A Joker nevet – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2021. december 29. 11:57

A Joker nevet – Sinkovics Gábor
jegyzete

„Egyszerűen senkik vagytok, hej, hej...”

 

(népies rigmus)

 

Várjál már, Tónikám!

Leveszem a gázt, mert ez a francos virsli mindjárt szétfő, mindig ezt csinálom. Jó hogy együtt szilveszterezhetünk. Legalább kibeszéljük magunkból azt a sok elrejtett, eldugott, visszafojtott gondolatot. Itt vannak a pezsgőspoharak, nem ólomkristály, de megteszi.

 

Igyunk, Tónikám!

Igyunk, mert ki tudja, mit hoz a holnap, meg a holnapután. Őszintén szólva, hiányoztál már. Woody Allentől tudjuk, hogy tágul a világegyetem, meg a te lakásod is, de csak nem lett belőle elvarázsolt kastély, amelyben egyszerűen eltűnhettél.

 

Pedig eltűntél, Tónikám.

Alig-alig láttuk az okos tekintetedet, a férfias arcvonásaidat, azt a mély, nyugodt, és valójában még kiaknázatlan intellektust, ami belőled árad.

 

Igazi háttérember lettél, Tóni.

Mintha a főnököd szégyellne, mintha megtiltották volna, hogy a mikrofon mögé állj, a kamerák kereszttüzébe kerülj, és csak motyogj, motyogj, ahogy szoktál. De én tudom, hogy te nagyon is dolgozol. Éjt nappallá téve. Máskülönben nem írhatnám le, ezt a csodálatos mondatot, amely úgy szól:

 

„ez volt minden idők leggyűlöletesebb esztendeje a magyar történelemben.”

 

És itt a gyűlöletes szó a fontos, mert éltünk meg már vérzivatart, bukást, fájdalmat, de magyar és magyar még soha, de soha nem utálta egymást annyira, mint 2021-ben.

 

És ez a te érdemed, Tónikám.

A tied, a koronagondok haverodé, Árpié, no meg a sok csaholó, vicsorgó kutyáitoké.

 

Büszkék lehettek magatokra, Tóni.

Olyan országot teremtettetek, amelyből eltűnt az összetartozás. Nemzetről, egységes magyar nemzetről nem beszélhetünk.

 

Volt, nincs, ehelyett vagytok ti – és vannak ők.

 

Az ország egyik és másik fele.

 

Ilyen esztendőt hagyunk magunk mögött most, Tónikám.

Igyunk is ebből az akciós pezsgőből, meg a virslit is negyven százalékkal olcsóbban adták, hadd örüljön a magyar. Meg aztán a zabáláson, meg a piáláson kívül túl sok öröme úgysincs a népnek. A járványtól sújtott, kétségek, félelmek, bizonytalanságok közepette élő népnek. Szilveszter van, és nekünk most vidámnak kell lennünk, ilyenkor ez a szokás. A végiggürcölt, nehézségekkel, boldogságmorzsákkal teli esztendő végén elvárja a világ, hogy vigadjunk önfeledten, kurjongatva, tajtrészegen. És nekem most vicceseket kellene mondanom neked, Tóni, hogy feldobjam a hangulatot, de egyetlen zsidó-, rendőr- vagy szőke nős vicc sem jut eszembe. És ha valaki nekem mesél valamilyen viccet, mindig kényszeredett grimaszba rándul az arcom, nevetést mímelve.

 

Nevessünk, Tóni.

Nevessünk, ahogy Joker tette abban a szomorú, felkavaró filmben.

Nevessünk hangosan, rémisztően, kényszeredetten, ahogy Joker tette, mert pillanatokon belül vált a naptár, az időgép zakatol tovább, megjelenik 2022 ijesztő árnyalakja és mi itt, a Kárpát-medencében pontosan tudjuk, hogy a ti gyűlöletkampányotok csak erősödik és erősödik.

 

Be vagytok szarva, Tónikám.

