A gazdasági válság mindenkinek feladja a leckét, amelynek mindannyian elszenvedői is vagyunk

Mi történik ezekben a hónapokban a magyar és a világgazdaságban? – alapvetően erre a kérdésre kerestük a választ Pelle Anitával, az SZTE GTK docensével, a világgazdaság kutatójával és oktatójával, közben sokat megtudtunk az inflációról, a gazdaság növekedésének esélyeiről és természetéről.
Bod Péter

2021. december 17. 17:19

A
gazdasági válság mindenkinek feladja a leckét, amelynek
mindannyian elszenvedői is vagyunk

– Vágtat az infláció, amire régen volt példa Magyarországon. Ennek okai mennyiben kereshetőek a hazai és mennyiben a világgazdaság állapotában és folyamataiban?

 

– A kétszámjegyű inflációt nevezzük vágtatónak, így a mostani még nem az, de tény, hogy nagyon felgyorsult. Hónapról hónapra magasabb. Így van ez szerte a világban. Németországban például a novemberi infláció 1952 óta a legmagasabb volt. Nem egyedi jelenség, amit Magyarországon tapasztalunk. Mindennek oka a koronavírus-járvány. Lezártak mindent. A fogyasztás befagyott, a megtakarítások rekordméretűre nőttek. A járvány múltával mindenki vásárolni akart, a fogyasztók és a cégek egyaránt. Ehhez jött még néhány tényező, köztük az egyik legfontosabb, az energiaárak egekbe szökése. Különösen a gázé, különösen Európában, és különösen ez év novembere környékén. Az ellátási láncok világszerte a koronavírus-járvány alatt megtörtek, a tengeri szállítás költsége többszörösére drágult. Hirtelen szeretett volna mindenki mindent beszerezni a termelés újraindításához, így szűk kínálati keretmetszet alakult ki, ami szintén felvitte az árakat. Ipari alapanyagok hiányoztak és hiányoznak, a chipek különösen.

 

– Milyen belső okai lehetnek a magyarországi inflációnak?

 

– A forint gyengülése alapvetően. Jellemző, hogy az euró árfolyama már elérte a 370 forintot. Mellette a jegybank már nem képes erősíteni a forintot. Nagyon későn léptek a kamatemeléssel, csak most kezdtek drágulni a hitelek. Igaz, más országok jegybankjai is hasonlóan viselkedtek, egy-két kivétellel. Idehaza egészen ijesztő az élelmiszer-áremelkedés. A szakértők ennek kapcsán a béremelkedésre, a munkaerőhiányra és az energia-áremelkedésre hivatkoznak, mint lehetséges magyarázatra.

 

– Elképesztő a kormányzati költekezés. A tervezett költségvetési hiányt sokszorosan túllépte az ország. Látványberuházások sokasága épül(t), amelyek gazdasági hatása nem érzékelhető. A hiány eléri a GDP nyolc százalékát, csak a novemberi hiány 1000 milliárd forint. Meddig folytatható ez a kormányzati politika?

 

– Ez már nem volna folytatható. Vissza kell utalnom, hogy a megelőző időszak pénzügyi és államháztartási környezetében ez a költekezés működött. Ez kiegészült a harmadik hullám utáni nagyon gyors növekedéssel. Ne felejtsük el, hogy a gazdasági növekedés önmagában is hajtja az inflációt. A kormány kutyaszorítóba került. Akkor kellene nadrágszíjat húzni, amikor jön az országgyűlési választás. Politikailag öngyilkosságnak látszik ilyenkor leállítani a beígért pénzköltést. Pedig gazdasági értelemben ez volna az észszerű. Az Európa Bizottság még mindig nem állította vissza a szigorú fiskális felügyeletet, amit a koronavírus-járvány miatt függesztett fel 2020 márciusában. Ilyen értelemben nincs olyan fenyegetés a kormányon, mint volt 2010-ben volt.

 

– Ez jelenti azt, hogy az államháztartási hiány nem haladhatja meg a három százalékot?

 

– Így van, és az államadósság a GDP hatvan százalékát. Ezt elengedték, ez most nem érvényes. Minden országot saját fegyelmezettségére és belátására bíztak. A látványberuházásokra elköltött pénzek valóban nem segítik a gazdaság talpra állását.

