A Fidesz mély, politikai válságának folytatódásáról – Szűcs Zoltán Gábor jegyzete

A kata eltörlése és a rezsicsökkentés minden bizonnyal jelentős fordulatot jeleznek az elmúlt tizenkét év történetében. Mindkettő ugyanis az Orbán-kormányok szimbolikusan is fontos szakpolitikai vívmánya volt: előbbi az egyszerű, átlátható és megfizethető adózás erős szimbóluma volt, utóbbi pedig a szabad piac populista korrekciójáé.
Szűcs Zoltán Gábor

2022. július 19. 18:27

A Fidesz mély, politikai válságának
folytatódásáról – Szűcs Zoltán Gábor jegyzete

Előbbi, amellett, hogy a gazdaság kifehérítésének eszköze is volt, arra a széleskörű társadalmi igényre is adott egy jól reklámozható választ, hogy az ember ne azért dolgozzon, hogy aztán a kapott pénz felét elvigye az adó. Nyilván nem segített ez azokon, akik alkalmazottak voltak, ennek megfelelően adóztak, és persze nem zárta ki a bújtatott foglalkoztatás lehetőségét sem, de nyilván nincs közpolitikai eszköz, amely képes lenne minden célját tökéletesen elérni, egy szimbólum esetében pedig nyilván még kevésbé várható el, hogy pontosan az legyen, aminek mondják. Ezzel együtt is, a kata egy nagy állami bevételt termelő, jelentős adó volt, és mint ilyen, kár lenne pusztán szimbolikus intézkedésnek tartani vagy az eltörléssel felérő átalakításának hatását szimbolikusnak tartani.

 

Hasonló a helyzet a rezsicsökkentéssel, amelyet sokan a 2014-es választásokat megnyerő kommunikációs csodafegyvernek tartanak, holott valójában nem tett mást, mint, hogy a Fideszt a 2006-os (vereséget érő) választási eredményének megismétléséhez segítette (ami ezúttal viszont kétharmadot ért az ellenzék széttagoltsága miatt). A kormány által bejelentett intézkedések azonban egyértelműen azt jelzik, hogy a rezsicsökkentés vége nemcsak szimbolikusan fog fájni sokaknak, hanem húsbavágóak lesznek a következményei. Ha ez nem jelentős esemény egy kormány életében, akkor ugyan mi az?

 

Más kérdés, hogy mi következik belőle.

Én hajlamos lennék azt gondolni, hogy amit most látunk, az egy évek óta kirajzolódó trend, a Fidesz mély politikai válságának folytatódása, ami ugyan nem tükröződött a választási eredményekben, de hogy miért nem, az egy külön megválaszolandó kérdés, aminek megoldása nem következik abból, hogy van-e ilyen politikai válság vagy nincs. Csakhogy, teheti fel valaki joggal a kérdést, miféle politikai válság az, aminek nincsenek látható következményei? Ráadásul, mi hasznunk van abból, ha a Fidesz előtt álló kihívásokat politikai válságnak nevezzük? Nem önáltatás ez? Nem önmagunk becsapása, félrevezetése, a politikai feladatok félreértése?

 

Kezdjük azzal a kérdéssel, hogy milyen értelemben válság ez.

Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Én politikai válságnak tekintem azt, amikor olyan jelentős esemény történik, ami a politizálás korábbi kereteinek megváltoztatását teszi szükségessé. A covid ilyen értelemben válság volt, ilyen értelemben válság volt

  • az Európai Néppárt és a Fidesz viszonyának megromlása,
  • az ukrajnai orosz agresszió is válság volt,
  • de válság volt Simicska Lajos szakítása is a miniszterelnökkel,
  • a menekültek tömeges beáramlása is az országba annak idején,
  • a netadós tüntetések is.

 

A válság nem vezet szükségképpen összeomláshoz és nem is feltétlenül jelenti, hogy a válság kezelésére kényszerülő politikai erő jelentős veszteségekkel fogja tudni csak túlélni a válságot. Csak annyi történik, hogy a megszokott repertoár, a megszokott keretek már nem alkalmasak a helyzet kezelésére. A business-as-usual nem működik. Ez egyúttal egészen biztosan megtorpanást, bizonytalankodást, újratervezést is fog jelenteni, és az is biztos, hogy a folyamatnak meglesznek a maga politikai költségei. Mikor annak idején az első ciklusban az Alkotmánybírósággal összekülönbözött a kormányzat, azt a frakció sem nézte jó szemmel és kellett hozzá szerencse is, hogy végül úgy érezzék, megúszták. Amikor a Fidesz elkezdett konfrontálódni az EU-val, sokáig úgy tűnt, bármit megtehet, de azért ma már látjuk, hogy ezekre a konfrontációkra ráment az a néppárti tagság és az is világos, hogy ma már az EU-s forrásokhoz való hozzáférés is megnehezült. A simicskás szakítás egy létező médiabirodalom széteséséhez, sok régi megbízható ember lojalitásának elvesztéséhez vezetett, és bár a Fidesz ezt is túlélte, az akkori szakítás nélkül nem lennének mérsékelt jobboldali médiatermékek a piacon, amelyek szükségből és nagyon szűkös anyagi erőforrásaikra támaszkodva, de megtanultak megélni a piacról. Szó sincs tehát arról, hogy az, hogy a Fidesz túléli ezeket a válságokat, azt is jelentené, hogy ne lenne meg az ára annak, hogy megteszi.

