociális vetítési alap névre, és ezt több száz jogszabályban átírja. Az új kifejezés tulajdonképpen pontos, csak éppen a 28 ezer 500 forint kínos realitásán nem változtat semmit.

 

Magas, és még jó ideig tovább növekvő árak, eközben szinte zéró állami segítség, valamint kormányzati vetítés.

 

Ezt, meg a 8 milliárdba kerülő bombás plakátokat kell beosztani a téli hónapokra.

Címlapon

mutasd mind