A naivitás vádját elfogadva is hisz a bizalmi vagyonkezelésben Szabó Gábor, a szegedi egyetem kuratóriumának elnöke

Óriási viharokat kavart a hazai egyetemek alapítványi átalakulása országosan és Szegeden is. Sokan nem értették ennek indokoltságát és gyorsaságát, és azt sem, mivel tud többet az alapítványi forma, mint az állami fenntartás. Éppen ezért kértük interjúra Szabó Gábort, a szegedi egyetemet augusztus elsejétől irányító alapítvány kuratóriumi elnökét, a Szegedi Tudományegyetem korábbi rektorát.

2021. október 18. 11:57

A naivitás vádját elfogadva is hisz a bizalmi vagyonkezelésben Szabó Gábor, a szegedi egyetem kuratóriumának elnöke

– Nem lehetett volna állami fenntartás mellett olyan finanszírozási szerződést kötni a szegedi egyetemnek, hasonlót a mostani pénzügyi kondíciókhoz, ami a korábbi összeg közel két és félszeresét biztosítja éves szinten a felsőoktatási intézmény működtetésére? Ennek kapcsán merül fel a kérdés: miért kellett ehhez alapítványi egyetemmé válni. Nem lett volna megoldás az állami fenntartásban maradás?

– De. Lehetett volna. Hadd kérdezzek vissza. Mi a baj az alapítvánnyal? Mi veszett el vele? Oda az igazság? Meghalt Mátyás? Mit nem tud megtenni az alapítványi egyetem, amit eddig nem tudott volna?

– Magánkézbe került az egyetem, öttagú kuratórium vezeti, amit kineveztek, és nem választottak. Annak tagjait nem lehet visszahívni. Nem érez ebben demokratikus deficitet?

– Igen, ezt a kérdést sok oldalról lehet nézni.

Ha rajtam múlik, a kuratóriumon kicsit gondolkoztam volna. Valamilyen stabilitásra szüksége van egy ilyen testületnek. Az biztosan nem megy, hogy a politika ráncigálja a felsőoktatást. Adott esetben, ha jön egy kormányváltás, akkor minden megváltozhat. Ezt a szempontot kellene összeegyeztetni a túlságosan hosszúidőre bebetonozott kurátorok ügyével.

Számomra az egyetem alapítványi átalakulás azért nem okozott olyan nagy megrázódtatást, mint másoknál, mert az 1990-es években Houston egy jóhírű magánegyetemére, a Rice Egyetemre jártam. Kintlétem alatt teljes mértékben hobbiból igyekeztem megérteni az amerikai egyetem működését, amit ottani szóhasználattal board of trustee (leginkább igazgatóságnak, gondnokságnak fordítható, de akár kuratóriumnak is – a szerző megjegyzése) irányít. Ez nagyjából azt a feladatot látja el, mint a hazai alapítványi egyetemeknél a kuratórium. Számomra az amerikai példa alapján elég világos volt, hogy mit és hogyan kell tennie a magyar egyetemek kuratóriumainak. Azt a stratégiai feladatot kell ellátnia a kuratóriumoknak, amit a board of trustees-ok végeznek. Bár nagy a kísértés, de a kuratóriumoknak nem az a feladata, hogy az egyetemi működés mikromenedzsmentjét végezzék. Nem a kuratóriumokról szeretnék beszélni, mint valami abszolút kategóriáról, hanem arról, hogy mi itt Szegeden mit szeretnék tenni. Hadd tegyek fel eddig fel nem tett kérdést: garantálja-e a jó működést az alapítványi egyetemeket működtető kuratórium? A válasz egyszerű: nem. A kuratóriumok működhetnek rosszul? A válasz itt az igen.

A kuratóriumok nem biztosítékai az egyetemek jó működésének, de lehetőséget teremtenek rá. Úgy vélem, nekünk az a dolgunk, hogy a Szegedi Tudományegyetem kapcsán megmutassuk, hogy jól fogunk működni.

Gondoljon úgy a vagyonra, mintha sajátja volna

– Alapítványi egyetemről beszélnünk, miközben a működéshez szükséges összeg 90 százaléka továbbra is állami forrásból érkezik. Akkor mitől alapítványi az egyetem?

– A gazdálkodási formájában alapítványi. Lehet, hogy élemedett korom ellenére elképesztően naiv vagyok. Szokásom elolvasni a szövegeket és igyekszem azokat értelmezni. Az alapítványi egyetemről szóló dokumentumokban szerepel a „bizalmi vagyonkezelés” megfogalmazás. A kifejezés mindkét szavát fontosnak tartom.

