A napokban utalhatják a beszállítóknak a kórházak azt a mintegy 30 milliárd forintot, amit konszolidációként kaptak a kormánytól. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapján közzétett listán szereplő, adósságrendezésre kiutalt összegek a tényleges október végi tartozás (55,1 milliárd) alig a felét (54,5 százalékát) fedezik - írja a Népszava

A 30 milliárdból elsősorban azok az intézmények kaphattak, amelyeknek az október végi lejárt tartozásuk meghaladta a havi állami finanszírozásuk egy hatodát. 

Az átlagos 50 százaléknál jóval kisebb adósságrendező összeg jutott 26 intézménynek. Ezek zömében kisebb városi kórházak, amelyek szakmai integrációja a megyei intézményhez formailag vagy megtörtént, vagy éppen most zajlik. Ezek azok a kórházak, ahol időről-időre szüneteltetni kénytelenek egy-egy ellátást, mert nincs szakember a szolgáltatás fenntartására.

Vannak olyan intézmények is, amelyek az átlagos összegnél többek kaptak. Ide tartozik a Szegedi Tudományegyetem is, amely 2,7 milliárdos adósságnak konszolidációjára 1,2 milliárdot kapott.

A Népszava arra hívja fel a figyelmet, hogy 

Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára szerint a 30 milliárdos konszolidáció nem elégséges, és mihamarabb szükség van a számlák teljes körű rendezésre:

„Szövetségünk hosszú évek óta sürgeti, hogy a finanszírozást igazítsák a felhasználáshoz. Sajnálatosnak tartjuk, hogy ez nem történt meg az elmúlt évek pénzbőséges időszakában. A kormányzati kommunikációval szemben, az egészségügyi közbeszerzések sajátosságai miatt, a cégek nem vagy csak korlátozott mértékben tudják áraikban érvényesíteni a költségeik drasztikus növekedését és a forint vezető devizákkal szembeni árfolyamromlását. Ez a helyzet minden beszállító cégnek rendkívüli nehézséget okoz, de különösen a forráshiányos magyar tulajdonú kkv-k számára lehet végzetes. Az OSZ ezért azt kéri, hogy a kormány évente többször rendezze a kórházi számlákat annak érdekében, hogy az egészségügyi intézményeknek ne legyen 30 napon túl lejárt tartozásuk. Az adósságrendezés ilyen gyakorlata nemcsak a cégek számára jelentene kiszámíthatóbb gazdálkodási környezetet, de ez a módszer az államháztartás év végi, sokkszerű terhelését is csökkenthetné.”