A legendák vége: József Attila egyszerre volt arisztokrata és nincstelen

Nem volt lúzerköltő, nem volt proletár, a szegedi egyetemről sem úgy tanácsolták el, ahogyan tudni véljük, és nem volt patologikus a viszonya a nőkhöz – mondta József Attila legnagyobb élő ismerője, Tverdota György irodalomtörténész a Radnóti-estek sorozatában szerdán este a Café Radnótiban.
Bod Péter

2022. április 21. 08:36

A legendák vége: József Attila
egyszerre volt arisztokrata és nincstelen

– Tudom, hogy meredek kijelentés, de József Attila soha nem lett volna olyan költő, amilyen lett, ha 1919-ben nem hal meg az anyja – jelentette ki az életművet 1927-ig tárgyaló, Gondoljátok meg, proletárok I. Az ifjú József Attila című, nemrég megjelent kötet szerzője, Tverdota György.

 

Hogy alapos munkát végzett, bizonyítja, kilencszáz oldalas művet adott ki a kezéből, noha az életmű lényege csak ezek után következik. Az irodalomtörténész szerint fontos tisztázni, hogyan vált, hogyan érett költővé József Attila.

 

– Irgalmatlanul nagy társadalmi-történelmi változások zajlottak XIX. század végén és a XX. század elején. Új történelmi osztályok léptek be a társadalom színpadára, mások mellett a munkásosztály és a parasztság – mondta a kutató, aki szerint József Attila ezeket a hullámokat is meglovagolva lett költő.

 

Nem volt munkásköltő

– Nem volt proletár, de hozzájuk beszélt – figyelmeztetett Tverdota György, aki Szilágyi Zsófia irodalomprofesszor és moderátor kérdésére elismerte, hogy könyve címe valóban provokatív. – József Attila esetében a sors különlegességét és az életút egyediségét fontos jól látnunk.

 

Édesanyja halála óriási törés volt életében. Ekkor mindössze tizennégy éves volt. A mezítlábas ferencvárosi proligyerek annak hatására kezdett el polgárosodni, hogy nővére, József Jolán Makai Ödön ügyvéd felesége lett. A férj, nem kizárólag a későbbi költő testvéréről, de magáról József Attiláról is gondoskodott.

 

A kutató úgy véli: 1919-ben József Attila újrakezdte az életét az anyja halálát követő trauma után. Polgári viszonyok közé került, ami egyben azt is jelentette, hogy megtanult késsel-villával enni, fogat mosni, olvasni és műveltséget szerzett.

 

Ezt onnan kell szemlélni, hogy eredetileg a szegénységbe és annak a kultúrájába született bele. Új élete azzal kezdődött, hogy (szándékosan) elfelejtette gyerekkorát. Ehhez akkor tért vissza, amikor 1931-ben pszichoanalízisre kezdett járni, ahol újra „felfedezte” gyerekkorát – hangzott el. Ennek alátámasztására emlékeztetett Tverdota az 1936-ban írt Kirakják a fát című versre.

 

(fotók: Szabó Luca)

 

Kitérőként elhangzott, hogy más kortárs költőket és írókat is értek traumák. Móricz Zsigmond elvesztette nagy barátját, Ady Endrét, Kosztolányi Dezső Csáth Gézát, aki nemcsak lelkitársa, de egyben unokatestvére is volt. – Ám ezek felnőttkori traumák, nem gyerekkoriak, mint József Attiláé – érvelt az irodalomtörténész.

 

Rendkívüli tehetség volt, hihetetlen felfogóképességgel, tankönyvek nélkül is, közvetlenül az órák előtt a tananyagot olvasva lett osztályelső a gimnáziumban, aki barátai javaslatára felvételizett a szegedi egyetemre. Részben azért is, mert nem akart polgári foglalkozást választani magának. Ez utóbbit éppen Makai Ödön szerette volna elérni, mindhiába.

 

Szeged, egyetem, Horger Antal

Heti 40–50 órát vett fel itt magának Szegeden, így napi 8–10 órája volt egy ideig. Nem csoda, hogy egyszer a kimerültségtől az utcán összeesett. Végül egyetemi végzettséget nem szerzett, mert 1928-ban nem tette le az alapvizsgát.

 

Az afférja Horger Antallal nem volt olyan durva, ahogyan az a köztudatban él. A nyelvészprofesszor, aki egyben a bölcsészkar dékánja volt abban az időben, nem rúgta ki az egyetemről a költőt. Azt jelentette ki, hogy addig nem lehet tanár József Attila, amíg ő dékán; a dékáni megbízatás tudomásunk szerint akkor is négy évre szólt.

