A felkiáltójel – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. október 12. 16:14

A felkiáltójel – Sinkovics Gábor
jegyzete

„Bevettünk minden dumát,

viseljük a dögcédulát,

szavainkat elcseréltük,

morzsáinkat feléltük...”

 

(részlet a Dáridó című műsorból...)

 

Olyan nektek ez a mostani helyzet, fiúk, mint egy hatalmas adag szilvás gombóc.

Valahogy tálalnotok kellene. Aztán amikor belekóstoltok, és már a tizenkilencedik pufók tésztát gyömöszölitek magatokba, az megakad a torkotokon. Fuldokoltok tőle, és se kiköpni, se lenyelni nem tudjátok. Ilyenkor kellene jó erősen hátba verni benneteket, fiúk. De úgy isten igazából. Megérdemelnétek. Mert amit véghezvittetek tájékoztatás, tudósítás, hírközlés, véleményformálás címszó alatt, az mindennek az alja volt.

 

Nehéz lecke ez, tudom.

Fiatalokat, gyönyörű lányokat, kipirosodott arcú fiúkat kellene most földbe döngölnötök. Mindenféle jelzővel ellátnotok. Ellenszenvessé tennetek, és velük kapcsolatban már abszurd elsütni a korábbi paneleket. Rájuk aztán nem illik, hogy Soros Gyuri bá’ pénzeli őket, hogy komcsi, meg libsi, meg a jó ég tudja micsodák.

 

Gyerekek.

 

Gondolkodó, lelkes, bátor gyerekek.

 

Nem olyanok, mint mi voltunk egykoron. Mert mi csak a játszótér öreg tölgyfáinak a takarásában röhögtük ki Kádárt, a süket dumájáért, a krumplileveséért, a furcsa beszédstílusáért. Röhögtünk kínosan, miközben semmit nem értettünk a körülöttünk lévő világból. Nem értettük, hogy miért állomásoznak itt ideiglenesen szovjet katonák, és hogy apáink, nagyapáink miért köpnek egy nagyot, ha ruszkikat mutatnak a televízióban. Futballmeccsen ellenfélként. Elvoltunk a félhomályos világunkban, a történelemkönyvek hamis meséivel, és egyébként sem érdekelt, hogy mi van a Közel-Keleten, Észak-Írországban, vagy az Óperenciás tengerentúlon. Julcsi érdekelt, meg Marcsi. Meg a rajtuk gyönyörűen feszülő Levis-farmer, a piros címkés, és persze a futball, a kettős meccsek a Népstadionban. Hogy akkor Váradi Béluska, szegény Törő, vagy Ebedli Zoli a legnagyobb király. És énekeltük a The Rubettes negédes slágerét, a Sugar baby love-ot, a Kevert nevű borzalmas italtól megmámorosodva, miközben tudtuk, hogy mindig is a Led Zeppelin marad a világ legjobb zenekara.

 

Tátott szájú hülyegyerekek voltunk.

A világra rácsodálkozó, álmodozó, hülyegyerekek.

 

De akik most ott vonulnak a pesti flaszteren, már egészen más startot vettek az élet ösvényén. Az információáradat, amely akarva akaratlanul rájuk zúdul talán sétabotként segíti a járásukat, támaszkodhatnak rá, és kimazsolázhatják, hogy mi igaz, és mi nem. Itthon belegabalyodik az ember fia, bele bizony. Ha a köztévét nézi és hallgatja, akkor Voltaire barátunk jut eszébe, hiszen ez itt a Kárpát-medencében a létező világok legjobbika. Még a válság, az egyre nagyobb szegénység és a fokozódó kilátástalanság közepette is. Mert a párt majd megvéd minket. Megvéd és megetet, ha éhesek vagyunk. Csak tartsunk össze, szavazzunk rájuk. Cserében ők atyánk helyett is atyánkként nevelnek. De ha arra az egy szem RTL Klubra kapcsol valaki, a Híradó tíz perces politikai részéből már egészen másfajta világot kap. Sötétet, komorat, gondokkal, fájdalmakkal, dühvel telit.

 

És ott vagytok ti is, fiúk.