A kuratórium vagyonkezelésbe kapta azt a vagyont, amit az adófizetők hoztak létre. Ezt a vagyont arra, és csak arra a célra használhatja fel, amire az eredetileg szolgál. A kuratórium jól teszi, ha úgy gondol erre a vagyonra, mintha a sajátja lenne. Már abban a tekintetben ahogyan az ember a saját vagyonát védeni szokta. Védje is, mert ezt bizalmi vagyonkezelésbe kapta.

„Ha rajtam múlik, a kuratóriumon kicsit gondolkoztam volna” (Fotók: Iványi Aurél)

Valakik megbízták, hogy arra fogja használni ez a testület a vagyont, amire szánták. A naivitás vádját elfogadva azt gondolom, hogy amennyiben így fogjuk fel, akkor így lehet egyetemet működtetni. Sokfajta működési modell létezik. Ha valaki azt állítja, hogy az alapítványi működés nem jó, azt válaszolom neki, hogy sok jól működő alapítványi egyetemet ismerünk. Ha viszont valaki szerint csak az alapítványi forma jó, annak azt válaszolom, hogy sok jó állami fenntartású egyetem működik világszerte.

– Kritikaként szokott ezzel kapcsolatban elhangozni, hogy a kuratóriumok tagjai leválthatatlanok és visszahívhatatlanok. Vagyis, amennyiben az ön által említett „bizalmi vagyonkezelést” rosszul végzi, akkor kívülről nem lehet beleavatkozni a folyamatba.

– A beavatkozás lehetősége megvan. Senkinek nem akarok tippet adni ebben a kérdésben. Ténynek tény marad, hogy

a finanszírozás továbbra is döntő mértékben az államtól érkezik. Ha azzal bíznának meg, hogy próbáljam meg lebontani az alapítványi egyetemeket, akkor finoman szólva is úgy fogalmaznék, ki lehet éheztetni az egyetemeket. Annyira, hogy visítva menekülnének onnan a kuratóriumok.

Nem mindenben lenne partner

– Kívülről nem igazán látni, hogyan fog működni az egyetem. Adott a kuratórium, a rektor, a kancellár, a szenátus. Átgondolták, összefésülték, hogyan fog működni az új felállásban az egyetem?

– Esetünkben ez viszonylag egyszerű. A kuratórium elismerte és deklarálta, hogy tiszteletben tartja a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) január végi szenátusi határozatát.

A kuratóriumi tagságomat csak azzal a feltétellel tudom vállalni, ha ez a január végi szenátusi határozat – amit én is megszavaztam – betartható. Ha politikai hátsószándékból ezt nem akarnák betartani, ezt tudomásul venném, mert a politika már sok mindent tett. Ám onnan fogva én ebben a történetben nem vagyok partner.

A kuratórium abból indult ki, hogy a szenátus és a fenntartó közötti feladatmegosztást alapvetően az érvényben lévő szabályozás szerint viszi tovább. Némileg leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy az alapító okiratba az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), vagyis a korábbi fenntartó helyére a kuratóriumot kell beírni. Amennyiben az egyetem autonóm volt 2021. január 29-én, vagyis az alapítványi átalakulásról döntő szenátusi ülés napján, akkor 2021. augusztus elseje után is az lesz, amikortól alapítványi működésbe ment át. Egyszerűen azért, mert a korábbi fenntartó által ellátott feladatok megegyeznek a kuratórium feladataival. Az alapítványi átalakulást azzal a feltétellel kérte az SZTE, hogy a Nemzeti Felsőoktatási Törvény 12. paragrafusa szerinti kompetenciamegosztás fennmaradjon. Ez az állami felsőoktatási intézményekre vonatkozó szabályozás a rektor, kancellár, szenátus és a minisztérium sokszögében.

– A kérdés úgy is feltehető, hogy az egyetemi szenátus jogait, jogosítványait szűkíti-e az alapítványi rendszer vagy érintetlenül hagyja?

– Mihez képest? Ahhoz képest, amilyen önálló volt a szegedi egyetem szenátusa állami intézményként, ahhoz képest nem.

– Ha egy kívülállónak kellene a lehető legegyszerűbben elmagyarázni, mi a különbség az állami fenntartású és az alapítványi egyetem között, akkor az hogyan hangozhatna?

