A csavar mordul egyet – Lakner Zoltán jegyzete

Lemondani sem lehet csak úgy az Orbán-kormányban, a miniszterelnök katonai alakzatként kezeli az őt szolgáló gépezetet. Aki egyszer csavar lesz, csak a főnök szerelheti ki belőle.
Lakner Zoltán

2022. november 10. 11:03

A csavar mordul egyet – Lakner Zoltán
jegyzete

„A kormány tagjairól a miniszterelnök dönt, amennyiben a kormány szerkezetében változás történik, arról a nyilvánosságot tájékoztatni fogjuk”, adta közre a Miniszterelnökség szerdán, a Palkovics László lemondásával kapcsolatos hírekre reagálva. Márpedig a miniszterelnöknek most éppen fontosabb dolga van – ha nem is a Maldív-szigetekre repült néhány órára, mint a külügyminiszter –, halaszthatatlan közfeladatként Üzbegisztánba repült a Türk Tanács aktuális ülésére.

 

Az érvelés közjogilag annyiból van rendben, hogy a kormány összetételéről valóban a miniszterelnök dönt, úgymond a miniszterelnöknek van kormánya, ez azonban nem vonatkozik a miniszterek saját akaratból történő távozására. Legutóbb a néhány héttel ezelőtti brit kormányválság idején látszott, hogy ott a miniszterek – habár nyilván ők is szeretik a hatalmat és a pozíciót – nem félnek lemondani, ha annak látják politikai előnyét. Ők ugyanis politikusok, választott képviselők, önálló akarattal, saját ambíciókkal.

 

Magyar viszonyok között viszont már az is szokatlannak számít, hogy Palkovics lemond, merthogy az erre vonatkozó sajtóértesülések teljesen egyértelműek. A miniszterelnökségi közlemény sem cáfolat, inkább uralkodói aktus, hogy hát ilyen komoly dolgokat egyedül a főnök jelenthet be. Palkovics sem fordult a nyilvánossághoz, hogy bejelentse vagy megindokolja, döntését, netán cáfolja, hogy van egyáltalán ügy.

 

Sajtóinformációk szerint Palkovics már formálisan is lemondott Orbán előtt, még mielőtt a miniszterelnök Üzbegisztánba indult volna. Nagyjából kész tervek vannak arra is, hogyan alakul át a kormányszerkezet: lesz egy külön energetikai minisztérium, amit Palkovics idén amúgy is lesoványított tárcájából hasítanak ki. És még mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy energiaválság idején tulajdonképpen egészen logikus dolog külön döntési központot létrehozni a fő krízisterületre, arról is vannak már értesülések, hogy az új tárca élére a NER-klientúra egyik legnagyobb bizniszét – történetesen a gázszállítások területén – bonyolító MET nevű cég egyik vezetője érkezhet.

 

Mivel feltehetően Palkovics helyére is kineveznek majd valakit, aki vállalja a fékezett habzású Technológiai és Ipari Minisztérium elvezetését, így összesen immár hat gazdasági jellegű tagja lesz az ötödik Orbán-kormánynak. Azt is feltételezhetjük, hogy Orbán akkor tesz majd bejelentést a személyi változásokról, amikor már minden üres helyre megvan az embere.

 

Gazdasági válság idején egyébként nem lenne baj, hogy egyre szaporodnak a gazdasági döntéshozók. Csakhogy itt sokkal inkább azt látjuk, hogy a politikai és a „vállalkozói” – vagyonteremtési – vonalról egyaránt beérkező emberek jelennek meg a kabinetben. Azaz, Orbán mindenkit beemel a kormányába, hogy szem előtt legyenek, és hogy akár miniszteri stallummal, tehát államigazgatási jogosítványokkal felvértezve végezhessék tovább eddigi rendszerépítő tevékenységüket.

 

Ebben a kormányszerkezetben, és ez így volt minden 2010 utáni Orbán-kormány esetében, a jogszabályokban rögzített minisztériumi hatáskörök távolról sem gránitszilárdságúak. Éppen az a lényeg, hogy az informális hatáskörök csúszkálnak, a beosztottak a főnök szeme láttára versenyeznek egymással, és aki jól teljesít, hivatalosan is megkaphatja a másik területét. A miniszterelnök felemeli új kedvenceit, letöri a szarvát annak, aki túl magasra jutott és sebezhetetlennek hiszi magát. Eddig azonban talán még senkinek a kezét nem engedte el teljesen, miniszterelnöki megbízotti vagy kormánybiztosi feladatkör mindig akad valahol. Sőt még a kegybe visszaemelés is osztályrészül juthat, mint például a korábban lefokozott Lázár és Navracsics esetében.

 

Palkovics 2018-ban még emelkedő csillag volt, államtitkárból miniszterré nőtt, amit a tudományos élet és a felsőoktatás kicsinálásával szolgált meg, most azonban ideje volt lefokozni. Mi sem jellemzőbb erre az emberre és erre a rendszerre, mint az, hogy Palkovics, az akadémikus, nem az akadémiai kutatóhálózat leszakítása elleni tiltakozásul távozott – ellenkezőleg, azt ő verte keresztül – hanem azért, mert elvettek tőle egy ágazatot.

 

Mivel most a lemondásával kapcsolatban is fegyelmezetten betartja az utasítást, vagyis nem szól róla a nyilvánosság előtt azt megelőzően, hogy Orbán beszélne róla, megőrizte esélyét, hogy rá is érvényes legyen a kádermegmaradás törvénye.

Vélemények

mutasd mind