– A Magyar Politikatudományi Társaság első vándorgyűlését 1995-ben Szegeden rendezte, ezért fogalmazhatok úgy, hogy a rendezvény hazaérkezett – fogalmazott Görög Márta, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Állam- és Jogtudományi Karának dékánja csütörtökön délelőtt a kar épületének aulájában a vándorgyűlés megnyitóján.

A kari vezető ezzel összefüggésben megemlítette, hogy az SZTE és ezen belül a jogi kar most negyedik alkalommal házigazdája a rendezvénynek, amit azonban első alkalommal rendeznek a kar épületében. Frappáns és lényegre törő beszédében az egyetem korábbi legendás politológia oktatójának, Bibó Istvánnak az 1946 szeptemberében elmondott a professzori székfoglalójából idézett, amiben elhangzott: a társadalomtudósnak egyszerre kell óvakodni a dolgok lapos leegyszerűsítésétől és azok felesleges túlbonyolításától.

Ez iránymutatónak is megtette az elkövetkező két napra.

– A mostani vándorgyűlést korábbra terveztük, de a koronavírus-járvány közbeszólt, és közben Európában a válság háborúvá eszkalálódott – mondta el Dobos Gábor, a Magyar Politikatudományi Társaság főtitkára. Ezért is kapta a vándorgyűlés a Politika és politikatudomány a háború árnyékában címet.

A második plenáris előadást a Denveri Egyetem oktatója, Deborah Avant tartotta, aki az Eshetőség és valószínűség között: eredményes kutatás a háború árnyékában címmel beszélt. A Denveri Egyetemen folyó nemzetközi tanulmányok oktatása azért is figyelemre méltó, mert itt tanított a korábbi amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright apja, a cseh emigráns tudós, Josef Korbel. Az ő egyik leghíresebb tanítványa volt az a Condoleezza Rice volt, aki két elnöki cikluson át volt George W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadója.

A politológus vándorgyűlés résztvevőit angol nyelven köszöntötte Szabó Gábor, a SZTE-t működtető alapítvány kuratóriumának elnöke.

Régi szabályokat kell új körülmények között alkalmazni – kezdte előadását Csapó Zsuzsanna, a pécsi egyetem oktatója a Változó hatalmi eszközök az átalakuló nemzetközi rendszerben elnevezésű szekció nyitóelőadásán.

Az 1907-es Hágai Egyezmény értelmében semleges államok nem szállíthatnak fegyvert hadban álló feleknek, még annak sem, amelyiket az agresszió érte. Igaz, ezzel szemben az ENSZ 1945-ben született Alapokmánya az országok konfliktusai esetén kimondja az erőszak tilalmát. Ezt Oroszország megszegte, ez pedig lehetővé teszi a nem hadviselő országok számára, hogy fegyvert szállíthassanak a megtámadott államnak. Ezt támasztja alá, hogy Oroszország az elmúlt közel másfél évben nem tiltakozott a semlegességi normák megsértése miatt, noha tucatnyi ország szállított és szállít fegyvereket Ukrajnának.

A közel-keleti hatalmi egyensúly sem maradt érintetlen az orosz–ukrán háború nyomán, noha az ott lezajló változások csak áttételesen kapcsolhatók az Európa keleti felén zajló háborúhoz – jelezte Csepregi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem PhD-hallgatója előadásában.

Hogyan reagált Törökország a megváltozott világrendre? – tette fel a kérdést Lechner Zoltán, pécsi egyetemi oktatója. Törökország a korábbiaknál komolyabb szerepet kíván elfoglalni a világpolitikában. Az elmúlt években fokozatosan erősítette kapcsolatait Kínával és Oroszországgal, a kitört orosz–ukrán háború kapcsán pedig egyensúlyozó politikát folytat. NATO-tagsága ellenére jelentős mennyiségű orosz haditechnikát vásárolt, kiváltva ezzel az Egyesült Államok rosszallását. Közel kétszeresére nőtt az orosz–török kereskedelmi forgalom, ugyanakkor Ankara az Ukrajnával kapcsolatos gabonaegyezmény tető alá hozásában is komoly szerepet vállalt – hangzott el.

Japán nemzetbiztonsági ügyekben új utakat keres, és a közeljövőben tagja lehet az öt angolszász állam – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Ausztrália és Kanada – alkotta Öt Szemnek (Five Eyes), a világ legnagyobb lehallgató-rendszerének. A csatlakozás folyamatát felgyorsítja a most zajló orosz–ukrán háború, és az a tény is, hogy Ázsiának ebben a térségben Japán a legfőbb szövetséges az Egyesült Államoknak.

Üdítőn érdekes előadást hangzott el Pintér Tibortól, a szegedi jogi kar PhD-hallgatójától arról a világhatalmi játszmáról, amelynek helyszíne Mozambik északi részén található Cabo Delgado. Óriási mennyiségű földgázt, grafitot és drágakövet találtak az afrikai országhoz tartozó területen, és ezzel nagyhatalmi „játszótér” jött létre Kelet-Afrikában.

Montenegró példája mutatja, hogyan lesz egy állam Oroszország testvéréből annak mostohatestvére – szólt előadásában a tanulságos történtről Teszáry Miklós, az ELTE PhD-hallgatója. A Moszkvával korábban szoros viszonyt ápoló balkáni ország időközben NATO-tag lett, ami külpolitikai és katonai értelemben nagyon jelentős fordulat volt, és amelyet Oroszország akkor sem tudott megakadályozni, ha durván, egy puccskísérlettel beavatkozott Montenegró életébe.

Válságok korábban is jellemezték a V4-hez tartozó országok egymáshoz fűződő viszonyát, ám tény, hogy az elmúlt nyolc évben a migrációs kihívás, a Krím-félsziget annektálása, majd az orosz–ukrán háború kitörése törésvonalak sokaságát rajzolta fel a Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország együttműködésnek térképére – hangzott és a Visegrád tündöklése és bukása című előadásban Arató Krisztináról és Koller Boglárkától.

Az előadók az idő rövidsége miatt leginkább azokat a Magyarországnak címzett lengyel kritikákat említették, amelyeket az orosz–ukrán háború kapcsán a Moszkvabarát magatartás miatt Budapest kapott.

A legfigyelemreméltóbb azonban az a megállapításuk volt, hogy lengyelek országuk teljes újrapozicionálására készülnek az EU-ban. Terveik szerint ők lennének az unió harmadik hatalma Németország és Franciaország mellett, és alkotnák a Weimari Hármakat. Az elképzelés korántsem olyan légből kapott, amilyennek első hallásra tűnik. Nagy-Britannia EU-ból való kiválása, Lengyelország területi nagysága, erősödő gazdasági pozíciója, és a most zajló háború miatt felértékelődő geopolitikai helyzete akár reális forgatókönyvé teheti, hogy létrejöjjön az említett európai politikai háromszög.

Ehhez mérten Lengyelország V4-es tagállamok között elfoglalt helye kevésbé tűnik lényeges ügynek Varsónak az elkövetkező években.