A Játék a kastélyban az évad első bemutatója: könnyed anekdoták színházról, szerelemről, csábításról és átverésről
2022. szeptember 30. 11:27
– A jónál nincs jobb, de a rossznál van még rosszabb – mondja barátjának a színműíró Gál a darab elején.
És igaza lesz: egymás után jönnek a rosszabbnál rosszabb félreértések, amik kiváló lehetőséget biztosítanak a színészeknek, hogy ezeket a helyzeteket kihasználva lubickoljanak a szerepükben, a nézőknek pedig arra, hogy megmozgassák rekeszizmaikat.
Molnár Ferenc az 1920-as és 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. Ezek közül való az 1926-ban született Játék a kastélyban is.
Szegeden utoljára 2006-ban állították színpadra Molnár Ferenc örökérvényű anekdotáját, akkor Kalmár Tibor rendezésében láthatták a nézők. Tizenhat év elteltével most Bezerédi Zoltán vette elő az örökzöld, elegáns komédiát, amiben semmi sem az, aminek látszik.
A darab ötlete pofonegyszerű, szinte már banális: Annie, a fiatal színésznő félre nem érthető helyzetbe keveredik a szomszédos szobában, aminek sajnos a lány vőlegénye, Ádám Albert is fültanúja lesz. A megengedhetőnél ugyanis lényegesen szorosabb viszonyt folytat egykori színészkollégájával, az idősödő Almádyval.
A színpadi szerző, Turai végül egy sziporkázóan szellemes megoldással menti meg a fiatalok szerelmét: a valóságot félreértésként mutatja be, a valódi szerelmi cívódást egy színházi próbának állítja be.
A három felvonásos, számos félreértéssel és leleplezéssel tűzdelt komédia végül egy paródiában csúcsosodik ki: a valóságból ellesett, kihallgatott szerelmes-erotikus párbeszédet átköltöztetik a fantázia világába, hogy az ifjú zeneszerző, Ádám Albert házassági reményei ne omlanak össze végleg még annak árán sem, hogy maga is részese ennek az átverésnek, mert el akarja hinni azt, ami hihetetlen.
– Molnár Ferenc nagyszerű színházi szerző, valós élettörténeteket vesz elő, csak egy kicsit megcsavarja azokat, így lesz végül ironikus – mondta a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-rendező.
Színházat látunk a színházban, ahol menthetetlenül összegabalyodik valóság és látszat, igazság és hazugság, élet és színház.
Bezerédi a darabhoz a Mohácsi testvérek szövegeiből is vett át, mert Molnár Ferenc bizonyos darabjai, vagy azok részletei, ma már picit porosnak tűnnek. Nem korszerűsítették a darabot a szegedi előadáshoz, csak leporolták egy kicsit a szövegeteket, mert bizonyos mondatok fölött eljárt az idő, néhol túl terjengősek.
Az előadás díszleteit Khell Csörsz tervezte, amelyben a nézőtér szinte folytatása a színpadnak, ezért a színészek a darab során többször is lejönnek a közönség közé.
– A nézők szeretik, ha beleshetnek a színház kulisszái mögé. Ezt mi megengedjünk nekik, bőven kapnak majd ízelítőt a fekete levesből is – mondta a rendező.
Cselényi Nóra jelmezei lenyűgözően elegánsak. A férfiak frakkjai és szmokingjai, valamint az 1920-as évek női divatja kicsit az időutazás élményével is megajándékozza a közönséget és a színészeket is.
Molnár Ferenc közel egy évszázad után is tud elegánsan szórakoztatni, miközben szinte észrevétlenül hatalmas fricskát pöcköl az orrunk alá.
A szegedi előadás három felvonásnyi felhőtlen szórakozást kínál azoknak, akik szeretik a színházat, akik voltak már, vagy csak ezután lesznek szerelmesek, és azoknak, aki elhiszik, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, nincs szerelem hullámvölgyek nélkül, nincsen „kifacsart citrom” előzmények nélkül.
Szereplők
Turai: Gömöri Krisztián
Gál: Kárász Zénó
Ádám: Krausz Gergő
Annie: Menczel Andrea
Almády: Borovics Tamás
Titkár: Poroszlay Kristóf
Lakáj: Vicei Zsolt
Alkotók
Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Dramaturg: Mohácsi István
Zenei vezető: Wagner-Puskás Péter
Súgó: Almási Gyöngyi
Ügyelő: Hajdu Róbert
Rendezőasszisztens: Horváth Bettina / Jánoska Zsuzsa
Rendező: Bezerédi Zoltán
Kapcsolódó írásaink:
Bezerédi Zoltán: Minek üzengetni, a néző nem azért jön, hanem mert nívós szórakoztatást akar
Játék a kastélyban: közönségtalálkozót szerveznek a színház idei évadának első előadása előtt
