A szemünk előtt avatták világrenddé a hazugságot – Bod Péter jegyzete

Magyarországon semmi nem az, aminek látszik. A demokrácia nem jelent semmit. Működik a parlament, de nincs benne semmi parlamentszerű.
Bod Péter

2022. április 10. 10:49

A szemünk előtt avatták világrenddé
a hazugságot – Bod Péter jegyzete

Látszólagos a többpártrendszer, ami valójában egypártrendszer egy állampárttal. Közbeszerzéseket írnak ki, de ezeknek előre tudható az eredménye. A miniszterelnök lánya kijelenti, hogy férjével saját lábukon állnak, de ezt még maga sem hiszi el. A lány apjának – ő volna a miniszterelnök – a fizetéséből és a megtakarításaiból még a gyermeke svájci taníttatásának költsége sem jön ki. Ha ez nem stimmel, akkor mi stimmel ebben az országban?

 

Az állami tévében és rádióban „híreket” mondanak, de azoknak nincs közük a valósághoz. A magyar média nyolcvan százaléka így vagy úgy kötődik az állampárthoz, mégis a Fidesz aggódik a sajtószabadságért. Ebben az országban egyebek mellett azzal az érvvel építenek stadionokat, hogy azok a tömegsportot is szolgálják.

 

Ebben az országban egy megyéspüspökség tart fenn egy labdarúgócsapatot, persze ehhez az államtól kapja a pénzt.

 

Valójában nagyon kevesek igazságérzetét bántja, hogy az egyházi fenntartású iskolák háromszor akkora normatívát kapnak a feladatuk ellátására, mint az államiak. A katolikus egyház feje szent és sérthetetlen, kivéve, ha Ferenc pápának hívják és az irgalmasság gyakorlására kéri a földönfutókkal kapcsolatban az egykori Karmelita kolostor jelenlegi lakóját. A földi, nagyon is kézzelfogható igazságtalanságokkal szemben ebben az országban a történelmi egyházak mindannyiszor némák maradnak. Az országról a hatalom politikusai úgy beszélnek, mint keresztény államról, de a vasárnapi miséken és istentiszteleteken konganak a templomok az ürességtől.

 

Egyetlen nyugati országban sem felejtették el annyira a Tízparancsolatot, mint Magyarországon.

 

A múlttal való szembenézés és az önmegtisztulás jegyében ebben az országban nem hozzák nyilvánosságra az ügynökaktákat. Ezt minden alkalommal leszavazta az Országgyűlésben a Fidesz. A kormányfő tizenkét éve nem ad interjút ellenzéki lapoknak. A magát bátornak nevező miniszterelnök nem áll ki vitára a kihívójával az országgyűlési választások előtt. Vidéki kampánykörútnak nevezett látogatásain még a sajtó elől is hermetikusan elzárták, hogy elő ne fordulhasson, hogy valaki megkérdezi valamiről.

 

A Fidesz szavazói számára Mészáros Lőrinc mesés meggazdagodása semmilyen kérdést nem vet fel. Sőt, ezzel kapcsolatban hallottam olyan választ is, hogy „hiszen valamennyi munkáját közbeszerzésen nyerte”. 

 

Hacsak úgy nem. Magyarország gazdaságilag annyira jól teljesített az elmúlt tizenkét évben, hogy Románia beérte az egy főre jutó GDP-ben, Csehország pedig olyan messze szaladt, hogy látókörön kívül került a számunkra. Nem volt senki a miniszterelnök környezetében az elmúlt évtizedben, aki figyelmeztette volna, hogy az EU által megtermelt javak 0,4 százalékával nem lehet eljátszani „Európa erős emberének” szerepét.

 

Az állampárt első emberének különleges külpolitikai képességeiről sokat elárul, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatban mindent Trumpra tett fel. Mellette nem bánta, hogy kiszorítják az Európai Parlament néppárti frakciójából, mert az olasz, a spanyol és a francia szélsőségesekkel átrendezi az EU politikai térképét, amiből semmi sem lett. Zárásként szétverte a V4-eket. Putyin miatt lőttek a lengyel barátságnak. De barátunk Szerbia.

 

Így érkeztünk el a vasárnapi országgyűlési választásokhoz. Egy hipnotizált társadalom jelentős része újra hinni akart az illuzionistának. Ebben nagyon nehéz bárkit is megakadályozni. A módszerre mégis rá kell jönni.

 

A hazugságot a szemünk előtt avatták világrenddé.