 

Ilyen értelemben gondolom ezt a mostani helyzetet politikai válságnak.

  • Kizárt, hogy a katázás lehetőségétől elesők ne lennének nagyon dühösek a kormányra (egy részük nyilván ellenzéki, egy részük nem, de biztosan senki sem fog örülni).
  • Kizárt az is, hogy a rezsicsökkentés ne fájna az érintettek tömegeinek.

 

Ebből következően pedig a kormánynak egyszerre kell szembenéznie két szimbolikusan fontos közpolitikai vívmány elvesztésének következményeivel és emberek százezreinek dühével. Lehet, hogy ez a düh, a félelem, a csalódottság nem fog átfordulni semmilyen politikai programba. Lehet, nem fognak tömegesen elpártolni a kormánypártoktól a választók. Meglehet, nem jelennek meg új szavazók tömegesen az ellenzéki pártoknál. Meglehet, nem lesznek százezres tüntetések, nem fog senki szép hosszú beszédeket mondani. Az is lehet, a kormány stabilitását nem fogja aláásni az elégedetlenség. Elvégre a közel ötvenezer covid-halottnak sem lett ilyen értelemben következménye. A covid-válság gazdasági következményeinek kezelése sem bontotta le a kétharmadot. De ahogy valójában a covid-válság is túlterhelte az egészségügyet, kivéreztette az önkormányzatokat, stressztesztnek vetette alá az egész társadalmat és egész gazdasági ágazatokat, úgy ennek a mostani helyzetnek is ára lesz, amit a kormány kénytelen lesz így vagy úgy megfizetni.

 

Őszinte kíváncsisággal figyelem majd, hogy pontosan hogyan is fog ez az egész alakulni. Kíváncsiságom annál őszintébb, mivel 2020–21-gyel ellentétben most nincs bennem harag amiatt, hogy a válságkezelésnek esetleg nem lesz következménye. Április 3. előtt az a naiv meggyőződés vezetett, hogy lelkem mélyén azt gondoltam, nem lenne igazságos, ha ilyen négy év után a Fidesz nem veszti el a kétharmadát. De mivel a magyar társadalom túlnyomó többsége április 3-án nagyon erős megerősítést adott a 2018 és 2022 közötti kormánypolitikára és nagyon erős felhatalmazást adott a következő négy évre, holott az összes releváns információ rendelkezésre állt (a legnagyobb jóindulattal is: legalább a fővárosban és a megyei jogú városokban így volt, mégis, ott is remekül szerepelt a Fidesz), most már nem gondolom, hogy a kata eltörlése vagy a rezsicsökkentés visszavonása szükségképpen nagyobb kognitív disszonanciát kellene, hogy teremtsen a magyar társadalom tagjaiban, mint a covid. Vagyis nem gondolom, hogy szükségképpen nagyobb fenyegetést jelentene ez a két intézkedés a politikai stabilitásra mint a covid jelentett. Ettől még van politikai válság és persze bármi megtörténhet, csak az április 3. előtti haragot nem érzem már, hogy nem ezt érdemelnénk. Mit ne is érdemelnénk meg azon, amit a szavazók abszolút többsége választott?

 

Ezért sem gondolom, hogy illúzió, félreértés, önbecsapás lenne ezt a mostani helyzetet politikai válságnak tartani. Még azt se tagadnám meg tőle, hogy mély politikai válság, tekintve, hogy milyen jelentős szimbolikus intézkedésekről van szó és milyen sokakat fog érinteni.

 

Az ellenzék előtt nyilván lehetőségek fognak megnyílni, biztosan lesznek kisebb-nagyobb tiltakozások is, biztosan fel fognak tűnni új politikai szereplők is. Amit egyelőre nem látok, az alapvetően két dolog:

  • az egyik, hogy létezne olyan koherens ellenzéki ajánlat (bárkinek a részéről), amiből a kata és a rezsicsökkentés eltörlésének kritikája (egy „naugye”) logikusan következne és amire bátran lehetne hivatkoznia bárkinek alternatívaként. Nem programokról, nem nagy szavakról, nem ügyes politikai kommunikációs fogásokról beszélek, hanem arról, hogy egy ilyen helyzetben, ha az ember mérges a Fideszre, akkor önkéntelenül is eszébe jusson komolyan vehető politikai alternatívaként valamelyik politikai erő vagy azért, mert ők mindig is mondták, hogy ez rossz ötlet vagy azért, mert az ember emiatt egy kicsit máris kevésbé haragszik rájuk mint a Fideszre.
  • A másik, hogy az eddigi társadalmi reakciók forgatókönyve unalmasan követi az eddig kialakult, meglehetősen ritualizált (unalmas) és nem hatékony forgatókönyveket csak éppen viszonylag erőtlennek tűnik a legfontosabb tiltakozásokhoz képest. Ki tudja, talán ez hamarosan meg fog változni, talán éppen azért, mert sok más üggyel ellentétben, ez nem most fog igazán nagyon fájni, hanem majd hónapok múlva, de simán lehet, hogy nem fog változni semmi.

 

Ez utóbbi, legyünk őszinték, teljes mértékben benne van a jelenlegi helyzetben is. Akárhogy is, annyit szerintem bátran elismerhetünk minden kockázat nélkül, hogy azért ez az egész így is egy nagy és jelentős belpolitikai fordulat. Hogy mi lesz belőle, meg majd úgyis kiderül.

Címlapon

mutasd mind