Hosszú idő után először be vagytok szarva. Mert a hatalom a tét, a hatalom megtartása, a javak elosztása, a pénzcsap elvesztése, a jólét, a csillogó-villogó jólét elbukásának veszélye. Pedig nincs ellenfél, Tónikám. Azok akik veletek meccselnek még egyforma szerkót sem kaptak, a jobbszélső zöldben, a balszélső lilában fut ki a pályára, és legtöbbször egymásnak sem passzolnak.

 

Ezektől rettegtek?

 

Vagy inkább a saját lelkiismeretektől?

 

Már persze, ha még van, létezik ilyen. Mert ez a legnagyobb baj veletek, Tónikám: nem is a lopás, a rongyrázás, a kivagyiság, a legundorítóbb bennetek, hanem az a folyamatos álszent viselkedés. Szerintetek Magyarország az új Szentföld. Rosszkedvű Jézussal. Erkölcsről, vallásról, kereszténységről, tisztaságról papoltok. Hamis ideológiákat gyártotok, miközben semmiben sem különböztök gyarló embertársaitoktól.

 

Mert azok vagyunk valamennyien, Tónikám.

Bűnbe esünk.

 

Kisebb-nagyobb bűnbe.

 

De ti olyanok vagytok, mint az a bizonyos Joker-filmben a politikus, aki nagyjából azt mondja:

 

a pórnép irigyli a gazdagokat, a pórnép nem tudja elfogadni, hogy van akinek jobban megy, a pórnép semmit nem ért el, mert csupa bohócokból áll

 

Bohócok vagyunk, Tónikám.

A ti pártállamotokon, a ti sikereitek közepette – bohócok maradtunk. És ti kiröhögtök bennünket, és megmondjátok nekünk, hogyan éljünk, hogyan gondolkodjunk, és melyik bohócálarcot vegyük fel hétfőn vagy csütörtökön. Már a gyerekeinknek is megüzentétek, hogy ne olvassanak, ne tanuljanak, ne akarjanak egyetemre, főiskolára menni. Elégedjenek meg egy szakmával, meg a folyamatos melóval, hagyják a pokolba Albert Camust, Jean Paul Sartre-t, Philip Rothot, Gabriel García Márquezt, Milan Kunderát, Bernard Malamudot, ehelyett olvassák a kormánypropagandát, a kurvaanyázós Zsolt magasztos gondolatait, hallgassák a köztévének csúfolt sleppsereg hír és magyarázó műsorait, figyeljék az Aczél Györgybe oltott Erdős Péter-klón Szilárd kultúrfőmufti zavaros, nagyképű kinyilatkozásait.

 

Igyunk, Tónikám!

És nevessünk, kacagjunk, ahogy Joker tette.

 

És közben ti kiabáljatok mindenkinek, hogy hahó, emberek, kinek kell még pénz, most osztogatunk, hogy aztán fosztogathassunk tovább. És mi, a bohócok, az ország egyik fele, riadtan figyeljük a mutatványotokat. És félve olvassuk a folyamatos üzengetést egyik és másik oldalról. Hogy akkor most

  • ki a buzi,
  • ki a leszbikus,
  • ki az, akinek zacskóval viszik a pénzt,
  • ki az aki ereszcsatornán menekül,
  • aki lyukas zokniban hátulról hatol bele gondolatainkba.

 

Mit tettetek ezzel az országgal, Tónikám?

Mikor lesz már ennek vége?

 

Mert egyszer vége lesz, egyszer majd bekerül a történelemkönyvekbe mindaz, amit ti a vezéretekkel az élen csináltatok.

 

Pedig a java még hátra van áprilisig. Négy hónap undor vár ránk. A szellemi polgárháború folytatódik, miközben a világjárvány csak szedi az áldozatait, újabb és még újabb hullámokról beszélnek.

 

Jó lenne egy kis csönd, egy kis békesség, Tónikám.

 

Elfelejteni, kikapcsolni mindent és mindenkit.

 

És csak kinevetni ezt a zűrzavaros világot – Jokerszerűen.

Boldog Új Esztendőt, Magyarország!

 

A bohóc még soha nem volt ilyen szánalomra méltó, mint most.

Tovább olvasom