 

Idetartozik, hogy a Tiszta szívvel című versnél az 1923-as Lázadó Krisztus című költemény is komoly súllyal esett latba a költő Horger Antal iránt érzett haragjában. Ezért a verséért perbe fogták József Attilát, aki ennek köszönhetően berobbant az országos köztudatba. Ez még Szegedre érkezése előtt történt. Ahogy Tverdota György fogalmazott: megelőzte itt perének híre.

 

Meghökkentő kettősség

– József Attila arisztokrata volt és nincstelen – tette az elsőre meghökkentő kijelentést az életmű kutatója. – Neki ugyanis nem volt semmilyen kenyérkereső foglalkozása. A nap huszonnégy órájában azt tehette, amit akart. Időmilliomos volt, aki arról gondolkozott, hogyan írjon verset. Kívülről szemlélve kallódó értelmiségi volt.

 

Olyan alkotók, mint Illyés Gyula, Vas István vagy Kosztolányi Dezső polgári foglalkozással rendelkeztek. Utóbbi újságíró volt, míg Illyés banktisztviselő.

 

 

Nem vagy nem pontosan tudjuk, mit, miket olvasott a költő, mert Németh Lászlóval ellentétben olvasmányélményeiről csak ritkán számolt be. Annyit azonban igen, hogy rengeteget.

 

– Az idő visszaigazolta József Attila elképzelését, mert ő lett a múlt század egyik legnagyobb költője – tette hozzá Tverdota. Az időmilliomosság ára a koplalás volt, mert volt úgy, hogy egy egész héten át száraz kenyeret evett, igaz ez a koplalás nem volt jellemző az életére.

 

Sok jó tanára volt a szegedi egyetemen, így a finnugrista Mészöly Gedeon és a nyelvtudós Zolnai Béla. A pesti egyetemen ezek sorába tartozott Eckhardt Sándor irodalomtörténész, az első magyar–francia nagyszótár szerkesztője, valamint a szintén irodalomtudós Horváth János. Szegedi vonatkozású fejlemény, hogy Sík Sándor hívta vissza a helyi egyetemre, de ez a kísérlete nem vezetett eredményre.

 

1928-tól folyamatosan a csúcson

Életművének első szakaszában, 1920 és 1928 között nagyon sok verset írt, köztük sok rosszat és gyengét. A nagy változás 1928 körül következett be, amit Tverdota György korszakhatárnak is nevezett.

 

Az igazán izgalmas időszak az 1928 és az 1937 közötti – utóbbi halála éve –, amelyikben nincs hullámvölgy, mert egyenletesen magas színvonalon írt – hangzott el az esten. Ezzel kapcsolatban a kutató megjegyezte, hogy az életműnek az 1920-as évekre eső fele „árnyékban” található, noha a Gondoljátok meg, proletárok kötet erről az időszakról szól.

 

Versmemóriája elképesztő volt, ami akkor is csodaszámba megy, ha tudjuk egész nap a versekről és a versírásról gondolkozott. Állandóan „műhelyben” volt – ahogyan erről Tverdota György fogalmazott.

 

A nők és József Attila

A szerda esti beszélgetésből kiderült, hogy az irodalomtörténész vitatkozik szakmája több élő és elhunyt kutatójával arról, hogy mennyire volt mély és általános a költő édesanyja elvesztése miatti traumája.

 

Hiedelem, hogy József Attila „nem kellett a nőknek”. Vágó Márta szerelmes volt a költőbe, aki szokatlan nyíltsággal udvarolt minden általa kiválasztottnak. „Most írok Önnek egy gyönyörű szerelmes verset. Szeressen belém!” – utalt a furcsa formákra ennek kapcsán Tverdota György, ami valószínűleg nem mindig lehetett célravezető módszer.

 

Kategorikusan cáfolta az életmű kutatója, hogy patologikus lett volna a nőkhöz fűződő viszonya. Ezzel szemben tény, hogy örökké vitatkozott, antiszociális volt, és társaságban szinte kibírhatatlan személyiség volt – hangzott el az est vége felé.

 

Szilágyi Zsófia kérdésére megtudtuk, hogy készül a monográfia második, befejező része, ami az 1928 és 1937 közötti időszakot tekinti át. Korábban a szerző úgy gondolta, hogy februárra elkészül a kézirattal. – A második kötet megírása könnyebb. Részben azért is, mert itt már jobban lehet a művekre összpontosítani – jelezte a kutató, aki hozzátette: ma már nem hagyja magát semmitől zavartatni az írás kapcsán. Nyugodtan írja új könyvét, ami előbb-utóbb elkészül.