Az ünnep a hagyományoknak megfelelően a felvonulással kezdődött, ami a helyiek által gödörnek nevezett Monti parkból indult, és előbb a Szerb utca, majd a Magyar utca érintésével a menet ide jutott vissza.

A két hosszú utca szélen tömött sorokban vártak a menetet a helyiek, akiktől megtudtuk, hogy a kétéves kihagyás után idén nem lesznek sem zenések, sem mazsorettek a menetben, amit ebben az évben első alkalommal a kerekesszékesek vezettek.

A Magyar utcában a művelődési háznál a menetre várakozva időnként nehéz volt eldönteni, mire lesz és lehet nagyobb szükség: a napszemüvegre, vagy az esőkabátra. Szerencsére az előbbire. A tömegben elkapott beszédfoszlányok kiderült, hogy nagyon sokan érkeztek más településekről, mert azt tudakolták a mellettük állóktól, hogy merről fog a menet érkezni, és mi lesz annak a célállomása.

A menet elején a helyi általános iskolások érkeztek, akiket a művelődési ház előtt kiállítottak, tetemes utat tettek meg a gyerekek, rájuk pihenést várt. Nem így a többiekre. A lovaskocsik legkülönfélébb változataiból közel tízet láthatott a közönség, amelyek rózsákat és rózsaszirmokat dobáltak a tömegbe.

Több veteránautó is feltűnt a menetben, így két az Egyesült Államokból származó, az 1920-as években gyártott Star típusú gépkocsi, egy az amerikai hadseregben a második világháború alatt rendszeresített terepjáró-csapatszállítót, egy 1941-ben készült Dogde.

A férfi szíveket mellettük megdobogtatták a kifogástalan állapotban lévő Trabantok és legalább negyven-ötven éves Mercedesek, és közben megint elgondolkozhattunk arról, hogy a szocializmus és a kapitalizmus e két emblematikus terméke korán láthatóvá tette, hogy a világrendszerek közötti vetélkedés talán már annak legelején eldőlt.

De láttunk ezek mellett káprázatos szabadidő autókat az 1960-as évek Amerikájából és egy legendának számító európai klasszikust, egy Opel Mantát is. Befejezem, mert tudom, a Rózsaünnep nem a veteránautókról szól, amiket öröm volt nézni.

A menet végül megérkezett az 1849-ben a Szőreg olasz önkéntesekkel védő Alessandro Monti katonatisztről elnevezett parkban, amit a helyiek következetes gödörnek neveznek, és 19 órától itt fogadta soraiba a Szőregi Rózsahölgyek Rendje az arra érdemes közel húsz új rózsahölgyet, akik fogalmat tettek.

Díjátadás is volt:

• ifjabb Bata András az év dísznövénykertésze lett,
• Lengyel Lajosné életműdíjban részesült,
• Tóth Zita az év fiatal női vállalkozója,
• Tóth Attila Fiatal rózsatermesztője lett. 

A díjakat a Magyar Rózsatermesztők Egyesülete alapította, azokat Hegedűs Adika elnök adta át.

Majd első alkalommal adták át a nemrég alapított Szőregért érmet, amit Sipos István vehetett át Szabó Sándor országgyűlési és Avramov András önkormányzati képviselőtől, óriási taps kíséretében.

Nem ünneprontásnak szánta, de Hegedűs Adika, a Magyar Rózsatermesztők Szövetségének elnöke, aki egyben a Rózsahölgyek Egyesületének elnöke a Szeged.hu-nak és Szeged Televíziónak elmondta, hogy az országos szövetségnek néhány éve még háromszáz, jelenleg csak ötven tagja van. Így a rózsatermesztés jövője bizonytalanságokkal terhes.  

Színpadon láthattuk a Szeged Táncegyüttest és a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptáncegyüttest.

Az est hátralévő részében koncertet adott az ABBA Tribute, majd Szélpál Szilveszter műsora következett, amit a Green 6 együttes utcabálja zárt le.

Egy Hungária szám szövegét kölcsönözve nyugodtan lehet úgy fogalmazni, hogy „aki élt és mozgott, ott volt este hét körül”. Mert Szőregen szombaton a Rózsaünnepen pontosan erről volt szó.