A rezsiszámla találkozása a kormányzati valósággal – Lakner Zoltán jegyzete

Hazugság az, amit bevallunk – talán ez lehet a fő szabály, amit a kormánykommunikáció követni igyekszik.
Lakner Zoltán

2022. augusztus 21. 11:53

A rezsiszámla találkozása a
kormányzati valósággal – Lakner Zoltán jegyzete

Tizenhat évvel ezelőtt a választási ígéretek jelentős részének visszavonását és megváltoztatását az akkori miniszterelnök a közös hazugságokkal való szakítással próbálta összekötni, szétterítve a felelősséget az egész politikai osztályon. Volt is ebben valamennyi igazság, de a fő üzenet mégiscsak az volt, hogy elismerte: ő maga is hazudott. És mivel nem akadt egyetlen politikustársa sem, aki a nyílt színi össznemzeti gyónásban társául szegődött volna, egyedül állt a politikai aréna – ezúttal – megszégyenítő reflektorfényében.

 

Az akkori fő ellenfél, a mai miniszterelnök ebből a történetből a hazugság beismerését fogta fel olyan hibaként, amelyet kihasználhat, és amit neki magának soha nem szabad elkövetnie.

 

Ez nem azt jelenti, hogy önostorozó őszinteséggel beszél, hanem azt, hogy felszámolta azokat a közéleti fórumokat, amelyeken őt magát szembesíteni lehetne a korábbi és jelenlegi szavai és tettei közötti differenciával. Nemcsak valódi interjúkat nem ad, de még választási programja sincs. Ugyanaz az Orbán Viktor, aki éles nyelvű felszólalásokban brillírozott a mindenkori kormányprogramok parlamenti vitáin, 2014 óta már csak azt követően ismerteti terveit a Házban, amikor az általa kiválasztott tagokból álló kormánypárti frakciók miniszterelnökké választották. Hozzászólás, vita nincs, csak kinyilatkoztatás.

 

Mindez arról jutott eszembe, hogy a most zajló megszorítás nem csupán egy választási ígéret megszegéseként minősíthető hazugságnak, de azon a módon is, hogy a kormány nem hajlandó néven nevezni. Több ez, mint játék a szavakkal, a szóhasználat maga is politikacsinálás, amely formálja azt, hogy egy jelenségre vagy történésre miként gondolunk, hogyan ítéljük azt meg.

 

Két évvel ezelőtt, a világjárvány idején sokan mondtuk, hogy a kormány ezúttal valódi válsággal szembesül, nem az általa kitalált fantomokkal kell megküzdenie. Önkritikusan hozzá kell tenni, ez nem volt teljesen igaz, hiszen 2015 nyarán–őszén a menekültválság valódi volt. Az a hazugság, hogy azóta is „ostromállapotról” szólnak a kormányzati beszámolók. Valódi válság volt a tíz évvel ezelőtti költségvetési helyzet is, amikor a kormány még nem annyira Brüsszel, inkább a Nemzetközi Valutaalap ellen viselt hadat. Ünnepeltette magát, hogy nem hajol meg a költségvetési előírások előtt és nem vesz fel újabb hitelt. Ezenközben valójában kőkemény megszorító politikával végrehajtotta azt, amit a pénzügyi szervezet elvárt, és sok-sok újabb hitelfelvétel is lefolyt már azóta a Dunán, a Tiszán, meg ahol csak elfért.

 

A járványhelyzetben így már begyakorolt politikai módszereket lehetett alkalmazni, és a kormány nagyon hamar rájött arra, hogy még egy vírussal szemben is lehet bűnbak az ellenzék és Brüsszel, elég csak ezt állítani róluk.

 

Azonban még innen nézve is merész húzásnak tűnik a gázáremelést a rezsicsökkentés megvédésének nevezni, de tulajdonképpen ez a mostani kommunikációs helyzet egyetlen gyenge pontja. A választópolgárok nem gazdasági elemzők, nem kötelesek emlékezni rá, hogy már a „háborús” infláció előtt elkezdtek felszaladni az árak, mint ahogy azt sem tudják sokan, hogy a kormány szerinti „átlagfogyasztás” nem átlagos, a „világpiaci” ár pedig nálunk valamitől magasabb a németországinál. Mindössze az a feladat, hogy a kitalált valóság képét nem szabad fegyelmezetlen viselkedéssel megzavarni.

 

Egyedül az a kérdés, hogy a fűtési szezon első gázszámláit is ki lehet-e majd dumálni.