Az egyre gyakrabban ismétlődő természeti katasztrófák is arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy a klímaváltozás ténye nem vonható kétségbe. A Természeti veszélyek és a klímaváltozás című, nemzetközi konferencia két napja alatt több szekcióban tárgyalnak a kutatók arról: milyen kihívásokkal kell a közeljövőben szembenéznie az emberiségnek. Egyben szó esik arról is: mit tehetünk a kedvezőtlen hatások mérsékléséért.

A konferencia megnyitóján részt vett és beszédet mondott Talantbek Kushchubekov, Kirgizisztán magyarországi nagykövete. Meghívását éppen az indokolta – tudtuk meg Sipos Györgytől, a szegedi egyetem Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék tanszékvezetőjétől, hogy Prinz Gyula 1906-ban a pesti egyetem tanársegédjeként részt vett egy, a magyarok szervezte közép-ázsiai expedícióban, ami mások mellett a mai Kirgizisztán területének földrajzi feltérképezését szolgálta.

A csütörtökön kezdődött kétnapos szegedi klímakonferencia egyebek mellett külön szekcióban foglalkozik az árvizek és az árvízi modellek kérdéskörével – mondta el a Szeged.hu-nak Sipos György tanszékvezető. A magyar kutatók komoly nemzetközi eredményeket elérve foglalkoznak az aszályok előrejelzésével, ehhez felhasználják a műholdas távérzékelés módszerével gyűjtött adatokat is.

– Porviharok eddig is voltak, és ezután is lesznek – mondta el a konferencia megnyitója után Mezősi Gábor nyugalmazott professzor, utalva a nemrég az M1-es autópályán bekövetkezett tömegszerencsétlenségre. Azzal egészítette ki mindezt, hogy mi magunk lettünk érzékenyebbek az ilyen és másfajta környezeti jelenségekre. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a természeti környezet sérülékenysége is növekszik, így a szélsőséges természeti jelenségek számának növekedése is tényként kezelhető.

– A klímaváltozás hatásai már egy emberöltő alatt megmutatkoznak – hivatkozott saját kutatási eredményeire Rakonczai János nyugalmazott professzor, a szegedi egyetem Természeti Földrajz és Geoinformatikai Tanszékének oktatója. A magyarországi talajvizek kutatását évtizedek óta végző tudós elmondta, hogy ennek mennyisége folyamatosan csökken az Alföldön, ami a mezőgazdasági termelést rendkívül kedvezőtlen módon befolyásolja. A felszíni vízpótlás ezt a problémát képtelen megoldani. Az emelkedő hőmérséklet miatt óriási mennyiségben, több millió köbméteres nagyágrendben elpárolog a vízhiányos területre áramoltatott víz a tárolókból a tavaszi és nyári nagy hőségben.

A gond, hogy a felszíni vízpótlás sokba kerül, és messze nem olyan hatékony eljárás, ahogyan azt az átlagember elgondolná. A vízhiányos területeken a mélyszántásos talajművelésről át kellene térni más talajművelési technikákra – vélekedett Rakonczai János.