A kilencvenegyedik győzelemre várva – Lakner Zoltán jegyzete

Nem tartozik egyelőre a magyar történelem győztes csatái közé az a levélpárbaj, amely azzal kezdődött, hogy a miniszterelnök megpróbálta rávenni az Európai Bizottság elnökét, hogy állítson le egy bírósági eljárást.
Lakner Zoltán

2021. november 25. 11:20

A kilencvenegyedik győzelemre várva –
Lakner Zoltán jegyzete

Benkő Tibor honvédelmi miniszter bizonyára méltán nagy érdeklődésre számot tartó várpalotai lakossági fórumán azzal a kijelentéssel vétette magát észre, hogy a magyar nép eddig 163 háborút vívott és abból 90-et megnyert. Az 55 százalékos győzelmi arány nem jó, de nem tragikus, sőt bizonyára jobb, mint amire sokan számítottak.

 

 

Benkő egyébként már korábban is emlegette ezt a „statisztikát”, amelynek – bevallom – halvány fogalmam sincs, mi az alapja. Egyetlen forrásra bukkantam csupán, egy Wikipédia-szócikkre, amelynek az a címe, hogy Magyarország háborúinak listája. Itt pontosan a 163 háborúból 90 győzelem „kimutatását” találhatjuk. Első győzelmünk a IX. századból való, amikor a frank–morva-háború lelkes közreműködőiként feldúltuk a Keleti Frank Királyság területeit, utolsó sikerünk pedig nemrég zajlott: részt vettünk Irak megszállásában. A dicsőséglista értékéből némiképp levon, hogy a szócikk szerzője például a Csehszlovákia 1968-as, szégyenteljes megszállásában való részvételt is magyar győzelemként könyveli el.

 

Hangsúlyozom, nem tudom, Benkő Tibor mire alapozta a 163 háborúból 90 győzelem kimutatását, de más alapját nem találtam a Wikipédián kívül, netán például egy hadtörténészt, de nyitott vagyok az új információkra.

 

A miniszterelnök levelének idekeverése természetesen szarkasztikus csúsztatás a részemről, mivel a háborús listában a Brüsszel elleni harcot valójában nem tüntették fel. Ettől még azonban igaz, hogy Orbán rekordidő alatt pattant le a máskor legendásan lassan működő uniós bürokráciáról. Ursula von der Leyen azt üzente vissza, hogy kötelezettségszegési eljárásokat nem levelezés alapján szoktak eldönteni.

 

Az ügy azonban egy szimpla felsülésnél némileg súlyosabb.

 

A szóban forgó kötelezettségszegési eljárás a kormány migrációellenes hisztériájához tartozik, olyképpen, hogy a kormány által bevezetett jogszabályok tulajdonképpen elérhetetlenné teszik menekültügyi eljárásokat a határra érkezők számára. Direkt úgy vannak kitalálva, hogy ne lehessen még csak elindítani sem a menekültügyi eljárást, így azoknak a befogadásáról sem születhet döntés, akik valódi baj elől menekülnek és ténylegesen veszélyben vannak. Ezzel nemzetközi egyezményeket és az uniós szabályokat is megsérti Magyarország. Emiatt indult az ügyben kötelezettségszegési eljárás, amelynek során a magyar kormány nem engedett, így került az ügy az Európai Unió Bírósága elé. A bíróság tavaly év végén a magyar kormány ellen döntött, ám a magyar kormány kerek perec megtagadta a bírósági döntés végrehajtását. Emiatt indítványozta az Európai Bizottság a bíróságnál, hogy szabjon ki pénzbüntetést Magyarországra.

 

Igen, ez ismét egy olyan ügy, ahol a kormány politikai álláspontjáért szó szerint fizetniük kell a magyar állampolgároknak.

 

Orbán keddi levele arról szólt, hogy a Bizottság engedje el a kötelezettségszegési eljárást, mert Orbán szerint megváltoztak a körülmények, idejét múlttá váltak az uniós szabályok, tehát tulajdonképpen a szabályokat kellene megváltoztatni. A miniszterelnök tehát, miután egy éve következetesen nem hajt végre egy bírósági határozatot, most arra próbálta rávenni a Bizottságot, hogy úgyszintén hagyja figyelmen kívül a bírói döntést, és inkább a közös szabályokat igazítsa a magyar gyakorlathoz.

 

Megismétlem: Orbán egy bírósági döntés végrehajtásáról alkudozik a Bizottsággal – mintha egy alulmaradt alperes a kormánynak írna levelet, hogy dolgozzon ki új törvényjavaslatot, mert nincs kedve végrehajtani az annak alapján hozott bírói döntést –, miközben vérig sértődve utasítja el, ha a jogállamiság hazai állapotát kérik rajta számon. Holott éppen most tett egy laza kísérletet arra, hogy egy kicsit NER-esítse az EU-t.

 

Hogy aztán Orbán számított-e erre eredményre ebben az asszóban, az egy másik kérdés. Éppenséggel a bizottsági elutasítás újabb alkalmat teremt arra, hogy ismét pellengérre állítsa a „brüsszelitákat”, akik ellen olyan hosszú háborút visel, hogy hamarosan Benkő Tibor is beszerkesztheti a Wikipédia-szócikkbe.