A javunkat akarják – Lakner Zoltán jegyzete

„Harcolni fogunk az ellen, hogy a rezsi elvigye a családok teljes jövedelmét”, fogadkozik a Fidesz a párt Facebook-oldalán látható új üzenet szerint.
Lakner Zoltán

2022. szeptember 22. 11:30

A javunkat akarják – Lakner Zoltán
jegyzete

A mondat egyébként egy júliusi Orbán-interjúból való, amelyben a miniszterelnök azt ígérte, „biztosak lehetnek az emberek abban, hogy döntéseket fogunk hozni, amely (sic!) megpróbál segíteni ezen a helyzeten”. Egyetlen példát említett konkrét intézkedésre, a kedvezményes lakás-áfa fenntartását. Azt, hogy ennek következtében miért nem száll el a rezsi a már meglévő otthonokban, nem részletezte.

Ezzel együtt, a vállalás nemes, de azért a baj tényleg elég nagy, ha az ellen kell küzdeni, hogy a rezsi ne vigye el az egész jövedelmünket.

 

A KSH adatai szerint egy átlagos magyar háztartás a jövedelmének 18,6 százalékát fordította háztartási energiára és lakásfenntartásra. A legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók esetében ez az arányszám 22,5 százalék volt. Ha az alapkiadások közé értjük, mert oda kell értenünk a szintén száguldó árú élelmiszereket is, akkor a rezsi és az étel összesen a háztartások jövedelmének 44,4 százalékát vitte el 2020-ban. Ez az arány magasabb volt 2010-ben, de akkor is 50 százalék alatt maradt. Más, a miénknél magasabb átlagjövedelmet produkáló országokban a rezsire a családok bevételeinek sokkal kisebb része megy el, bár most a helyzet nyilván mindenütt romlik. Ám ezzel együtt is, a teljes jövedelmet elnyelő rezsiköltség még a magyar viszonyok között is szélsőséges, katasztrofális helyzetnek számít.

 

Nyilvánvaló, hogy egy politikai szlogentől nem lehet elvárni a tudományos pontosságot, de azért mégiscsak érdemes lenne tudni, egészen pontosan mire gondolt a költő.

 

A politikában fontos a céltételezés, annak megjelölése, mihez mérhető az adott szereplő teljesítménye. A teljes jövedelmet felemésztő rezsiköltség megakadályozásával éppenséggel nem mondtak sokat. Ez a vállalás pontosan emiatt nem is tájékoztat arról, hogy a kormánypárt szerint mégis milyen magasságba fognak felkúszni a rezsiterhek a következő hónapokban.

 

 

Bár a kormány továbbra is a saját valósága részeként kezeli a rezsicsökkentést, valójában úgy áll a helyzet, hogy akkor vettek vissza a támogatásból, amikor arra ténylegesen szükség lenne. Ellentétben más országokkal, ahol akkor adnak támogatásokat az embereknek, családoknak, amikor ténylegesen bajba kerültek. Hogy csak környező országokat említsünk, a legutóbbi időkben például Csehországban, Horvátországban, de még a kicsit távolabbi, s nemrégiben egy hosszan elhúzódó válsággal és annak drámai szociális következményeivel szembesülő Görögországban is energiaár-korlátozást vezettek be. Egyúttal a legsebezhetőbb társadalmi rétegek célzott támogatásról is döntöttek.

 

Ehhez képest, miközben a Fidesz fogadkozik, nálunk semmi ilyesmi nem történik.

 

Az átlagos fogyasztásra adott hazai ármérséklés értékét megkérdőjelezi, hogy az átlagmegvonás teljesen önkényes, és e szint felett a határ a csillagos ég. A támogatás csak a fogyasztást vizsgálja, illetve egyedül a nagycsaládosoknak ad kedvezményt, ezen felül azonban a jövedelmi helyzet, az együttélők száma, az egészségi állapot nem szempont. Nincs célzott támogatás – magasabb segély, egyszeri juttatás, családipótlék-emelés – az amúgy is rászorulóknak, akiket tényleg a teljes ellehetetlenülés felé lök az új helyzet. Miközben Parragh László a munkanélküliség gazdasági hasznosságáról elmélkedik, a kormány továbbra sem hajlandó emelni az álláskeresési járadék összegét, holott ezt a módosítást az EU finanszírozná a helyreállítási alapból – csak éppen a magyar kormány nem kéri.

 

Eközben sorra jelentik be az önkormányzatok, hogy milyen kulturális és sportintézményeket vagy akár szociális intézményeket zárnak be, de a kormány ez ügyben sem tesz az égvilágon semmit.

 

Mindezek alapján tehát a fűtési szezon felé rohamléptekben közeledve csupán azt nem tudjuk, milyen számlák várnak a lakosságra, mindannyiunkra, meg azt, hogy lehet-e egyáltalán olyan mély megélhetési válság, amely a kormányt cselekvésre sarkallja a szociális katasztrófa elkerülése érdekében.

 

Hacsak nem az a terv, hogy a szüntelen szájkarate révén termelnek energiát, mert az tényleg maga lenne a perpetuum mobile.