A mások pénze – Lakner Zoltán jegyzete

Egy miniszternek sem lehet megtiltani, hogy eszébe jusson valami. Ha gondolata támad, természetes, hogy kirakja a Facebookra, különösen, ha a minisztersége alapvetően abból áll, hogy mindent a Facebookra posztol.
Lakner Zoltán

2022. január 06. 10:35

A mások pénze – Lakner Zoltán
jegyzete

Varga Judit egy szürke szerdai napon a következő asszociációt tárta követői elé:

 

„Választásokhoz közeledve jó, ha eszünkbe jut a Vaslady egyik híres mondata: »Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak mások pénzéből.«”

 

 

A posztból hiányzó vesszőt én tettem ki, mert bántotta a szememet a központozási hiba, de ez most mindegy is.

 

Hogy mi ihlette meg Varga Juditot, arról közelebbi információt nem szerezhetünk, ám arról igen, beütve a keresőbe az idézetet, hogy Margaret Thatcher ismert mondata viszonylag gyakran felbukkan a fideszes propagandában. Hol Kocsis Máté idézi ugyanilyen leheletfinom spontaneitással, hol valamelyik „jótollú” kormányírnok.

 

 

Thatcher számos rendkívül szellemes mondatot hagyott a világra, elvégre éles eszű és éles nyelvű politikus volt, ami azonban nem jelenti sem azt, hogy mindig igaza volt (én például nagyjából semmiben nem értek vele egyet), sem azt, hogy bármi köze lenne az ő politikájának ahhoz, amit a Fidesz művel Magyarországgal.

 

Nem mellékes, hogy Thatcher 1976-ban, már a Konzervatív Párt vezetőjeként, de még ellenzékből nyilatkozta a fentieket. Ellenfele a munkáspárti kormány volt, amelyet a hetvenes évek közepén ugyanúgy sújtott az olajválság minden negatív következménye, ahogyan a világ minden más kormányát is. Ez az az időszak, amikor megtorpan a jóléti állam kiépülése, és előtérbe kerül az a gondolkodás, amelynek Thatcher az egyik zászlóvivője, hogy a pénzt, úgymond, az embereknél kell hagyni, az állam szerepét pedig vissza kell szorítani.

 

Csak hát pénzt azoknál lehet „hagyni”, akiknek van.

Thatcher, aki híres volt konokságáról, kormányra kerülve pontosan ezt is tette, dacolva a súlyos problémákkal, amelyek ebből adódtak. Egy másik híres beszéde, benne a lefordíthatatlan zseniális szójátékkal arról szól, hogy ő még akkor sem hátrál meg, ha minden körülmény ellene szól az adott pillanatban, mert makacsul hisz az igazában. Thatcher hívei ennek a makacsságnak tudják be, hogy tizenegy éves kormányzása alatt letörte az inflációt és ismét növekedési pályára állította a brit gazdaságot.

 

 

Csakhogy.

Mindezzel párhuzamosan tartósan magas szintre emelkedett a munkanélküliség, és bár az elmaradott ipari ágazatok felszámolása akár még helyes döntésnek is minősülhet, ám az már kevéssé védhető, hogy a kilátástalan helyzetbe került társadalmi csoportok semmilyen segítséget nem kaptak ahhoz, hogy új életet kezdjenek. Az út szélén hagyták őket. A Thatcher-féle gazdasági intézkedések a felső rétegek adóinak csökkentéséről és a szociális szolgáltatások leépítéséről szóltak. Történt mindez állítólag a fegyelmezett költségvetési politika jegyében, miközben a Thatcher göröngyös első ciklusát nyert üggyé változtató mozzanat, a talpalatnyi kopár szikláért folytatott falklandi háború nem volt éppen a takarékosság netovábbja.

 

Hasonlóságnak tűnhet a mai magyar kormány számára, hogy Thatcher is küzdött a maga módján az Európai Unióval, hiszen ellenállt a közös pénznek és a mélyebb integrációnak, miközben speciális visszatérítést harcolt ki országának a közös költségvetésből.

 

Viszont.

Személyes életútjától, politikai meggyőződésétől és kormányfői működésétől a legmesszebbmenőkig távol állt, hogy az uniós pénzekből személyéhez kötődő klientúrát hizlaljon, amely valós gazdasági teljesítmény nélkül foglyul ejti a gazdasági életet, hogy 100 millió forintért épülhessenek zászlórudak. Nem számolta fel a BBC függetlenségét. És még valami, soha, de soha nem változtatott a nézetein, ellentétben a Fidesszel. Nagyon akarta a hatalmat, de önként lemondott, amikor a bukás elkerülhetetlenné vált.

 

A nagytudású Varga Judit által vont párhuzam azért is sántít, mert az a választási pénzosztás, amire a kormány most nagy erőkkel készül, vagyis ez a fajta gigantikus szavazatvásárlás a legteljesebb mértékben szemben állt Thatcher politikáról és kormányzásról alkotott elképzeléseivel.

 

Mondhatni, Varga Judit a Thatchertől idézett mondattal nem a szöget találta fején, hanem saját magát.

Tovább olvasom