A Mars tér, a világmindenség központja volt – és az is marad

2021. március 16. 05:53

A Mars tér, a világmindenség központja volt – és az is marad

Szeged egyik legforgalmasabb és legfontosabb tere a Mars tér, amely – ahogy egy ismerősöm fogalmazott – mindig is a világmindenség központja volt és marad. Több mint húsz éve írta azt az egyik országos lap a Mars térről, hogy „a háromhektáros zöldség-gyümölcs- és napi élelmiszerpiacon a legforgalmasabb napokon, szerdán és szombaton akár ötven-hatvanezer ember is megfordul”.

Egy falat a mamának, egy falat a babának. Mars téri anziksz 1974-ből (fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

A Lechner Tudásközpont nemrég foglalkozott a Mars tér történetével, amihez egy 1992-ben készült légi felvételt is mellékelt. A Mars teret a XVIII. században katonai gyakorlótérként használták, az 1800-as évektől pedig jószágvásárokat rendeztek a területén. 1842-ben kapta nevét a római hadistenről, majd 1945-től a rendszerváltásig a Marx tér nevet viselte.

Légi felvétel a Mars térről, 1992-ből (fotó: Digitális Légifelvétel Archívum/fentrol.hu/Lechner Tudásközpont)

A kezdetben meglehetősen kicsi és szerény piac az 1950-es évekre a város piaci forgalmának csomópontjává nőtte ki magát. Az 1960-as évek végén már vásárcsarnok és pavilonsorok várták a piacozókat. 1965. november 13-án adták át az utazóközönségnek az új, modern megjelenésű és korszerű vezérlőberendezéssel ellátott autóbusz-pályaudvart.

Az 1960-as évek elején még egészen más képet mutatott a Mars téri piac. Lovas kocsik bakjáról zajlott az üzletelés, a nénik fonott fotelben ülve árulták a nagyméretű szitákat, földről pedig a cserepeket (fotók: Móra Ferenc Múzeum)

Két fővárosi és öt vidéki – köztük a szegedi – pályaudvar történetét ismerhetik meg az érdeklődők a Lechner Tudásközpont Utasváró – autóbusz-pályaudvarok építészete a ’40-es évek végétől a ’70-es évek végéig című kiállítás virtuális tárlatvezetésén.

Amikor még semmi nem volt. A nagykörút feleakkora, mint manapság. Lámpák, trolidrótok sehol. Ahol a fotós állt, körülbelül ott van ma az útpadka, de lehet, hogy rádudálna egy, a megállóba tartó troli, hogy lépjen már fel a járdára
Amikor még semmi nem volt, 2. rész. Nagykörút, háttérben a Kossuth Lajos sugárút. Akkoriban még nem voltak kijelölt motorparkolók, viszont akinek a kép tanúsága szerint nem volt Pannóniája, vagy valami ahhoz hasonló, száz köbcenti körüli gépe, az nem is nagyon volt rendes férfiember
Buszállomás a Mávaut-korszak végéről. Vegyük alaposan szemügyre a fotót! Vegyük észre, hogy a Mars térre, illetve akkor Marx térre a buszok még nem tudtak úgy behajtani, ahogy manapság, az autóbuszok mai főbejárata valahol a kép bal alsó sarkán van, ahol belóg a kandeláber. És vegyük észre azt is, hogy a kép ismeretlen főszereplői, a biztonsági láncnak támaszkodó két nő és egy férfi mögött egy pótkocsi látható. Mielőtt elkezdődött a szóló buszok csuklósítása, a megnövekedett utasforgalomra úgy tudott reagálni a Mávaut, hogy pótkocsikat kötött a szóló buszok végére. Pont úgy működtek, mint a teherautók pótkocsijai
Ez már bőven a Volán-korszak. Csuklós, ráncajtós 280-as sorozatú Ikarus, szinte biztos, hogy ülőkalauzzal. A hátsó ajtón kellett fölszállni, ott adták a jegyet, ott kellett mutatni a bérletet; a munkájukat lelkiismeretesen végző, lásd még vérmes ülőkalauzok azt is megmondták, hova ülhetnek a felszállók...
A tér másik oldala. Már járnak a trolik, viszont vegyük észre azt is, hogy még nincs az 5-ös út beton terelőkkel, lásd még New Jersey-elem, középen kettéválasztva,azaz bárhol át lehetne rohanni – ekkor talán még a forgalom is lehetővé tette; a rendőrök meg valószínűleg nem...

Sz. C. Sz.

Nyitóképünkön a Mars (Marx) téri piac 1979-ben. Balra fent a Csillagbörtön épülete (fotó: Fortepan/Rubinstein Sándor)

Tovább olvasom