A Tisza sosem kímélte Szegedet. 1855-től kezdődően egyre gyakrabban fordult elő, hogy tavasszal átcsapott a folyó a szedett-vedett töltéseken. A házakból kihordott szemét eltorlaszolta a folyópartot, minden árvizet csuszamlások és süllyedések kísértek. A helyzet orvoslására azonban nem történtek átfogó lépések. A Felső-Tisza szabályozását nem követték beavatkozások az alsó szakaszon, így már csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be a katasztrófa.

Éjjel jött a háromméteres ár

Az 1879-es tavaszi jégolvadáskor az eleve bővebb folyású Tisza a hajózhatóságot elősegítő szabályozások miatt egyre sebesebbé vált, ráadásul a két tényező találkozott a város elégtelen árvízvédelmi intézkedéseivel. Az 1879. március 5-i petresi és a március 6-i sövényházi gátszakadás után március 7-én hajnalban a Korcsolyázó és a Macskási töltésen átbukott víz, amely egyre nagyobb területet öntött el. Algyő és Tápé is víz alá került.

1879. március 12-én hajnali 1 óra 30 perckor az alföldi vasúti töltés átszakadásával – az orkánerejű szél folytán – Szeged víz alá került.

A közel háromméteres ár elborította az egész várost, 146 ember életét követelve. „A házak legnagyobb része nem lévén téglából vagy kőből való, 5458 ház összeomlott és csak 265 épület állta meg az árvizet, 60 ezer ember hajlék nélkül maradt.”

Tervek rekordgyorsasággal

A helyreállítás műszaki vezetése Lechner Lajosra hárult, akit Tisza Lajos kormánybiztos hívott meg, hiszen a kiváló mérnök korábban már bizonyított Budapest modern várostervével. A mérnökcsaládba született Lechner Lajos 16 évesen már honvédként harcolt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. A világosi fegyverletételig Görgey Artúr hadtestében szolgált. A Műegyetemen (akkori nevén a József Politechnikumban) szerzett mérnöki oklevelet, majd, hogy bővítse tudását, 1870-ben tanulmányutat tett Európában, ahol alaposan szemügyre vette a városrendezés legújabb eredményeit, a korszak városépítésének prototípusait.

Lechner majd négy éven keresztül a helyszínen – mint az újjáépítésre létrehozott műszaki osztály vezetője – irányította a tervek végrehajtását. 

Szeged életében az árvízvédelmi rendszer alapjainak kiépítésében olyan korszakalkotó lépéseket tett, amelyeket utódai a mai napig nagy tisztelettel fejlesztenek tovább. A város újjáépítését vezető Lechner a munkálatokról 1891-ben megjelent könyvében pontokba szedte a feladatokat, amelyek döntő többsége az árvízvédelmi rendszerek kiépítését szolgálta.

Terepfeltöltés a nagykörúton belül

Lechner a későbbi árvízkárok megelőzésére a város terepfeltöltését irányozta elő. Ehhez a terv a Tisza vízmércéjének ma is érvényes 0-ponti szintje fölötti, egységesen 822 centiméterig való talajszintemelést javasolt. Ezt az elgondolást rövidesen módosították. Létrehozták a 0-pont fölötti, tíz méter koronamagasságú körtöltést és a Tisza-parti új fővédvonalat. 

A feltöltő anyagot főleg Szőregről és Szentmihályról hozták, de a város közvetlen környékéről is sokat termeltek ki, melyet lovas kocsikkal és uszályokkal szállítottak a helyszínre. A feltöltés vastagsága a belvárosban a közúti híd környékén a hat métert, a nagykörúton belül pedig a három métert is meghaladta. Emellett a belterületi partszakaszon külön partfal is épült, amelyhez beton- és téglafalakat, valamint cölöpök ezreit alkalmazták.

Új színház, posta és iskola épült

A Somogyi-könyvtár forrásai alapján:

Az árvíz voltaképpen kiváló alkalmat biztosított a modernizálásra. A város csatornázásával mindig is gondok voltak az alacsony és vízszintes fekvése miatt – gyakran egy kisebb esőzés is hatalmas vízszintemelkedést eredményezett –, és középületek dolgában sem állt túl jól Szeged. A város hivatalainak többsége különböző, egyáltalán nem a célnak megfelelő épületekben volt addig elhelyezve. A megújuló városháza mellett új színház, posta és laktanya épült, emellett akkoriban épült fel a Csillag börtön, a törvényszéki palota, a pénzügy-igazgatóság, valamint számos iskola, óvoda és templom is. Az újjáépítés adta meg az alkalmat a város útjainak lekövezésére is – ez korábban csak a legforgalmasabb szakaszokra volt jellemző. Ekkor épült Szeged első állandó Tisza-hídja is, a pályázaton győztes Gustave Eiffel vállalatának tervei alapján Feketeházy János közreműködésével.

A folyamatos árvízszint-emelkedés miatt az egykori Kőpartot két alkalommal erősítették meg, mindenkor a régi elemek felhasználásával. A tégla mellvédfalat vasbeton szögtámfal váltotta fel, amely az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság városképileg is jelentős alkotása. A 2000-es évek nagy árvizei után jelentős fejlesztések történtek. A város és a vízügy együttműködése révén megépített új rendszer a mobil partfallal 2017-ben elnyerte az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Nívódíját a Környezetvédelmi és Vízügyi Létesítmény kategóriában.

762 kötetet adományozott a Somogyinak

 

Lechner Lajos már mint Szeged város díszpolgára, 762 kötetet adományozott a Somogyi-könyvtárnak, amikor 1884-ben elment Szegedről. A gyűjtemény elsősorban idegen nyelvű mérnöki munkákat, de szépirodalmat is tartalmaz. A Magyar Királyság második legnagyobb városának újjáépítése után Lechner ismét Budapesttel foglalkozott. 1885-ben például ő lett az Országház építési főellenőre. 1897-ben, röviddel halála előtt készült el a vezetésével Miskolc rendezési terve.

Köszönjük Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőjének segítségét, aki rendelkezésünkre bocsátotta a tavalyi Lechner-konferencián elhangzott előadásának anyagát.