Telibe talál A bűvös vadász minden lövése: Weber misztikus felnőttmeséjét mutatja be a szegedi operatársulat

Weber operájának ősbemutatóját 1821. június 18-án a berlini Königliches Schauspielhausban tartották, Magyarországon 1825. március 19-én mutatták be a kolozsvári színházban. Hazai színházakban azóta is csak ritkán kerül színpadra.
Szegeden több mint hatvan éve, 1958 májusában tűzték műsorra, akkor az előadást Abonyi Tivadar rendezte, most Szőcs Artúr vette elő a Szegedi Nemzeti Színház felkérésére.
Kétszáz év telt el Weber operájának bemutatója óta, de a romantikus mestermű ma is az operairodalom egyik kimagasló művének számít, ami teljesen új zeneiséget hozott.
Mitől bűvös A bűvös vadász? Attól, hogy bűvös golyóval lő. Hétből hat talál, a hetedik az ördögé: arra irányítja, akire akarja.
Max a főerdész kedvenc vadásza, lányának vőlegénye, a főerdészi cím örököse. Fél a régi szokás követelte próbalövéstől. Ha elvéti, se lány, se állás. Max a próba közeledtével egyszer sem talál.

Sebezhetővé válik. Elfogadja vadásztársa, Kaspar segítségét: megszerzi a bűvös golyókat. Csak egy ellencsoda menti meg attól, hogy elveszítse mindazt, ami miatt a lelkét kész volt elveszíteni.
Weber Apel és Laun Kísértetkönyvéből választotta ki A bűvös vadász történetét, aminek a kötet tematikájából adódóan tragikus végkifejlete volt. Ezt a librettistával egyetértésben törölték és egy derűs finálét írtak a helyére. A jó győzedelmeskedik a gonosz felett, Agátát nem lövi le a kedvese, szülei nem halnak bele a bánatba, és a szerencsétlen vadász nem tébolyodik meg.
A történet egyszerű, tanulsága könnyen összefoglalható: nem jó üzlet szövetkezni az ördöggel.
Cselekménye a német népi legendákból merít témát, harmóniáit pedig a német népzene ihleti, ami korának hagyományos stílusától teljesen eltér, valami egészen újnak a kezdete az operairodalomban.
Szőcs Artúr értelmezésében A bűvös vadász egy misztikus felnőttmese csábításról, életről, halálról, árulásról és emberi gyarlóságról. Szerzőtársával, a koreográfus Bodor Johannával közösen fejtették fel az opera minden egyes rétegét, hogy végül egy tündérekkel, földön túli lényekkel teli szerethető előadás szülessen, amiben nemcsak az énekesek, de a tánckar és az énekkar is sűrűn főszerepet kap.

A díszletet Slárku Anett tervezte, a három helyszínen játszódó történetet egy forgószínpadra helyezte, stilizált, organikus díszleteit pedig modern LED-fényekkel tette még izgalmasabbá.
A jelmezeket tervező Kovács Andrea igyekezett minél jobban igazodni a díszlet látványvilágához, ezért letisztult, elegáns jelmezeket alkotott, amelyeket a sötét színek uralnak, némi hidegrózsaszínnel kiegészítve.

Az operát hatvannégy év után október 14-én, pénteken este mutatják be ismét a nagyszínházban. A premiert követően novemberben még öt alkalommal láthatják a nézők.
Szereplők
- Ottokar: Szélpál Szilveszter
- Kuno: Réti Attila / Gáspár István
- Agathe: Máthé Beáta / Varga Anna
- Annchen: Kónya Krisztina / Ferenczy Orsolya
- Kaspar: Réti Attila / Szilágyi János
- Max: Tötös Roland
- Remete: Kelemen Dániel
- Kilian: Görbe Norbert
- Koszorúslányok: Bita Boglárka, Szabó Dóra Cintia, Horák Renáta, Rózsa Kitti
- Samiel: Baranyai Krisztián / Bolla Bence / Opavszki Máté
Alkotók
- Díszlettervező: Slárku Anett
- Jelmeztervező: Kovács Andrea
- Dramaturg: Sándor Júlia
- Koreográfus: Bodor Johanna
- Koreográfus asszisztens: László Lívia
- Koreográfiában közreműködött: Fülöp Ádám
- Karigazgató: Flórián Gergely
- Zenei asszisztens: Hermann Szabolcs / Zalánki Rita
- Súgó: Kontz Gábor / Molnár Tünde
- Ügyelő: Pócsik Dániel
- Rendezőasszisztens: Kumbor Alma
- Vezényel: Dinyés Dániel / Hermann Szabolcs
- Rendező: Szőcs Artur
Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, valamint a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara.
(Fotók: Szegedi Nemzeti Színház/Tari Róbert)