A jó háborús filmeknél a helyzet változatlan – Csomán Sándor kritikája a Netflix Nyugaton a helyzet változatlan című filmjéről

A Netflix futótűzként terjedő történelmi drámája némileg elrugaszkodik az alapműtől, hogy képeiben explicit, narratívájában kissé didaktikus, ám tartalmában releváns és érvényes módon vizsgálja a háború irracionális természetét.
Csomán Sándor

2022. december 04. 13:23

A jó háborús filmeknél a helyzet változatlan – Csomán Sándor kritikája a Netflix Nyugaton a helyzet változatlan című filmjéről

A háború színház. Mi sem bizonyítja ezt az állítást jobban, mint a Nyugaton a helyzet változatlan azon jelenete, amiben Paul Baumer (Felix Kammerer) a robbanásoktól és a tömeges harctól eltávolodva szemtől-szemben számol le egy francia katonával. Az eddig arctalan, személytelen, pár száz méterre állomásozó ellenségből percek leforgása alatt sorstárs válik, akiben a gyilkosság elkövetője saját magát látja meg: egy ugyanolyan körülmények között sínylődő, az állóháború által kizsigerelt, családját és hazáját szerető közembert. Kettejük küzdelmének dinamikája, elnagyolt gesztusokkal tarkított érzelmi világa a hosszú percekig tartó haláltusában végződik, ami során Paul adrenalintól túlhevült létállapotából kijózanodva ráébred tettének súlyos és visszafordíthatatlan következményére: kioltott egy emberi életet. Bármit tesz, már késő és bármennyire szeretne visszatérni korábbi, még „tiszta” énjéhez, már sosem lesz ugyanaz a csillogó szemű, propaganda-beszédektől feltüzelt fiatal, hiszen testéhez egyenruha, karjához fegyver, kezéhez vér tapad.  

 

Ez a snitt nem csak a háború színpadiasságát, hanem a szűk két és fél órás játékidőt is tökéletesen summázza: kissé szirupos, sokszor direkt, mégis iszonyúan megterhelő és releváns Edward Berger rendezése, ami szemléltető anyagként használható akár Erich Maria Remarque regénye mellé, az I. világháború feldolgozásánál, vagy a kínzó közelségbe került aktuális viszonyok által felvetett kérdések megvitatásánál.  

 

A nagy hatású, Erich Maria Remarque által írt könyvnek ez a harmadik feldolgozása: először 1930-ban Lewis Milestone, majd 1979-ben Delbert Mann álmodta vászonra a 18 éves önkéntes Paul Baumer történetét. Ezekhez képest a Netflix blockbustere – és egyben Németország hivatalos nevezése az Oscarra – inkább nevezhető a központi műből inspirálódó, mintsem hiteles adaptációnak. A központi karakterek és tematika maradt, azonban az eseményekben markáns eltérések figyelhetőek meg a protagonista útjával, hazatérésével, társainak sorsával és halálával kapcsolatban. Míg a filmbéli cselekmény velejét az I. világháború utolsó pár napja (1918. november 7–11.) és a főszállal párhuzamosan zajló béketárgyalások eseményei adják, addig a könyv már 1918 októberében véget ér.  

A Nyugaton a helyzet változatlan nyíltan pacifista film, triviális, ám – ahogy a mellékelt ábra mutatja – azt a folyamatosan ismétlésre szoruló tézist önti mozgóképes formába, miszerint,

 

nincs az a körülmény, aminek vérrontássá kellene eszkalálódnia. 

 

Ezért az alkotók a jelenséget primer szinten, annak vizualitásában ragadták meg – premier plánban, néhol túlexponált, mégis naturalisztikus képekben tudósítanak frontvonalról: hegyekben álló hullák, sárban dagonyázó, lelkileg és fizikailag kizsigerelt közkatonák, leszakadt végtagok, felismerhetetlenségig roncsolt arcok, reményvesztett, üveges tekintetek uralják a képmezőt. Ezek a tekintetek többször kérdőn szegeződnek ránk, nézőkre: mintha tőlünk várnák a választ mindarra, ami az adott jelenet fókuszán kívül ebben a percben is folytatódik: hogyan hozhattuk magunkat ebbe a helyzetbe? És valóban, ha nem is a képernyőt figyelő befogadó, de mi, emberek gyártjuk a háborút és nagyon úgy néz ki, hogy ezt valamiért újra és újra megtesszük a nyilvánvaló következmények ellenére.

A Nyugaton a helyzet változatlan regény szellemisége – és annak nyitósorai – nagyrészt érvényesülnek a legfrissebb filmes feldolgozásban is „nem vád és nem vallomás”, csak „beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték”. 

 

„Hétköznapi” helyzetek váltják egymást, mint a liba- és tojáslopás a szomszéd tanyáról, és végtelenül emberi pillanatok, mint amikor Paul írástudatlan barátjának (Albrecht Schuch) olvassa felesége levelét. Ezek közé leíró, ütközeteket bemutató snittek ágyazódnak: a két és fél órás játékidő alatt szinte egy percre sem áll le a cselekmény, az végig képes fenntartani a figyelmet. Még akkor is, amikor – az alapműtől eltérve – némileg didaktikussá, hollywoodivá és túlírttá válik a narratíva. 

 

A háborús filmek kliséi Edward Berger filmjét sem kerülik el, három-négy szegmensnél – és főleg a film végénél – érezhető a hatásvadász szándék, pedig a már említett, nüanszokból építkező képsorokat felesleges mesterségesen hozzáadott körülményekkel bővíteni, hiszen önmagukban is kiváltják az elvárt reakciót.

Ezek alapján egyértelmű, hogy a Nyugaton a helyzet változatlant mind életkor, mind filmfogyasztási szokások szempontjából szélesebb közönségnek szánták, így a készítők tudatosan egyszerűsítették az üzenetet, dramatizálták túl az alapanyagot, hogy mindenki számára élvezhető és befogadható legyen a végeredmény. Ilyen értelemben nem meglepő és nem is érdemtelen a legújabb Netflix-dobás átfogó sikere: univerzális filmnyelve, kendőzetlen ábrázolásmódja, örök érvényű tanulsága és szomorú aktualitása mindenképp kiemeli az átlagos streaming-filmek mezőnyéből. Mindemellett nem elhanyagolható társadalmi hasznot hajthat: 

 

a történet apropóján diskurzust indíthat a diákok között, felkeltheti az érdeklődést a könyv iránt, illetve rámutathat olyan morális értékek fontosságára, melyek evidensnek, közös alapnak tűnnek, mégis időről időre emlékeztetnünk kell egymást és magunkat arra, hogy ezeket megőrizve tudunk emberek maradni a legszélsőségesebb körülmények között is.

 

A háború tehát színház. Performatív aktus: a front a színpad, a főszereplők a katonák, a rendező a parancsnok, közönség pedig a nép. Csakhogy minden színház közül a leginkább kegyetlen és értelmetlen, amit az emberiség kitermelt magából.  

 

A Nyugaton a helyzet változatlan október 28-tól elérhető a Netflix felületén.