94 éves korában elhunyt Csamangó Ferenc, aki még 90 fölött is lefutotta a maratont

A szegedi tájfutó, versenybíró október 28-án halt meg.
Cservenák Zoltán

2021. november 15. 11:30

94 éves korában elhunyt Csamangó
Ferenc, aki még 90 fölött is lefutotta a maratont

Csamangó Ferenc halálára Felföldi Károly írt nekrológot:

 

„Csamangó Ferenc (Csami, Csami bácsi) sporttársunk, a Csongrád megyei tájékozódási futó társadalom, de talán az egész magyar mezőny egyik ikonikus alakja volt. Ízig-vérig sportember volt, nem tudott meglenni sport nélkül. Egy 80 éves korában készült interjúban az alábbi sportágakat sorolta fel, amelyekben kipróbálta magát: asztalitenisz, sakk (versenyre utazáskor rögtön előkerült a vonaton a sakktábla), teke, kerékpár, kajak, evezés, vívás, lovaglás, duatlon, triatlon, atlétika (futás) és a tájékozódási futás.

 

Ez utóbbi sportággal 1969-ben került szorosabb kapcsolatba, amikor Sindely Pali és Hajdú Kálmán, ismerve atlétikus képességét, rábeszélték, hogy a Kápolnapuszta környékén megrendezett megyei váltóbajnokságon induljon el a SZEOL váltójában első futóként, azzal a taktikai utasítással, hogy: ragadjon a sárga trikósra (Bán Sándor) és ha 5 perccel utána beér, továbbjutnak a Vidékbajnokságra. Emlékezete szerint ekkor vett kezébe először „vasdobozt” (Bézárd tájoló) és térképet. (Feri rosszul emlékezett, a fennmaradt jegyzőkönyvek szerint 1965-ben és 1966-ban többször rajthoz állt a Szegedi Textilművek SE színeiben.) Megragadta a sportág és nem eresztette el. Egyesületei voltak még a Szegedi Kinizsi SK, Szegedi Vasutas SE (több mint 30 évig) és a Szegedi Bokorugró TSE. Bár korát tekintve szeniorként került a sportággal kapcsolatba, hamarosan elérte a felnőtt II. osztályú szintet. Erénye a futóképessége volt, a tájékozódást sokszor »elbazsavélte«.

 

Eredményessége a szenior bajnoki rendszer beköszöntével mutatkozott meg, első országos bajnoki aranyát 1986-ban szerezte F55-ben, az utolsót 2010-ben F80-ban. Összesen 20 bajnoki elsőséggel dicsekedhetett számos dobogós helyezés mellett. A versenyzésen kívül tevékenyen dolgozott a SZVSE-ben egyéb területen is, volt versenyintéző, edző, utaztató, stb. Versenybírói végzettséggel is rendelkezett.

 

Alapsportága a futás volt. Nem volt olyan futóverseny (nem a sprint számok), amelyen ne jelent volna meg, legyen az magyar bajnokság, maratoni, ultra távok, különböző tömegrendezvények. A kilencvenes évek elején egy, a Délmagyarország napilap által kiírt 12 órás viadalon 93,4 kilométert futott, amely után Thékes István sportújságíró így írt róla:

 

»Csami a csodák csodája, az elmúlt évtizedekben Szegeden szinte a Liget tartozékává vált, éppúgy a népszerű sétálóhely része, mint a százéves tölgyfák«. De külföldön is rajthoz állt: a görögországi Spartathlonon (250 kilométer) hatszor indult, bár egyszer sem sikerült teljesítenie, de ez nem szegte kedvét. Indult a Bécs–Budapest szupermaratonon, az Alpok-maratonon. A 2007. évi duatlon világbajnokságon korcsoportjában 2. helyezést ért el. Egy 2008-as interjúban azt mondta, hogy minden sportágat figyelembe véve 440 érme, 160 oklevele és 50 serlege, kupája van, a tájfutó versenytérképeit 700 darabig gyűjtötte.

 

És milyen volt a »civil« Feri? Kedves, közlékeny, segítőkész, mindenkivel jó viszonyban. Bár voltak furcsa nézetei, de ez is hozzátartozott, így szerettük. Vele mindig történt valami, akár egy versenyre utazott, akár a versenyközpontot kellett volna megtalálni. Híres volt arról, hogy a vonattal történő csoportos utazások során bármi probléma volt a jegyekkel, ő mindig meggyőzte a kalauzt, hogy jó a jegy. A rendszerváltás után még pártot is alapított, ami a sportot tűzte zászlajára. Rendíthetetlen híve volt a jógának (számos esetben nagy derültséget okozott, amikor a versenyre utazva a vonaton jógagyakorlatokat mutatott be), és a helyes légzés technikának (ezzel még a MOB-ot is felkereste, hogy az olimpikonoknak a helyes légzéstechnikát megtanítja).

 

Sportágunkról ezt mondta: »Szép, mert egy célért küzdő család vagyunk a 8 évestől a 80 éven felüliekig. Szeretem a sportbarátságért, a versenypályák erdőségeiért, a hegyekért, az utazásokért. Szeretem a szép eredményekért, a versenyrendezők sok, önzetlen és jól végzett munkájáért. Szép, mert nők és férfiak együtt versenyeznek az erdőben, s ennél nincs szebb és színesebb a világon«.

 

Feri szikár alakja a 2010-es évek közepétől egyre kevesebbszer tűnt fel Szeged utcáin. A sok futás, a térdműtétek megtették hatásukat. 92. születésnapján még köszöntöttük otthonában.

 

Csami, nyugodj békében!”