A magyar kormány fogalomhasználata más, mint amit mi használunk (visszahívás) a kuratóriumi tagok ügyében, mert akár a miniszterelnöknek tulajdonítják a kijelentést, akár Navracsics Tibornak, mindannyiszor arról értesülünk az utóbbi napokban, hogy Brüsszel aggályai miatt Budapest hajlandónak mutatkozik az összeférhetetlenség kimondására a kuratóriumokban helyet foglaló politikusok esetében.

Emlékezetes, hogy az alapítványi egyetemek gazdálkodását azért ítélte átláthatatlannak az Európai Bizottság (EB), mert az azokat fenntartó és irányító kuratóriumokban nagy számban találhatóak aktív politikusok. A többszöri kérés és figyelmeztetés ellenére ezen a magyar kormány nem változtatott, ezért született az a döntés az EB részéről tavaly decemberben, hogy a szóban forgó egyetemek nem vehetnek részt az Erasmus+ diákcsere és a Horizon Europe kutatás-fejlesztési programokban.

A kármentési akciók elindultak a döntéssel kapcsolatosan. Mind a kormány, mind a hazai alapítványi egyetemek egymás után jelentették be – elsőként éppen a szegedi –, hogy saját költségvetéséből pótolja a diákcsere program összegét, ám hamar kiderült, hogy ettől önmagában nem oldódik meg az Erasmus+ ügye. Arról nem is beszélve, hogy az uniós kutatási és fejlesztési források (Horizon Europe) kiváltásával kapcsolatosan egyetlen szó sem hangzott el, ami burkolt beismerése volt annak, hogy Magyarország képtelen lenne az itt kieső forrásokat saját pénztárcájából pótolni.

A magyar kormány megint játszik a szavakkal. Ennek jele, hogy Navracsics Tibor folyamatosan értetlenkedik. Nem tudja, kit és mit ért Brüsszel a politikus fogalma alatt. Idetartoznak a miniszterek, az államtitkárok? – tette fel a kérdést, sugallva, hogy nem feltétlenül. Igaz, akkor eldöntetlen marad: ki nevezhető politikusnak, ha ezek sem.

Navracsics Tibor közléséből tudjuk, hogy a miniszterelnök is egyetért azzal, hogy hívják vissza a kuratóriumokból a politikusokat. Nem árt ennek kapcsán emlékeztetni, hogy annak idején ő nevezte ki, sőt a rossz nyelvek szerint személyesen állította össze az alapítványi egyetemek kuratóriumait Stumpf István segítségével. Ám ha ennél megengedőbben vagyunk, akkor a döntési folyamat úgy írható le, hogy személyesen bólintott rá a kuratóriumi névsorokra.

Az emlegetett jog problémák azonban máshol találhatóak. Azzal a döntéssel, hogy a korábban állami fenntartású egyetemeket „kiszervezték”, és alapítványi fenntartásba adták, egyben az alapítói jogokat is átadták. Valójában a kormánynak ebben a pillanatban semmilyen beleszólása nincs és nem is lehet abban, hogy kik legyenek, kik lehetnek a kuratóriumok tagjai.

Vagyis: vállalhatja a kormány, hogy megtisztítja a politikusoktól az alapítványi egyetemek kuratóriumait, ám ennek a döntésnek, amennyiben a kuratóriumok ellenállnak, nem tudna érvényt szerezni. A kuratóriumok tagjait maguk a kurátorok választják, és kinevezésük élethosszig tart – ez ma az érvényben lévő szabályozás, ami jogi értelemben nem írható felül. Van olyan kurátor (nem Szegeden), aki harmincöt éves...

Az alapítói és a fenntartói jog nagyon erős jogosítvány elvben az egyetemi kuratóriumok kezében, Így amennyiben úgy találnának dönteni, egyik vagy másik vagy akár valamennyi alapítványi fenntartású egyetem kuratóriuma, hogy ellenáll a kormány kérésének, akkor a kabinet kezében nem volna eszköz, amivel képes lenne végrehajtani az Európai Uniónak tett vállalását.

A helyzet tehát jogilag ez. De akadnak itt egyéb tények és körülmények.

A kormányzati politikusok nem önálló emberek, így döntéseiket sem önállóan hozzák. Ha igazát védené bármelyikük is, és akár igaza is lenne, szembeszállni Orbánnal egyik sem merne. A helyzet abból a szempontból egyszerű, hogy a kurátoroknak nincs „igazuk”, ilyen alapon nem tudnak semmit védelmezni. 

Fontos körülmény az is, hogy amennyiben a kurátorok ellenállnának, éppen azt kockáztatnák, hogy uniós forrásokhoz jusson az általuk vezetett egyetem. Ezt aligha kockáztatnák meg, minden más körülménytől függetlenül.

Nem tekinthetünk el attól sem, hogy sebtében olyan törvénymódosítás születne a közeljövőben, ami lehetőséget teremtene a kormánynak, hogy szabadon belenyúljon az alapítványi egyetemek kuratóriumainak összeállításba.

De erre aligha lesz szükség.

Az orbáni rendszer láncolatában minden kis láncszem tudja a dolgát. Ahogyan a költő mondja: „mindenki szem a láncban”. A vers címe igen beszédes.