„Álhír”, adta tudtul a Pénzügyminisztérium kedd délután. Az álhír a PM szerint az, hogy az uniós pénzügyminiszterek tanácsülésén napirenden szerepelt volna Ukrajna pénzügyi támogatása. Mivel pedig nem szerepelt, a magyar miniszter nem is vétózhatott. Ehhez képest videón látható, hogy az állítólag napirenden sem szereplő kezdeményezésre, az Ukrajna 18 milliárd eurós támogatásához szükséges napirendi pontok közül a költségvetés módosítására vonatkozó rendeletre Varga Mihály a saját szájával nemet mond.

(Ez a szavazás nem igényelt egyhangúságot, de a másik kettő, ami nem látható a videón, már igen. A többéves pénzügyi keretről és a makroszintű pénzügyi támogatási eszközről szóló rendeleteket egyhangúan támogatni kellett volna minden pénzügyminiszternek ahhoz, hogy Ukrajna a közeljövőben hitelt kaphasson, Varga Mihály már a napirendre vételkor jelezte, nem támogatja. Ilyen értelemben, jogilag nem, csak technikailag, köznyelvi értelemben vétózott Varga, de már az első lépésnél megakadályozta a folyamatot – a szerk.)

Az újabban a Twitteren is vitézkedő Orbán Viktor úgyszintén „fake news”-ozott egyet, de itt már nem a napirend volt a fő „érv”, hanem az, hogy Magyarország csak a közös hitelfelvételt ellenzi, és saját forrásból, kétoldalú megállapodás alapján készül támogatni Ukrajnát.

A közös hitelfelvétellel szemben az a magyar kormány érve, hogy nem szereti a közös uniós megoldásokat, mert nemzeti alapokon óhajt állni. Az is nagyon fáj a kormánynak, hogy a közös uniós hitelfelvételen alapuló helyreállítási alapból eddig nem vehetett fel pénzt. Utóbbinak, ne tévedjünk, az az oka, hogy a kormány mind a tartalmi, mind a jogi keretfeltételeket megszegte.

Azzal, hogy a magyar kormány ismét vétózott, nem vált lehetetlenné Ukrajna támogatása, de jelentősen megnehezült, és főként meghosszabbodott a támogatás megszervezésének ideje. A rajtunk kívül eső összes többi, 26 európai uniós ország – ahogy egyre több ügyben – már bekészített egy Magyarország nélküli közös megoldást. Ez azonban hosszabb procedúrát, külön-külön tagállami parlamenti hozzájárulást igényel. Pénz tehát megy majd az agresszió sújtotta Kijevbe, de lassabban, nehezebben.

Ez az, amit a keddi vétóval a magyar kormány elért.

Úgy tűnik, ennek a nyílt felvállalása még a lesántult páva táncába sem fér bele, ezért mertek nagyot álmodni, és inkább letagadták azt, ami nyilvánvalóan megtörtént.

Érdemes szóba hozni azt is, hogy amikor a magyar kormány Ukrajna különutas támogatását ígéri, valójában megint a magyar adófizetők pénzét szórja nagyvonalúan. Tudniillik az uniós hitelfelvételnek pontosan az az értelme, hogy az EU adósbesorolása a lehetséges legkedvezőbb a pénzpiacon, és a 27 ország által garantált törlesztés alacsony kamatokat tesz lehetővé. Ha viszont Magyarország egyedül ad támogatást a saját deficites költségvetéséből, akkor ezt a kiadást is hitelfelvétellel fedezheti. A „szólóban” előadott hitelfelvétel drágább, mint az Unió által felvett kölcsön.

Mindehhez képest már szinte csak ujjgyakorlat, amikor Csák János miniszter azért hibáztatja a tanárokat, mert az oktatást alig fél éve felügyelő Belügyminisztériumtól béremelést követelnek. Történik mindez, ugyebár, az Orbán-rezsim tizenharmadik évében. A mindenható kormány hirtelen időhurokba került.

Ugyancsak eltolja magától a kormány a felelősséget az ársapkák ügyében. A kormány kivárta az uniós olajszankciók életbe lépését, hogy megszabadulhasson a saját benzinársapkájától. Nem azt állítom, hogy valami nagy mesterterv lett volna a háttérben, inkább azokkal a véleményekkel tudok azonosulni, hogy nem volt semmilyen terv, ahogyan a Covid idején sem. Alkalmi döntésekkel, az éppen népszerűséget hozó intézkedésekkel operál a kormány, és amikor a saját korábbi lépései elkezdenek gondot okozni, akkor másokat hibáztat, és újabb alkalmi döntésekkel felülírja a korábbit. Ezzel újabb bajokat okoz, mert ezeket sem gondolta végig.

Az ársapka önmagában oka volt a benzinhiánynak, pusztán azért, mert egekbe emelte a keresletet és lepusztította az importot.

Ennyi.

Ez legalább annyira nyilvánvaló, mint az, hogy Varga Mihály kedden leszavazta az Ukrajnának küldött uniós pénzt, vagy mint az, hogy a kormány hibás az oktatás helyzetéért.

Persze, ha úgy érzik a kormánytagok, hogy ennyire nincsenek hatással az eseményekre, arra is feltalálták már a megoldást.