A holdról is látható – Lakner Zoltán jegyzete

Lehet persze szellemesnek szánt, valójában nyegle mondatokat mondani arról, hogy „az erősebb forint jobb lenne”, meg hogy „egy fizetést a költségvetés ki tud gazdálkodni”, de azért ezt az üzemmódot jól ismerhetik a kormányzati kommunikáció tapasztalt megfigyelői.
Lakner Zoltán

2022. július 17. 11:17

A holdról is látható – Lakner
Zoltán jegyzete

Ezek nem a magabiztosság jelei.

 

A fenti idézetek Gulyás Gergely július 7-i sajtótájékoztatójáról származnak, jobban mondva „a” sajtótájékoztatón, azaz a kormányinfón hangzottak el. Előző nap ugrott (első alkalommal) 410 forintra az euró, 400-ra a dollár árfolyama, s ezzel kapcsolatosan kérdezték a Miniszterelnökség vezetőjét, hogy baj-e a gyenge forint. Mire azt felelte, az erős jobb lenne. Hát, igen. Amikor pedig Gulyás azt ecsetelte, hogy a fennálló helyzetben miért nem időszerűek a béremelések, az egyik kérdező – meglátjuk, legközelebb beengedik-e – azt firtatta, hogy akkor miért emelték a miniszterelnök tiszteletdíját? Erre jött a válasz, hogy egy fizetés emelése belefér a büdzsébe.

 

Ezek jól idézhető mondatok, s az a céljuk, hogy aki ezeket olvassa, elismerően csettintsen a szellemességen, vagy elképedjen az arcátlanságon, de lehetőleg ne nagyon gondolkodjon el a lényegen.

 

Merthogy valójában arról van szó, hogy a kormány és a jegybank látványosan tehetetlennek bizonyul a forintárfolyamot illetően, s bár néha sikerül a visszakorrigálás, mindig a korábbinál magasabb szinten stabilizálódik a helyzet – egy időre. Ezenközben a kormány masszív költségvetési megszorítást hajt végre, akárhogyan is bűvészkednek a szavakkal, hiszen pusztán a közszolgálatban dolgozók inflációkövető béremelésének elmaradása is definíciószerűen költségvetési megszorítás. Ebben a helyzetben – egyébként valóban szinte érthetetlen módon – mégis kiemelten fontos feladattá vált a kormányfői tiszteletdíj emelése. A miniszterelnöki fizetés elégségességéről persze lehet vitatkozni, hozzámérhetjük például a multicégek vezérigazgatóinak nyilván magasabb béréhez és egyéb juttatásaihoz, de azért a rendszeresen semmitmondó vagyonbevallásokat leadó miniszterelnöknek bizonyosan nem megélhetési problémái vannak. Éppenséggel, gondolhatnánk, az lehetne az igazán látványos kommunikációs akció, hogy a miniszterelnök lemond a fizetésemelésről. Ezzel könnyen szerezne népszerűségi pontokat, ehelyett béna magyarázkodás zajlik a gázsi felett.

 

Gulyás Gergely azt is megismételte, hogy, úgymond, a magyar gazdaság fundamentumai szilárdak, vagyis a „háborús infláció”, meg a feltehetően „háborús” árfolyam csak a külső körülmények összejátszásából adódik. Csakhogy a forint ahhoz az euróhoz képest gyengül, amely ugyancsak a háború sújtotta Ukrajnával szomszédos országoknak is fizetőeszköze.

 

Figyelemre méltó az is, hogy a Miniszterelnökség vezetője az uniós pénzek érkezéséhez kötötte a béremelési ígéretek teljesítését, ami nyílt elismerése annak, hogy milyen szinten van rászorulva Magyarország a közösségi forrásokra. A magyar kormány most leginkább azzal van elfoglalva, hogy a rendszerszintű korrupciót a lehető legkevésbé érintő uniós javaslatokat befogadja, hátha azzal a brüsszeli Bizottság is megelégszik, és felmutathatja Magyarország megregulázásaként.

 

Úgy tűnik, újra sikerült feltalálni a pávatáncot, ennek az eljárására reaktiválták Navracsics Tibort. Őszre kiderül, el lehet-e adni még egyszer ezt a produkciót.

 

Habár a mindenkori magyar kormány számos ponton ki van téve a nemzetközi folyamatok alakulásának, a tavasszal „a holdról is látható” hatalmas győzelmet arató kormánypárt a hazai folyamatok alakulásáért nem okolhat mást, nem tolhatja másra a felelősséget.

 

Ennek a kimondásával és szüntelen hangoztatásával kezdődhet bármiféle ellenzéki narratívaépítés, persze, ha van rá igény.

Címlapon

mutasd mind