– Állami egyetemek esetében a fenntartói jogok gyakorlása egy minisztériumi csapat dolga. Az alapítványi egyetemek esetében a kuratórium egy intézményt felügyel. Így sokkal nagyobb erőforrások állnak rendelkezésre, hogy a fenntartói jogosítványokat gyakorolja. A kuratóriumnak van ideje és energiája, hogy ténylegesen megkérdezze a szegedi egyetemtől, hogy „na, emberek, hogyan alakuljon a stratégia?”

„A Szegedi Tudományegyetem tizenkét karával Szegedi Tudományegyetem”

A kurátorok szorosan nyomon fogják követni, hogy a finanszírozási megállapodást hogyan alkalmazza saját napi tevékenységére az egyetem. Az új támogatási rendszer a korábbiaktól nagyon eltérő koordinátarendszer lesz, amihez alkalmazkodni kell az egyetemnek. A kuratórium feladata lesz az egyetem felől érkező javalatok mérlegelése, így annak eldöntése: mit tegyen és mit ne tegyen az intézmény.

A minisztériummal szemben a kuratóriumnak valóban lesz kapacitása arra, hogy ezekre a kérdésekre kellő időt és energiát szánjon. Ezt támasztja alá, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztériummal folytatott nem könnyű finanszírozási tárgyalásokon a kuratóriumi tagok nagy vehemenciával, teljes mértékben az egyetem érdekeit szem előtt tartva tárgyaltak a helyettes államtitkárral. Voltak pillanatok, amikor csak hátra dőltem, úgy figyeltem a kialakult vitát. A végén pedig eljátszhattam a „jó zsaru” szerepét.

Veszteséges karok, és ami ebből következik

– Más téma. Az elmúlt években kitartóan járta az a szóbeszéd Szegeden, hogy az egyetem készül megválni a gazdaságosan nem működtethető karoktól. Ezek sorában elhangzott a bölcsészkar, a gazdaságtudományi kar, a jogi kar, a pedagóguskar és a művészeti kar neve. Ezzel összefüggésben azt is hallani lehetett, hogy a Gaál Ferenc Egyetem merül fel, mint ezeknek a karoknak a lehetséges új gazdája. Az a pénztöbblet, ami az új finanszírozási szerződéssel a szegedi egyetemnek jutott, megoldotta ezt a kérdést vagy ez komolyan soha nem vetődött fel?

– Ha a szamárságmondó versenybe kell benevezni, akkor ennél nagyobb szamárságot is ki tudnék találni. Soha komoly embertől nem hallottam erről. Nem tudom, a szóbeszédek hogyan keletkeznek, honnan származnak.

– Nem biztos, hogy ez akkor szamárság, mint ahogyan ön állítja. Az alapítványi átalakulásról döntő január 29-ei szenátusi ülésen a rektor dörgölte a jogi kar dékánjának orra alá, hogy az általa vezetett kar veszteségesen működik. Kicsit nyersen fogalmazva valami olyasmit mondott Rovó László, hogy húzzák meg magukat.

– Igen, vannak veszteséges karok. Különböző mértékben veszteségesek. Amióta az eszem tudom, ezzel küzdöttünk. Ám amikor rektor voltam, akkor a dékáni kollégiumon programot kértük a karoktól, amikben azt kellett bemutatniuk, hogyan tudják csökkenteni a veszteseiket. Minden december végén azzal a mondattal zártam a dékáni kollégium ülését, hogy: „Jövőre veletek, ugyanitt!”

A Szegedi Tudományegyetem tizenkét karával Szegedi Tudományegyetem.

Hozzátettem, hogy léteznek olyan karok, amik tartósan veszteségesek. Ez nem biztos, hogy önmagában elfogadhatatlan. Az viszont igen, ha nem tesznek meg minden, hogy csökkentsék a veszteséget. Ezzel párhuzamosan azok a karok, amik nyereségesek, törekedjenek ennek fokozására. Ekkor működik az egyetemen belül a szolidaritás. Mert a szolidaritás és a potyautasság két különböző dolog. Ezek a kérdések az egyetem költségvetésének tárgyalásakor éves rendszerességgel előkerültek. Mindig odajutottunk, hogy így jó ez, együtt. Állandó téma volt, melyik kar veszteséges, de soha nem merült fel komolyan, hogy ezektől meg kellene szabadulni. Két ok miatt sem. Az első: az egyetem így az, ami. Kettő: kinek kell egy veszteséges kar?

