A szolnoki cukorgyár poklából indultak a Bécs melletti pokolba: megjelent a Szolnok–Strasshof–Szolnok-kötet

Óriási munkába vágta fejszéjét a Frojimovics Kinga és Molnár Judit alkotta szerzőpáros, amikor arra vállalkoztak, megírják azoknak a vidékről deportált magyar zsidók történetét, akiket a megsemmisítő táborok helyett az ausztriai Strasshofba szállítottak. Az ebből a kutatásból született második kötetet mutatták be csütörtökön Szegeden.
Bod Péter

2022. november 11. 11:48

A szolnoki cukorgyár poklából
indultak a Bécs melletti pokolba: megjelent a
Szolnok–Strasshof–Szolnok-kötet

Szinte napra pontosan egy éve tartották az első könyvbemutatót, ugyanúgy ahogyan most, akkor is a Szegedi Zsidó Hitközség épületének dísztermében. Fehér folt a magyarországi holokausztkutatásban annak a közel 15-16 ezer zsidó származású magyarnak a története, akiket kényszermunkára a Bécs melletti Strasshofba szállítottak, és dolgoztattak az osztrák fővárosban és annak környékén 1944 nyara és 1945 tavasza között.

 

Három gyűjtőtáborból – Szegedről, Szolnokról és Debrecenből – szállították a munkaerőhiánnyal küzdő Bécsbe deportált zsidók egy csoportját, mint kiderült: a bécsi polgármester kérésére. Az már a témáról szóló kutatások elején világossá vált, hogy három kötetben dolgozzák fel ezeknek a tragikus eseménynek a történetét – jelezte a csütörtöki rendezvényen Molnár Judit, a szegedi egyetem politológiai tanszékének docense.

 

A tavaly elkészült és bemutatott Szeged–Strasshof–Szeged-könyv után csütörtökön debütált a Szolnok–Strasshof–Szolnok-kötet, és a remények szerint jövőre következhet a Debrecenből kényszermunkára hurcolt zsidók ausztriai történetét feldolgozó mű. A trilógia ezzel válhat teljessé.

 

Molnár Judit (fotók: Szabó Luca)

 

Szolnokon a cukorgyár volt a helyből és környékből deportált zsidók gyűjtőtábora. A négy-ötszáz idénymunkásra méretezett szálláshelyre 4700 embert zsúfoltak össze, ahol tíz-tizenkét napot kellett szörnyű körülmények között eltölteniük, a döntő többségnek a szabad ég alatt. Helyzetüket súlyosbította, hogy a második-harmadik nap esni kezdett az eső, ami öt napig nem állt el.

 

A tábor őrei elvették a fogvatartottaktól az esernyőket és az esőkabátokat, agyonlövetéssel megfenyegetve azokat, akik ezeket rejtegetik. Az egyik táborlakó visszaemlékezésben olvasható, hogy a „cukorgyár poklának” nevezi a velük ott történteket, amelyekre önmagukban sincs bocsánat.

 

Rendkívül különösnek nevezte a csütörtöki könyvbemutatón Molnár Judit, hogy a magyarországi levéltárakból szinte kivétel nélkül eltűntek a magyar csendőrség zsidódeportálásokra vonatkozó iratai, ami nagyban nehezíti a kutatómunkát, kizárólag a szolnoki gyűjtőtáborral kapcsolatos dokumentumok egy része található meg. Az irateltűnéseket aligha lehet pusztán a véletlen számlájára írni – derült ki a beszélgetésből.

 

Szolnokról két vonat indult a deportált zsidókkal. Az egyik Strasshofba, a másik Auschwitz-Birkenauba. A bevagonírozáskor az érintettek nem tudták, hova mennek. Az osztrák fővárosba és környékére kerülő zsidók hatvan–hetven százaléka túlélte a megpróbáltatásokat, míg a megsemmisítő táborokban ez az arány alig érte el a két százalékot.

 

Frojimovics Kinga

 

A csütörtöki könyvbemutatón Frojimovics Kinga beszélt a túlélők visszaemlékezéseiről, mások mellett a később íróként tevékenykedő, a Békés megyei Endrődről a szolnoki gyűjtőtáborba szállított Fenákel Juditéról. Egyik, a deportálások történetét feldolgozó könyvéből idézte, hogy a borzalmakat kislányként átélve úgy hitte, hogy hazatérésük után életük ott folytatódik, ahol azt megelőzően abban maradt.

 

Viszont a hazatérők zsidókat nem látták szívesen, azzal fogadták őket, hogy „többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek”. A Bécsben és környékén kényszermunkát végző deportáltak emberséget és segítőkészséget is tapasztaltak a helyiek részéről, bár nyilván ebben a tekintetben igen vegyes volt a kép – hangzott el Frojimovics Kingától.

 

A most megjelent kötet enciklopédikus teljességgel igyekszik feldolgozni a Szolnokról és környékéről Strasshofba deportáltak történetét. Ezt jelzi a kötet alcíme is: Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” Szolnokról deportáltról 1944–1948.

 

A bevezető tanulmányok mellett rengeteg dokumentumot, fényképet, visszaemlékezést és népbírósági perek iratanyagát is tartalmazza a könyv.