A döghúst késsel és villával is meg lehet enni – Bak Róbert ajánlja Karina Sainz Borgo Megy le a nap Caracasban című regényét

Karina Sainz Borgo rövidke kötete az emberi kiállás egy nagyon is hihető és átérezhető dokumentuma.
Bak Róbert

2021. december 04. 10:35

A döghúst késsel és villával is meg lehet enni – Bak Róbert ajánlja Karina Sainz Borgo Megy le a nap Caracasban című regényét

Bár a közhiedelemmel ellentétben mennyiségi szempontból nagyon is jól áll a hazai műfordítás helyzete (hogy mást ne is hozzak fel példának: Magyarországon sokszorosa az idegen nyelvből fordított szépirodalmi kötetek aránya az angolszász országokhoz képest), de ezzel együtt is igaz, hogy így is alig-alig jut el hozzánk a kortárs latin-amerikai irodalom, és egy-egy közelmúltban elhunyt (Roberto Bolaño vagy Ricardo Piglia), vagy szerencsére még nagyon is aktív (Juan Gabriel Vásquez vagy Samantha Schweblin) szerzőn kívül szinte senki nem került be a hazai köztudatba. 

 

Ennek fényében nem is lehet túl meglepő, hogy a venezuelai születésű, ám évek óta Spanyolországban élő, és eddig főleg a tényirodalom terén tevékenykedő Karina Sainz Borgo első regénye, a Megy le a nap Caracasban is egy olyan alkotás, amiről a nagy átlag nem is hallhatott korábban (bevallom, én sem), és amit nagyon is érdemes minél szélesebb körökben megismerni.

 

„Azzal a biztos tudattal tettem le a telefont, hogy elkezdett összeomlani a világ, amit addig ismertem.”

 

Az erősen önéletrajzi ihletettségű Megy le a nap… az egykor dúsgazdag, és nem csak a környékbeli, de sokáig sok európai ország által is irigyelt Venezuela összeomlásának és polgárháborúba sodródásának napjaiba repít vissza minket,

 

egy olyan időszakba, ami az elbeszélőnknek, Adelaidának nem csak a háborús helyzet miatt nehéz, hanem amiatt is, mert éppen ekkor vesztette le az édesanyját is, aki az egész világot jelentette a harmincas éveiben járó, egyedülálló értelmiségi nőnek.

 

 

Maga a történet két szálon fut előttünk. Az egyikben az utcai harcokkal, zavargásokkal, gyilkosságokkal terhelt jelen, a másikban Adelaida gyermek- és fiatalkora tárul elénk, melyben szép lassan, lépésről lépésre bomlik ki előttünk az anyjával, rokonaival, barátaival, valamint egyetlen, kegyetlen halált halt szerelmével megélt korábbi élete. Ezek az egymást váltó rövid, általában két-három oldalas fejezetek kimondottan pörgőssé, magával ragadóvá és gyorsan olvashatóvá teszik Sainz Borgo könyvét.

 

Abból a szempontból viszont érezhető, hogy a Megy le a nap… első regény, hogy a fókuszpontok érezhetően el-elcsúsznak a szövegben, illetve még ilyen rövid terjedelem mellett is megfigyelhető némi túlírtság, de az elbeszélő és az édesanyja között ábrázolt kapcsolat érzékenysége, a számunkra meglehetősen egzotikus és különös világ furcsasága, valamint a polgárháború eseményeinek szűk, egyéni nézőpontból való leírása mindenképpen értékessé, olvasásra érdemessé teszik az írónő részben személyes történetéből születő regényt. 

 

„Jóllehet a körülmények hiénává változtattak, jogom volt hozzá, hogy ne úgy viselkedjek. A döghúst késsel és villával is meg lehet enni.” 

 

Karina Sainz Borgo rövidke kötete az emberi kiállás egy nagyon is hihető és átérezhető dokumentuma egy korábban virágzó és jobb sorsra érdemes dél-amerikai ország hiperinflációval, a kormány által támogatott fegyveres utcai bandákkal és az újraéledő boszorkánykultusszal megvert poklából, és bár közel sem tökéletes alkotás, mégis széles körben tudom ajánlani ezt az olvasmányos, magával ragadó és az érzelmeket is megmozgatni képes kisregényt. 

 

Remélem több latin-amerikai kortárs előtt is megnyithatja a kaput a venezuelai szerző esetleges sikere.