– Például annak az egyháznak, ami úgy működtet Magyarországon általános és középiskolákat, hogy ezekre a feladatokra az állami normatíva háromszorosát kapja.

– A felsőoktatásra ez nem érvényes.

– Igen, de egy tollvonással ez megváltoztatható.

– Ja, ha valaki azt is tudja, hogy egy tollvonással mit fognak megváltoztatni, akkor sok mindent másként kell csinálni.

– Létező gyakorlatról beszélek.

– De a felsőoktatásban nincs ilyen.

– Valóban, de a hazai oktatásfinanszírozásban van erre példa, erre utaltam.

– De azért, mert máshol található erre példa, nem rendelnék egy korsó sört. Ha tanácsadója lennék egy egyházi felsőoktatási intézmények egészen biztosan azt tanácsolnám, hogy veszteséges kart ne vegyen át. A 2010-es évek elején éppen az volt a gondom, hogy sokfajta integrációban felvetődött a szegedi egyetem neve. Minisztériumi javaslatok sokasága hangzott el, hogy milyen karokat kapnánk „ajándékba”. A fenntartó képviselőitől ezeken a tárgyalásokon rendre azt kérdeztem: mitől lesz egy adott kar kevésbé veszteséges, ha a Szegedi Tudományegyetemhez tartozik? Nem láttam ugyanis a különbséget, a között, ha egy ilyen kar a mi uniformisunkban vagy a sajátjában bukik el.

Reális cél-e az előrelépés?

– A világ egyetemeinek rangsorában előre kellene lépnie a magyar egyetemeknek. Ez bizonyára kormányzati elvárás is, alighanem az alapítványi egyetemek részben ezért is kaptak többlettámogatást az elkövetkező öt évre. Így biztosítják az ehhez szükséges erőforrást. Reális cél a megnövekedett finanszírozási összegért bevállalni, hogy a hazai egyetemek, köztük a szegedi képes előre lépni a rangsorokban?

– A hazai alapítványi egyetemek finanszírozásába az idő előrehaladtával egyre több teljesítményindikátor fog belépni. Ezek között szerepel a rangsorbónusz, ami azt jelenti, hogy megfelelő nagyságú összeget kap, amennyiben javít a helyezésén. Ezek kritériumai rögzítettek. A bónusz bevezetésével abból a szempontból nem értettem egyet, hogy kizárólag az előrelépést díjazza. Holott a legtöbbet figyelt rangsorokban már az is nagy teljesítmény, ha képesek vagyunk megőrizni a korábban kiharcolt helyünket. Ez utóbbira is adtam volna pénzt. Ám látható, hogy a politika talán túlértékeli ezeknek a rangsoroknak a fontosságát. Ezek rangsorok nagyon furcsák. Szakmai szempontból nagyon vitathatók, hogy valójában mit mérnek. Ugyanakkor legyinteni sem lehet rájuk, mert a hallgatók ezt figyelik. A külföldi hallgatók toborzásakor mondhatjuk, hogy szamárságok az ilyen rangsorok, leszólhatjuk, hogy milyen indikátorokat használ például a sanghaji rangsor. Olyanokat, amilyeneket. A leendő hallgatók viszont ezt nézik. Előrelépés lehetséges, de radikális előre lépés nem. Tény, hogy jelentősen megnőtt a finanszírozásunk.

Biztosan állítom, hogy amennyiben a vállalt teljesítményindikátorokat teljesíti az SZTE, akkor öt év múlva egy másik fejlődési pályára áll. De fejlődésünknek még ekkor is meglesz az üvegplafonja. Az egyetemi rangsorok elején olyan intézményeket találunk, amelyeknek akkora a költségvetése, mint a magyar felsőoktatás egészének.

„Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy versenyképes fizetést fogunk tudni adni a jól teljesítő oktatóknak”