 

– Milyen irányba tart a magyar gazdaság? Amit a felszínen látni, csupa olyan intézkedés, amely fogyasztásnövekedést generált, vagyis pörgeti az inflációt. Emelkedik a minimálbér, jönnek a nagyarányú szja visszafizetések, utalják a 13. havi nyugdíjat, a nyugdíjprémiumot már kifizették, a rendvédelemben dolgozók egyszeri jelentős összeghez jutnak. Ezt kell tenni ebben a helyzetben vagy valami mást?

 

– Nehéz kérdés. Ha sorba rakjuk az EU-tagállamok lakosságának egy főre jutó elkölthető jövedelmét, akkor Magyarország ennek a sornak nagyon a vége felé található. Ezért sokan érezhetik jogosnak, hogy emelni kellene a hazai béreket. Ha a nem állami tulajdonú cégeket vesszük alapul, látni kell, hogy nagy rajtuk a bérnyomás. Munkaerőpiaci okokból, az emlegetett kormányzati intézkedések és demográfiai okok miatt egyaránt. Ha ők bért emelnek, az áremelkedéshez vezet. A több bérből több elkölthető jövedelem származik, így nő a kereslet. Ebből alakul ki az ár-bérspirál, amiből kontrollálhatatlan folyamat is keletkezhet. Vagyis hiába emelik a béreket, a többletet elviszik a megemelkedett árak.

 

– Ebben a helyzetben lehet úgy fogalmazni, hogy a bejelentett bér- és nyugdíjemelések felét-kétharmadát megeszi az infláció?

 

– Ha tartósan fennmarad az infláció, és éves szinten 5–7 százalékos lesz, akkor a visszaosztásnál az látszik, hogy a bejelentett béremelések ennél nem sokkal magasabbak. Igen, megeszik. Egy kisnyugdíjast az érdekli, hogy a kenyér, a liszt, a vaj, a hús, az étolaj ára hogyan változik. Erre a vásárlói kosárra tényleg igaz lehet, hogy tíz százaléknál is jobban drágul.

 

– A kormány azzal dicsekszik, hogy a gazdaság helyreállítása idehaza volt az egyik leggyorsabb Európában. Ugyanakkor a Magyar Nemzet Bank friss jelentésében jövőre 4,7–5,1 százalékos éves átlagos inflációra számít, amit három hónapja még 3,4–3,8 százalékra taksált. Mellette a jegybank lefelé módosította a gazdasági növekedés mértékét is. Szeptemberben 6,5–7 százalékra várták, majd helyett 6,3–6,5 százalékra módosították az éves átlagos GDP-növekedést. Mi lehet ezek mögött?

 

– Éppen most dolgoztam fel az Európai Bizottság előrejelzéseit. Idén nyáron ebben már nem 1-2 százalékos infláció szerepelt. Úgy fogalmaztak, hogy a gazdaság eddig tárgyalt folyamatai „inflációs kockázatokat rejtenek magukban”. Nyáron nem látszott, hogy ősszel mi lesz. A jegybanki jelentést olvastam én is, és ijesztőnek találom. Mai tudásunk szerint a gazdaságban most tapasztalható jelenségek 2023-ra múlnak el. Ekkorra állnak úgy a helyükre, ahogy a világjárvány előtt voltak. Az infláció elhúzódásának kockázatát látják ma a szakértők egyértelműnek. A pénzromlás pedig nem fog kedvezően hatni a gazdasági növekedésre. Újfajta válságnak vagyunk a tanúi. Most azzal kell küzdeni, hogy az újraindítás váratlan helyzetet okozott. Tankönyvi tétel, hogy a gazdaság újraindítása inflációt gerjeszt, de azt nem láttuk, hogy ez idáig fog fajulni. Több tényező együttesen vezetett ide.

 

– Az inflációról nem gondolták, hogy ilyen mértékű lesz, és ilyen sokáig fog tartani?

 

– Egyiket sem gondolták, így van. Ez most mindenkinek feladja a leckét, és mindannyian elszenvedői vagyunk ennek a helyzetnek. A munkavállalók, a munkaadók, a kormányok és a jegybankok is. Gazdaságilag nagyon nehéz helyzetbe került a világ.