A holland kapus – Szántó György olvasói levele

Thijs van Leeuwen. Jól jegyezzék meg ezt a nehezen leírható nevet! Nekem ő a most befejeződött férfi kézilabda-Eb pozitív hőse.
Szeged.hu

2022. január 31. 13:11

A holland kapus – Szántó György
olvasói levele

A holland kapus. Miután a holland csapat Eb-re nevezett két kapusa koronavírusos lett, előbb a kéznél levő kapusedző állt be a kapuba, majd tudván, hogy egy kapussal azért nem lehet a teljes Eb-t végigjátszani, szóltak az otthon munkában levő 34 éves kapusnak, aki soha nem volt profi játékos (értsd: nem a kézilabdából élt) jelenleg koponyaimplantátum tervezőként dolgozik heti 36 órában, hogy jöjjön, ugorjon már be! A derék hálóőr – egyébként edzésben van, mert egy holland első osztályban játszó csapatban most is véd, amikor meccs van – szépen szólt a munkahelyi főnökének, aki elengedte az Eb-re, azzal a kikötéssel, hogy a napi munkáját azért el kell végeznie. Thijs wan Leeuwen így azután magával hozta a laptopját is, és amikor nem védett, akkor távmunkában dolgozott. Megszokta már az arrafelé elterjedt home office-t, amit nemcsak a koronavírus járvány miatt alkalmaznak a német-alföldi államokban, hanem mert így gazdaságosabb. Ilyenek ezek az elmaradott mélyföldiek (Neederland).

 

És ha már a derék kapus ideutazott az Eb-re, akkor védett is. Zseniálisan. A Montenegró elleni meccs legjobbjának választották: 33 lövésből 14-et hárított, és ezzel a 42 százalékos védési aránnyal nagy részt vállalt a montenegróiak legyőzésében.

 

Ez is meglepetés volt. A számunkra legrosszabb meglepetést is a hollandok produkálták, amikor 31–28-ra legyőzték a magyarokat az Eb nyitómérkőzésén (igen tiszteletlenül!) a külön erre a célra épített sportcsarnokban. A felvezetőben (a kormányzati propaganda hűséges szolgálója, az M4 sportcsatorna ezt a műfajt is meghonosította a sehol Európában nem alkalmazott meccsek szüneteiben benyomott „1 perc hírek” agymosás mellett) a „szakértők” előre elmondták, hogy Hollandia a selejtező csoport leggyengébb csapata és csak a győzelem mértéke a kérdés. Ott volt a Kedves Vezető is a szakszövetségi elnök (főállásban Fidesz-frakcióvezető, tehát ebből adódóan nagyon ért a kézilabdához, úgy legyőzte szakértelmével a közgyűlésen a legendás Kökény Beát, hogy az még csak szavazatot sem kapott) kíséretében, de a meccs végén nem mutatták őket. Bezzeg a kezdetekkor: a százmilliárd forintból felépített, húszezres, soha ki nem használható sportcsarnok megnyitóján többször is! És égtek a nemzeti színű tüzek, mármint a körítésben, a játékosokban kevésbé... Néha persze a „szakértők” is eltévesztették a szerepüket, az egyikük például azt kotyogta ki, hogy Izlandon nincs összesen ötven profi játékos, és ehhez képest ötödikek lettek. Ahol lehetett, égtünk: csapatok tucatjai kifogásolták a laza járványügyi gyakorlatot, száznál több játékos fertőződött meg az Eb idején; a svéd csapat játékosai az elődöntő előtt a szálláshelyük előtt kézzel takarították el a csapatbusz útját elálló, szabálytalanul parkoló magyar rendszámú BMW-t...

 

A gyorsan pártatlanná vált magyar szurkoló élvezte a kézilabda szépségeit: a felgyorsult és taktikus játékot, az öt gól hátrányból is megfordított meccseket, a kiváló szélsőket, a 130 kilométeres sebességgel dobó átlövőket, és természetesen a kapusokat (és nemcsak a dán Landin védett elképesztően, de mások is). Azon is álmélkodhatott, hogy az egykori Jugoszlávia szinte összes tagországa külön-külön is milyen nagyszerű csapatokkal állt ki, vagy hogy a korábbi világ legjobb francia Karabatić az idő múlásával nem a gyorsaságban és lövőerőben, hanem előkészítésben tud a mezőny fölé nőni (arról nem is beszélve, hogy húszon felüli világverseny érmeseként hogyan vetődött utána a lecsorgó labdáknak). És láttunk egykor (Cañellas), most (Radivojević) és jövőben Szegeden játszó (a francia kapus, Pardon) játékosokat.

 

Miközben a csapat és a szervezők csúfosan leszerepeltek, néhány magyar győztes azért mégis csak akad: a kedvenc NER-oligarchák. A két országban rendezett férfi kézilabda Eb-re a szlovákok egyetlen új sportcsarnokot sem építettek, csak kettőt felújítottak. Bezzeg mi:

  • nettó 78,2 milliárd forintból Budapesten (Market Építő Zrt. – Garancsi István),
  • nettó 29,3 milliárd forintból Szegeden (West Hungária Bau Kft. – Paár Attila, Tiborcz István üzlettársa),
  • nettó 18,5 milliárd forintból Tatabányán (Fehér B.Á.L. Zrt. – Mészáros Lőrinc gyermekei)
  • nettó 18,5 milliárd forintból épült új sportcsarnok, Debrecenben (Hunép Építőipari Zrt.)
  • nettó 1,9 milliárd forintból újították fel a Főnix Csarnokot.

 

Ez „barátok között” is közel nettó 130 milliárd forint. És el ne felejtsük: az új budapesti csarnokot a kormány „ajándékba” odaadta a Ferencvárosi Torna Clubnak (klubelnök: Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató).

Mindezt természetesen közpénzből.

 

Miközben az államadósság és az infláció az egekben jár, a koronavírus elleni védekezésre nincs elegendő pénz, ezért is nem tesztelik ingyen Magyarországon a magyar tb-fizetőket. De az EU erre szánt 900 milliónyi forint támogatása nem kell, mert azzal eurocentre el kell számolni...

 

Mindeközben a közönség lelkesen buzdította a magyar csapatot, ünnepelt vagy sírt, ahogyan egy szurkolóhoz illik. Még az Eb előtt lopták ki a szemüket, a szemünket!

 

A holland kapus meg az Eb után visszarepült Hollandiába. És dolgozik tovább heti 36 órában, remélem, hogy a főnöke is megdicséri majd, és fizet neki egy sört prémiumként, bár nem emlékszem, hogy valahol is láttam-hallottam volna megemlíteni annak a cégnek a nevét, ahol a koponyaimplantátumokat tervezi.

 

És hogy ne felejtsem el: az Eb-t a svédek nyerték, időn túli hétméteressel, kétharmad ház közönség előtt.