Amit az árusok egybehangzóan elmondtak: szűkül a piac. Nem drámai mértékben, de lényegében folyamatosan, mondhatni évről évre. Egy Somogy megyéből érkezett eladó ezt konkrét számmal is alátámasztotta, amikor elmondta: az idén öt kereskedővel csökkent a Mars téri eladók száma.

Ennek ellenére még mindig sokan vannak, a kínálat elképesztően gazdag, bár a kereskedők közül többen megjegyezték, hogy másfél nap alatt biztosan nem fog elfogyni az itt eladásra kínált fenyőfák többsége. Akadt olyan beszélgetőpartnerük, aki szerint ennek mások mellett az is az oka, hogy legalább ötven százalékkal több fát kínálnak eladásra országosan, mint amennyi a valós kereslet.

A Mars téren árusítók kivétel nélkül termelők, akik saját fáikat hozzák Szegedre eladásra, és köztük általános a vélemény, hogy az utóbbi években minden képzeletet felülmúlóan nőtt a fenyőfa árusítással foglalkozók száma. Érezhetően ellenszenvvel a hangjukban beszéltek a fenyőfa-nepperekről és a zugárusokról, aki rontják az üzletet és erőteljesen befolyásolják a piacot. 

Visszatérő panasz, hogy az idén kis túlzással már minden parkolóban és benzinkúton lehet fenyőfát venni, és az üzletbe már régen beszálltak a hazánkban megtelepedett kiskereskedelmi láncok, amelyek olyan tételben vásárolnak és adnak el fenyőfát, amivel a hozzájuk mérten kiskereskedők nem tudnak, de nem is akarnak versenyezni. 

Több kereskedő megjegyezte ennek kapcsán, hogy a multiknál kapható tömegáru „olyan is”, vagyis nem jó minőségű. Mivel ezek jelentős részét csomagolva árulják, a vevőknek a vásárláskor nem derülhet ki, valójában milyen fát vásároltak. Nem tudhatom, ebben mennyi a „savanyú a szőlő”-effektus, de azt hiszem, messze nem kizárólag erről lehet szó.

De maradjuk a Mars téren. Az idén a vásárlók jellemzően nem hagyták az utolsó pillanatra a vásárlást. Amikor ezt vitatni akarom, széttárja a kezét az egyik kereskedő: Nézzen szét, uram, hányan vannak itt? – kérdezte. Tényleg kevesen voltak. Majdnem remetei magányban beszélgethettünk, és az elkövetkező egy órában is inkább csak szállingóztak a vevők. Vagy azok, akik annak látszottak. 

A forgalom alakulásáról sokat elárul az egyik kereskedő rövid monológja: „Tavaly háromszáz fával érkeztem Szegedre a Dunántúlról. Az idén már azon is nagyon gondolkoztam, hogy elhozzak-e kétszáz fát. Elhoztam, de már biztos vagyok benne, hogy közel sem fogom tudni valamennyit eladni. Huszonkilenc éve árulok itt, nagyon megszerettem a város és a piacot is, igazi törzsvásárlói köröm alakult ki ez alatt a szűk három évtized alatt, és fenyőfák nem elhanyagolható részét már előmegrendelés alapján, névre szólóan hozom. Ám tény, hogy egyre kevésbé éri meg fenyőfával kereskedni, pedig én magamnak termelek” – hallhattam.

Kénytelenek voltak a kereskedők árakat emelni, egyszerűen, mert a költségeik növekedtek. Ez egyszerre vonatkozik a piacon való jelenlétre, az üzemanyagköltségekre és a szegedi szállások árára – tudtuk meg. Ahogyan azt is, hogy az itt eladásra kínált fákat december legelején vágták ki, és a Mars téren az árusítást december 9-én magasságában kezdődött. Naponta reggel héttől sötétedésig. 

Nagyon nehezen indult a szezon – mondta el egy másik kereskedő, aki ezt azzal egészítette ki, hogy a forgalom folyamatosan hullámzott, de az általános tapasztalat volt, hogy az emberek korábban jöttek fenyőfát vásárolni. Az elsők között sok nyugdíjas volt, akik már csak hagyománytisztelet miatt is vásárolnak fát, még akkor is, ha szinte kivétel nélkül kisebb méretűt. 

Nem kell nagy bátorság annak kimondásához, hogy vélhetően az elszegényedés és a megélhetési gondok fokozódásának a jele is, hogy egyre több idős ember kizárólag fenyőgallyat vásárol. Ezeknek a száma igen jelentősen emelkedett ebben az évben – árulta el az egyik kereskedő. 

Más helyen egy másik kereskedő úgy látta, hogy a lucfenyő kezd visszajönni a divatba, sokan csak ezt keresik. Többfajta nézőpont, eltérő tapasztalatok – summázhatjuk a hallottakat. 

A fenyő ára most méterenként 8 ezer forint, és bár lehet alkudni, nem szívesen teszik a kereskedők. Arra panaszkodtak, hogy egyre nehezebben képesek nyereséget termelni, az árengedményekkel pedig éppen ezt veszélyeztetik.

Extrákban is bővelkedik a Mars téri piac fenyőfa kínálata, mert lehet itt öt és nyolc méter magas fákat is venni. Érdekes választ kaptuk, amikor arra kérdeztük rá: kik ezeknek a vevői. Ha valaki arra tippelne, hogy ezeket nem beltéri fának veszik meg, alaposan tévedne. Olyan, jellemzően újszegedi, galériás házak lakói vásárolják meg, ahol – szó szerint – elférnek rendkívül magas fák.

Ezek a fák nem csak magasak, hanem drágák is. Áruk 40 és 60 ezer forint között változik. Akadt olyan magánvásárló, aki egy templomnak adományként vette meg a rekordmagasságú fenyőfát – hallhattuk. 

Mint az egyik termelő elmondta: az ilyen fákat négyéves csemetekorukban ülteti ki végső helyükre, és jellemző módon tizenhárom-tizennégy évig neveli. Ekkora érik el a fák az öt-nyolc méteres magasságot. 

A későbbi kiültetésre váró fenyők 3 és 13 ezer forint közötti áron vihetők haza. Ezek a fák Szegedre a közelből érkeztek, Sándorfalváról. A magas szállítási költségek miatt, ellentétben a vágott fenyővel, ezeket csak a közelből éri meg a Mars téri piacra hozni.   

Az itteni fenyőfaárusok szerint jellemzően férfiak a vásárlóik, és köztük kevés a fiatal. Ez utóbbira magyarázat lehet, hogy a piaci vásárlók között sem található sok fiatal, így ha a zöldséget és a gyümölcsöt nem itt vásárolja ez a korosztály, akkor nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a fenyőfát sem. Ezek vásárlói szokások is – fűzte tovább a gondolatmenetet az egyik kereskedő. 

Nagyjából itt értünk el rögtönzött körképünk végére. A kínálat pazar, még így közvetlenül az ünnepek előtt is. Az árak érzékelhetően emelkedtek, a kereskedők szerint a portékát túlzottan sokan szeretnék értékesíteni, a piac ezért is, és azért is szűkül, mert az emberekben egyre kevesebb a pénze, amit elvisz az infláció.

Itt tartunk 2022. december 22-én.