 

Ti, akik nyomjátok évek óta a propagandát, állami csecset szopva, állam bácsi pénzén, vagyis a mi pénzünkön élősködve. Köptök, sőt hánytok folyamatosan, gyűlöletet magatokból és ha az ember valamiért valamikor megutálta ezt az álszent, korrupt rendszert, akkor arról ti tehettek a legjobban. Még a vezéreteknél is jobban. Fel vagytok háborodva, hogy az elmúlt időszak legnagyobb tüntetésén valaki kurva anyátok feliratú táblával sétált végig, kikéritek magatoknak. És talán még a tanárokat, akik miatt épp utcára mentek a gyerekek, teszitek felelőssé a trágár szavakért. Miket írogattok ti, fiúk? Miket ír a főideológusotok, Zsolti, aki gyakorlatilag minden második vagy harmadik cikkében elküld a kurva anyjába valakit. Lehet, hogy épp tőle tanulták.

 

Zsoltitól, a mélymagyartól, az ókereszténytől, a nemzet igaz fiától. Mindenki menjen a kurva anyjába! Ezt üzeni Zsolti a haza ellenségeinek.

 

De a haza nemcsak a tiétek, fiúk. Nem csak a kormányotoké. Hiába tesztek úgy, hogy a „nép” mögöttetek van. Nincs. Írhattok bármit, bármelyik propagandaoldalatokon, szellemes, cinikus kommentárt, szerző nélküli „tájékoztatást” – az ország fele ellenetek van.

 

Az ország fele a vezéretek és az ő pártja ellen van.

 

Nehéz fogást találni a dühöngő ifjúságon.

Itt már az sem segít, ha „néhány narkós fiatal keltett botrányt az utcán” címmel adjátok el a sztorit, negyvenezer csillogó szemű gyerek és elkeseredett tanár ott az utcán, az már nem egy libsi dzsembori.

 

Fűvel – fával.

 

Mit kezdtek most ezzel a helyzettel fiúk? Mert a tüntetéssorozat folytatódik, itt már nincs megállás, és nem Gyurcsány diktálja a tempót hátulról, de még csak nem is a lendületes felesége. Itt már nem lehet komcsiznotok – a munkásőrök a ti békemeneteteken ballagnak, a nyugdíjas hadosztállyal együtt, nem pedig a fiatalok tiltakozásán.

 

Bele lehet rúgni a tanárokba is. Ahogy a tankerület ilyen-olyan vezetői megtették. Itt van például ez a Bea asszony, az ország második leghíresebb Bea asszonya. Az első ugye a hősi halálra készülő Fidesz-közkatonává avanzsált Győzike bájos neje. De ez a másik Bea asszony is jön fel a népszerűségi listán, nem elég, hogy kirúgott néhány tanárt, mondván, kussoljatok már el végre, még van ez a plágium-gyanú is. Hülye világ ez, fiúk. Az ember nem találja benne a helyét. Ti sem – mi sem., Mi, akik kiszolgáltatva kénynek, kedvnek, hangulatnak várjuk, hogy pártunk és népünk mit kezd a ránk zuhanó világgal. De amíg mi csak rémüldözünk, a postaládába bedobott számláktól, az élelmiszeráraktól, az egyre bizonytalanabb jövőképtől, addig gyönyörű gyerekek kimennek az utcára, és megküzdenek, megharcolnak a maguk igazáért.

 

 

A saját jövőjükért.

Példaképeket kellene eléjük állítanotok fiúk, akkor lennétek igazán hitelesek. De nincs példakép. Nincs akit megrajzolhatnátok. Győzike, Pataki Attila, Tóth Gabi, Fásy Ádám ott a békemenet első sorában – tőlük tanuljanak? Vagy a kurvaanyázós Zsoltitól? Kitől, vagy mitől lesznek hazafias, nemzeti gondolkodású ifjak, hogyan várjátok el tőlük, hogy a ti pártotokat támogassák – ha az a párt semmibe veszi a kisembert, egészségügyi dolgozót, közalkalmazottat, pedagógust.

 

Csodálkoztok a dühön, a gyűlöleten, a kurvaanyátok táblán?

 

Csodálkoztok, hogy a felkiáltójel már nem egyszerű írásjel.

 

Sokkal több annál. Szimbólum, a ne hagyd magad eltaposni és állj ki az igazadért szimbóluma. És miközben ti fiúk gyártjátok a köztévével az élen a kamu híreiteket, elhallgatjátok, hogy forrong az utca, az ifjúság, addig fő az újabb adag szilvás gombóc.

 

Ízlelgessétek.

 

De a tizenkilencediknél legyetek óvatosak.

Címlapon

mutasd mind

Vélemények

mutasd mind