A biztonság nem mindig változatlanság – Lakner Zoltán jegyzete

A biztonság az egyik legértékesebb közjószág, amelyet a politikai vezetők biztosíthatnak országuk számára, és egyben ez az egyik legalapvetőbb elvárás, amit az állampolgárok megfogalmaznak vezetőik felé.
Lakner Zoltán

2022. március 20. 10:00

A biztonság nem mindig változatlanság
– Lakner Zoltán jegyzete

Maga a biztonság nem mindig ugyanazt jelenti, a szó jelentésének különböző oldalai kerülnek előtérbe a politikai helyzet, a történelmi körülmények változásával. A demokratikus rendszerváltás óta például biztonsági kérdés volt Magyarországon a szovjet csapatok kivonulása, a délszláv háborútól való távolmaradás, a NATO-csatlakozás, de a biztonság egy másik értelmezése, a hétköznapi megélhetés, a szociális biztonság is döntő jelentőséggel bír a gazdasági válságok, megszorító csomagok által alaposan megrángatott magyar társadalom számára.

 

A biztonság gyakran jelenti azt is, hogy a történelmi viharok közepette megmarad néhány szokásbeli kapaszkodó, a hétköznapokat betájoló ismerős pont, amelyek stabilak a fejük tetejére álló viszonyok közepette is.

 

Máskor azonban éppen hogy változtatni kell ahhoz, hogy megőrizzük biztonságunkat.

 

Talán nem is szorul magyarázatra, miért olyan fontos a biztonságról szólni egy olyan háború idején, amelynek hadműveletei ugyan több száz kilométerre a magyar határtól zajlanak, mégis egy szomszédos, magyarok által is lakott országban. Ebben a helyzetben a háborútól való távolmaradás jelenti itt és most a biztonságot.

 

Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindennek úgy kell folynia tovább, ahogyan eddig.

 

Márpedig a magyar kormány éppen ezt próbálja elhitetni. Nyilvánvalóan szólnak erős érvek amellett, miért ne szállítson Magyarország fegyvereket Ukrajnának, és amellett is, miért ne szállítsanak fegyvereket Magyarországon keresztül.

 

A kormány azonban mindemellett azon van, hogy ugyanúgy üzletelhessen tovább Putyinnal, mint eddig. A gázszállítások természetesen nem helyettesíthetők egyik napról a másikra, de arról azért csak el kellene beszélgetnünk, hogy vajon a másfél évtizedes gázszerződés és a legalább háromszor annyi időre szóló Paks II. beruházás fenntartása valóban a biztonságunkat szolgálja-e.

 

Itt összeér a biztonságpolitikai értelemben vett biztonság a hétköznapok biztonságának kérdésével.

 

Oroszország támadása Ukrajnával szemben azt bizonyította be, hogy tarthatatlan a felfogás, miszerint a birodalom-visszaépítésre törekvő Putyin elnök kordában tartható, ha a nyugati országok sűrűn üzletelnek vele. Putyin ugyanis ezt arra használja, hogy egyetlen termékét, az energiát geopolitikai eszközként használja, azzal visszaélve, vele tétlenségre kárhoztassa a nyugati országokat, amikor ő éppen kiterjeszti az orosz befolyási övezetet. Jelenlegi a nyugati felfogás éppen az ellenkezőjére fordul: csak úgy lehet megállítani Putyint, ha gazdasági károkat okoznak neki.

 

Ettől kezdve a tovább üzletelés, mintha mi sem történt volna, egy olyan politikai irányvonal folytatását jelenti, amely mára elvezetett ahhoz, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Ezzel szemben ma az európai uniós országok éppen arra törekednek, hogy legalább középtávon kiszabaduljanak az orosz gázfüggőségből, hogy az iparvállalatok és a lakosság otthonainak fűtése ne legyen kiszolgáltatva egy agresszív hatalomnak. Az a cél, hogy akár saját rövid távú üzleti veszteségeik árán is erőforrásoktól fosszák meg Oroszországot, hogy az ne csinálhasson a jövőben még egy Ukrajnát.

 

Ma a biztonsághoz változtatni kell. Aki azt akarja folytatni, ami eddig volt, az az Oroszországnak való kiszolgáltatottságot képviseli, holott éppen ez az, amivel szakítanunk kellene.

Címlapon

mutasd mind