A könnyű műfaj nehéztüzérsége mutatja be Eisemann operettjét a Kisszínházban

– A darab egy olyan korban, a harmincas években született, amikor forrongott a világ: alig több mint tíz éve kaptak választójogot a nők, akik rádöbbentek arra is, hogy nem kell elviselniük egy rossz házasságot, mert el is lehet válni. Ezért azután hirtelen tömegesek lettek a válóperek. Eisemann Mihály darabja is erről szól, úgy tűnik, a válás nem sokat változott, ma is ugyanolyan problematikus, mint kilencven évvel ezelőtt. A történet ugyanakkor egészen izgalmas is, mert számtalan titkot rejt, ráadásul nagyon szórakoztató, hiszen Eisemann szerzőtársai, Halász Imre és Bekeffi István a kor ismert kabarékszerzői voltak – árulta el a készülő előadásról a rendező.
Juronics Tamás nem először állítja színpadra Eisemann művét. 2019-ben a Thália Színházban többek között Molnár Piroskával, Gubás Gabival, Hunyadkürti Istvánnal és Mentes Júlia Virginiával már megrendezte.
A darab női főszereplője, Annie, akit Sziládi Hajna kelt életre.
– Szerintem a könnyű műfaj az egyik legnehezebb, mert a lazaságot, játékosságot úgy kell eljátszani, hogy azon ne érezzenek a nézők semmiféle erőlködést. Számomra kihívás ez a szerep, primadonnát eddig még sosem játszottam.
Az előadásban most egy éteri, titokzatos fiatal nőt kell életre keltenie úgy, hogy közben kedves és közvetlen is maradjon a figura.
– Nagyon távol áll tőlem Annie, mert én egy nyitott könyv vagyok, ezért is nehéz nekem egy kicsit ez a feladat, de nagyon élvezem.
Darabbéli párja Sándor, azaz Rédei Roland, aki egy ötéves kitérő után tért vissza a szegedi színházhoz. Együtt éneklik majd az operett címadó dalát, az Egy csók és más semmit, amiből kis ízelítőt is adtak a közönségtalálkozón.
– Öt évig egyetemre jártam, spanyolul tanultam, de már nagyon hiányzott a színház, örömmel jöttem vissza Szegedre erre a bonviván szerepre, ami egy nagyon is kettős figurát takar: egyszerre logikusan gondolkodó ügyvéd és a sorsnak kiszolgáltatott hősszerelemes fiatalember.
A darab minden hájjal megkent válóperes ügyvédje, doktor Sáfrány, aki mindvégig mozgatja a szálakat, az előadás motorja.
– Nagyon ki kell dolgozni ezt a karaktert, hogy működjön, mert könnyednek kell látniuk a nézőknek azt, ami nem az. Kőkeményen meg kell dolgozni a könnyű műfajért – mondta a szerepről Gömöri Krisztán.
A színház új tagja, Ács Petra első szegedi szerepe egy cserfes szolgálólány, aki egyben friss anyuka is, csak éppen az apa nevét nem hajlandó elárulni.
– Színész szakon, a bábszínész szakirányon végeztem, így az is és a zenés műfaj is nagyon közel áll hozzám. Otthon érzem magam ebben a darabban – mondta.

Zenés színészosztályból jött az egyetemi hallgató Nemes Tibor, aki egy táncos komikus figurát, Péter játssza a darabban.
– Nagyon jól érzem magam Szegeden, amikor megérkeztem a pályaudvarra, beleszippantottam a levegőbe, és azt éreztem, egészen más, sokkal jobb, mint a pesti – mondta, majd hozzá tette, egyelőre ő sem érez semmit a könnyű műfajból, mert végig kell táncolnia, izzadnia az előadást.
– Van jó színház és rossz színház, számomra a legjobb a zenés színház.
A beszélgetést vezető Barnák László főigazgató kérésére Dinyés Dániel Eisemannról is mesélt.
– Az élete csupa legenda, egyesek szerint Kodálynál tanult a Zeneakadémián, mások szerint kottát sem tudott olvasni, állítólag jogot is tanult, de lehet, hogy csak beiratkozott az egyetemre. Egy biztos, zseniális bárzongorista volt, aki ontotta magából a jobbnál jobb slágereket, amiket azután körbeírtak operetté. A művei valójában kabaréjelenetek zenével – mondta a színház zenei vezetője.
A darabot – amelynek díszleteit Tóth Kázmér, jelmezeit Bianka Imelda Jeremias tervezte – november 25-én este 7 órakor mutatják be a Kisszínházban.
A szerelemről és válásról, párkeresésről és kaotikus magánéletről szóló Eisemann Mihály operettel búcsúztatja majd az óévet is a színház december 31-én délután és este.