A helyzet változott, nem Orbán – Lakner Zoltán jegyzete

Az uniós szankciópolitika a hibás, mert bezárt a Sberbank, és Brüsszel a hibás, mivel nem nyújt segítséget a magyar kormánynak (!), hogy megfelelően fogadhassa a menekülteket.
Lakner Zoltán

2022. március 03. 10:38

A helyzet változott, nem Orbán –
Lakner Zoltán jegyzete

Ennyit arról, hogy az Orbán-rendszer megváltoztatta politikáját az elmúlt egy hét leforgása alatt.

 

Persze, bizonyos elemeiben nagyon is sokat változott a kormánypolitika. Orbán a nagy retorikai háborúk megvívójából a béke biztosítékává alakult át a szemünk láttára, akinek „stratégiai nyugalma” óv meg bennünket a háború továbbterjedésétől. Változott a menekültpolitika is, miután észrevették, hogy mégiscsak furcsa lenne, ha csak a kijevi nagykövetségen lehetne menekültkérelmet benyújtaniuk a háború elől menekülőknek. Annyiból változott a kormány uniós politikája is, hogy sokkal messzebb elmegy az Oroszország elleni szankciók megszavazásában, minthogy ezúttal a közös szankciók is sokkal messzebbre mennek. Így látszólag a magyar Oroszország-politika is keményebbé vált, egyidejűleg sokkal jobban igazodik az európai uniós irányvonalhoz.

 

A hangsúly azon van, hogy látszólag.

 

Először is, a menekültpolitika változása valóban tetten érhető abban, hogy a miniszterelnök nyomában immár fideszes politikusok is viszik a segélyszállítmányokat az ország keleti határára – helyesen teszik –, de ettől még a tudatosan leépített menekültügyi intézményrendszer nem nő ki újra a földből. A nagy látnok, aki százmilliós menekülthullámokat jósolt az egész földgolyóra nézve, úgy tűnik, az elmúlt évek alatt egyszer sem gondolt arra, hogy egy napon kiemelt partnere, Putyin háborús politikája miatt válhatunk a menekülők célországává. A szavak alakváltozása nyilván sokat számít a politika világában, csak ettől még a menekülők igazi segítői most is elsősorban a civilek és az önkormányzatok.

 

Ezen kívül, mint a bevezetőben jelzett példák is mutatják, a magyar kormány továbbra is tolja a Brüsszel-ellenes üzeneteket, még ha most kevesebb felülete is van arra, hogy ezeket elhelyezze. Bár a kormányfő végül csak rákényszerült, hogy néven nevezze az agressziót, a teljes állami média működése jelzi, hogy a Putyin-pártiság nem ment ki a mosásban.

 

A kormány a rezsicsökkentésre hivatkozva nem engedi el a gázszerződést és Paks 2-t, holott éppen most fordul a kontinens abba az irányba, hogy leváljon az orosz gázfüggőségről, felismerve, hogy ez nettó biztonságpolitikai kockázatot jelent. Ebből természetesen nem következik, hogy mindenki mindent eldob, ami a keze ügyébe esik és Oroszországhoz köti, de az energia-addikcióról való leválás az EU-s és például az e tárgyban mélyen érintett német belpolitika központi kérdése napok óta.

 

 

Érdemes lesz majd egyébként azt is megfigyelni, miként alakul a magyar kormány álláspontja a közös európai haderő ügyében, amelyet eddig Orbánék teljes mellszélességgel támogattak – hiszen nem volt rá semmi esély. Most viszont, amikor az EU – tehát nem csak a NATO – fegyvereket szállít Ukrajnának, a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy „halált okozó” fegyvert nem enged át Magyarország területén. Megvitatható érv, hogy ezzel többé vagy kevésbé lehet az ország biztonságát fenntartani. Ámde, mégis, mit gondolt mindeddig a magyar kormány, hogy a közös európai haderő, ha létrejönne, ki ellen volna hivatott védelmet nyújtani, ha nem éppen Oroszországgal szemben? Ha a fegyverszállítmányok átengedése és a NATO-bővítés puszta szóba hozása ingerli az oroszokat, akkor a közös haderő nem fogja? És ha a közös haderő védelmi biztosíték, akkor az Oroszország támadó hadműveleteinek megfékezéséhez adott segítségnyújtás nem az?

 

És akkor még mindig szó sincs arról, hogy magyar katonák vagy magyar fegyverek menjenek Ukrajnába – hiszen a NATO nem avatkozik be közvetlenül, ezt, ha máshonnan nem, Biden elnök keddi beszédéből tudhatjuk.

 

 

Szóval, összességében, az Orbán-rezsim maradt, ami volt, és vele megmaradt a távolságtartás az európai együttműködéstől és a lehetséges legnagyobb közelség is megmaradt Putyinhoz. Csak éppen e politika közege változott meg drámaian, s ezért látszik úgy, mintha Orbán másmilyenné vált volna.

 

Az azonban igazi belpolitikai kihívás, amikor a béke biztosítékaként tünteti fel önmagát, mivel a biztonságérzet erős és teljesen jogos elvárás a magyar állampolgárok részéről. Csakhogy Magyarország éppen azért függ a kelleténél jobban Oroszországtól, mert Orbán hozzá kötött bennünket. Ennek a kimondásával nem a politikai küzdelem logikájának, hanem az igazságnak tartozunk.