A rangsorbónusz felét legalább jó volna elcsípnie az egyetemnek, és ehhez dolgozni kell. Ugyanakkor nem lehet mindent alárendelni a rangsoroknak. Ne felejtsük el, hogy a rangsorok jó része nem az oktatás minőségét méri. Fontos, hogy a rangsorokban való előre jutás ne járjon együtt azzal az erőlködéssel, hogy közbe szem elől tévesztjük: nekünk alapvetően tanítani kell a hallgatókat. Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a finanszírozási tárgyalásokról jöttünk vissza Szegedre, akkor azt mondtam a kollégáimnak, sok nagy összegű szerződést írtam már alá életemben, de akkorát, mint akkor, soha. 220 milliárd forintot kaptunk öt évre. Ennek kapcsán két számítást végeztünk, ezt igyekszünk megértetni az egyetemi polgárokkal. Az első számítás során feltételezzük, hogy mindenben maradunk ott, ahol vagyunk. 2022-ben mindenképpen növekedni fog az egyetem finanszírozása, mert a teljesítményindikátorok alkalmazásához nem lesz még bázis. Ha nem javulunk, akkor az indikátorokon keresztül megszerezhető pénzekhez nem jutunk hozzá. Nem történik katasztrófa, vagyis 2023-ban nem fogják bezárni az egyetemet. Viszont 2025-re visszasüllyedünk arra a pályára, ahonnan elindultunk. Vagyis arra a szintre, ahol folyton arra panaszkodtunk, hogy azért nem tudunk előre lépni, mert nincs pénz. A második számítás arra vonatkozik, hogy

amennyiben a vállalt teljesítmény indikátorokat teljesítjük, akkor 2025-ben már évi 9 milliárd forint többlethez jutunk. Ez óriási különbséget, és az egyetem számára egy teljesen más fejlődési pályát jelent.

Másik ligában akar játszani az egyetem

Az új finanszírozási szerződés szerint az egyetem működésére a közel jövőben két és félszer annyi pénz lesz felhasználható, mint eddig. Világos, hogy a fejlesztéseket és a beruházásokat nem ebből kell fizetni. A többletet mire fordítja az egyetem?

A beígért kétszer 15 százalékos béremelés fedezete benne van ebben többletben. Az első része már megérkezett, ezt szeptember elsejéig visszamenőleg megkapják az oktatók. A következő béremelés fedezete a büdzsében rendelkezésre áll. Azt javasoltam az egyetem vezetésének, hogy a második 15 százalékot ne automatikusan kapja meg mindenki, hanem kezdjünk hozzá a differenciáláshoz. Úgy érzékelem, hogy ezzel az egyetem vezetése egyetért. A cél, hogy azok a kollégák, akik az emlegetett teljesítményindikátorok eléréséhez hozzájárulnak, a bankszámlájukon keresztül is érezzék meg munkájuk eredményét.

Innentől fogva folyamatos, teljesítményindikátorokhoz kötött béremelés következhet. Így négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy versenyképes fizetést fogunk tudni adni a jól teljesítő oktatóknak.

Nem mindenkinek, mert az nem fog menni. Ez itt az akadémiai világ. Nem akarom szépíteni: az a liga, ahova tartozni akarunk kemény, kegyetlenül versengő, teljesítményt elváró. A többletfinanszírozás éppen arra kell, hogy ezt a többletkiadást fedezni tudjuk. Arra is jó lehet a pénz, hogy a Szegedi Tudományegyetem néhány év múlva azon gondolkozzon, hogy nemzetközi kaliberű oktatókat hívjon soraiba. Éppen azért, mert képes megfizetni őket. Az egyetem furcsa hely. Nyáron hallottam, hogy volt olyan magyarországi egyetemi kuratórium, amelyik 30 százalékos létszámcsökkentést hajtott végre egyetlen hónap alatt. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy honnan tudták ilyen pontosan, kit kell elbocsátani?

A Szegedi Tudományegyetemen meg tudok nevezni harminc, maximum negyven oktatót, akit, ha elküldünk, akkor egy másik kategóriába süllyed vissza az egyetem. És ez fordítva is igaz. Az SZTE képes egy kategóriát felfelé lépni húsz-harminc neves oktató idehozatalával. Szeretném megerősíteni, hogy öt éves folyamatos, legalább 10 százalékos béremelésről beszélek. De nem mindenkinek.

Akkor jár el helyesen az egyetem vezetése, ha öt év múlva azt láthatjuk, hogy a valakinek kétszer akkora lesz a fizetése, mint most, vagy még nagyobb. Mellette lesznek olyanok, akiknek nem nagyon nőtt a javadalmazása, és azon gondolkoznak, hogy elmenjenek innen. Igen, a pozitív motiváció lehetőségei mellett a negatívakról is beszélni kell. Ha valaki a langyos vízhez ragaszkodik annak a teljesítményközpontú Szegedi Tudományegyetem nem jó hely. Ha ezek után felteszi a kérdést, kell-e bértömeget növelni, aligha lehet bárkiben kétség, hogy határozott igen a válasz.

Bod Péter