A miskolci indulás helyszíne emblematikus volt, hisz a Herman Ottó Gimnáziumban született meg 2016. január elején az a nyílt levél, amelyben az itteni oktatók egyfajta segélykiáltásként fordultak az oktatásért felelős tárcához, azt kifogásolva, hogy a diákok és a pedagógusok terhei egyre nőnek, fölösleges és értelmetlen adminisztrációval sújtják őket, épp a tanítástól elrabolva az időt. Nem választhatnak szabadon tankönyvet, nem fizetik ki a túlóráikat, a bérük vásárlóértéke folyamatosan romlik. És nem véletlen a végállomás kiválasztása sem, hiszen a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium az, ahonnan egyszerre öt pedagógust tettek utcára a tiltakozó akciókban való részvételük miatt.

A menethez Budapesten sokan csatlakozta és végül több százan gyűltek össze a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt, ahol nagygyűlés kezdődött. Ezen először lejátszották Pintér Sándor decemberi beszédét. Ez a tömeg többször is kifütyülte.

A felszólalók közül Totyik Tamás, a PSZ alelnöke arról beszélt, bízik abban, a félelem falán ütött egy kis rést a Tudásmenet és reméli, hogy nem kell húsz évet várni arra, hogy szabad, független, gyermekbarát oktatás legyen Magyarországon.

„Amit 2022 nem oldott meg, azt idén megoldjuk. Készüljetek, mert folytatjuk” – mondta Gosztonyi Gábor, a PSZ másik alelnöke.

Szűcs Tamás a PDSZ részéről szolidaritást követelt, Rácz Béla roma aktivista pedig az iskolai szegregációról és a vidéki iskolák problémáiról beszélt. Strbka Anna, diák, az Egységes Diákfront aktivistája bejelentette, hogy nem hagyják abba az oktatási akciókat. A vidéki terjeszkedésre teszik a hangsúlyt, vidéki fórumokat szerveznek, január 31-re pedig ismét országos ülősztrájkot hirdetnek.