Orbán is hasonló rezsimet épített ki. Mivel pártelnökként a jelöltséget illetően vétójoga van, minden fideszes képviselő sorsa és politikai – tehát anyagi – túlélése rajta múlik, tőle függ, az ő kezében van.

A mamelukok gyarapodnak szépen, cserébe mindent megszavaznak, önálló gondolatuk nemhogy nincs, de tilos is, hogy legyen.

Három éve még azt is megszavazták, hogy ne legyen rájuk szükség. Tudniillik amikor a „133 bátor ember” rábólintott az azóta is fennálló felhatalmazási törvényre, hogy a kormány (azaz egyszemélyben Orbán) nélkülük, jóváhagyásuk és szavazatuk nélkül dönthessen bármiben, nekik legfeljebb utólag kell hozzájárulásukat adni az azóta, egy kormányrendelet értelmében már létező jogi helyzethez.

A hivatalos indoklás szerint a Fidesz–KDNP azért tolja el két héttel Finn- és Svédország NATO-csatlakozásának parlamenti ratifikációját, mert „a frakciószövetségben olyan sokan vannak, akik a svéd és finn részről a magyar jogállamiságot érő, szerintük alaptalan kritikák miatt vonakodnak támogatni a két ország NATO-tagságát a viták rendezése előtt, hogy nem lenne meg a szükséges többség”.

Mivel feles törvényről van szó, amit az ellenzék minden bizonnyal megszavaz, 97 kormánypárti képviselőnek kellene nemet mondani a ratifikációra, hogy a javaslat ne menjen át. Azaz Balla György frakcióvezető-helyettes szerint a Fidesz–KDNP képviselőinek legalább kétharmada ellenzi a kormány hivatalos álláspontját, amely támogatja a két északi ország NATO-csatlakozását.

Egészen példátlan helyzet. A NER tizenhárom éves története alatt még egy-egy kiszavazóra, a frakciófegyelemmel és a kormányállásponttal szembehelyezkedő képviselőre is alig volt példa, a saját jogfosztásukat is lelkesen megszavazták.

Erre most közel százan lázadnak föl? Hallatlan!

További furcsaság, hogy a KDNP jelezte, hogy ők egyáltalán nincsenek fölháborodva a jogállamiságot érő kritikák miatt: ők testületileg támogatják a NATO-bővítést.

Ami arra utal, hogy a Semjén-párt tudatában van a további halasztás és a burkolt fenyegetés várható nemzetközi visszhangjának, és meg akarja előzni, hogy őket is kizárják az Európai Néppártból. (Amikor a Fidesz három éve – megelőzve, hogy kizárják – kilépett, a KDNP-ről elfeledkeztek.)

A svéd–finn NATO-csatlakozásról az orosz katonai fenyegetettség miatt tavaly tavasszal döntöttek a helsinki és stockholmi kormányok. A kérelmet június végén nyújtották be, még a következő hónapban megszavazta huszonnyolc tagállam parlamentje. Mindegyik, kettő kivételével: se Ankara, se Budapest nem döntött róla.

A török diktátor, Erdoğan el is mondta, hogy engedményeket és kurd politikusok kiadatását várja cserébe a támogatásáért.

Orbán ilyet nem mondott, csak az időt húzta.

A parlament nyáron nem ülésezett. Ősszel a hivatalos indoklás szerint azért nem ért rá a dologgal foglalkozni, mert a jogállamisági törvények lefoglalták. Télen társadalmi egyeztetés alatt volt a téma, ami a nemzetközi szerződéseknél merőben szokatlan.

Most meg, állítólag, fellázadt volna a fideszesek kétharmada, és küldöttséget – Hende Csabát és Németh Zsoltot – menesztenek Északra. Bár hogy miért, azt nem lehet tudni.

• Azt akarják talán, hogy vonják vissza a magyar korrupciós és antidemokratikus állapotokat érintő kritikájukat? Nem fogják szembeköpni magukat.
• Hogy Svédország, mint az EU Tanácsának soros elnöke intézze el, hogy szűnjön meg a kondicionalitás, és jöjjön végre az életmentő uniós segély? Ha akarna, se tudna ilyet tenni: Svédország csak egy a huszonhét tagállamból, a többiek álláspontjára nincs befolyással.
• Akkor az EU többi tagállamát (akik túlnyomórészt egyúttal NATO-tagok is) zsarolná ezzel Orbán?

A dolog voltaképpen tét nélküli, mert a Fidesz bólintana rá a szervezet bővítésére, az nem kerül hatályba, amíg Ankara is nem teszi meg ugyanezt.

És ő egyelőre nem fogja. Viszont májusban választás lesz Törökországban, és van rá esély, hogy változik a rendszer. Akkor viszont Magyarország marad az egyetlen ellenálló, csak most lehet learatni ennek az eshetőségnek a gyümölcseit, mert ha Erdoğan nyer, elveszik még Orbán látszólagos zsarolási potenciálja is.

De azt mégse mondhatják Orbánnak, legalábbis nyilvánosan, hogy parancsolja meg a szolgáinak az igent, elvégre demokráciában élünk, ahol a politikai vélemény és a képviselői mandátum is szabad. Legalábbis elvileg.

És akkor Orbán egy svájci lapnak azt mondta, hogy magától Putyintól tudja, amikor tavaly februárban Moszkvában volt, hogy „Magyarország NATO-tagsága nem probléma számára”.

Hát hogy is volna az? Öröm az ilyen szövetséges az ellenség táborában. Ha valamilyen történelmi véletlen okán Magyarország éppen nem volna NATO-tag, magának Putyinnak kellene elérni, hogy belépjen.

Mondjuk a következmények ismeretében még egyszer nem vennék fel.